9 nap után most először nem fáj a fogam, pedig csak egy Cataflam van bennem négy helyett. Ezt úgy értékelem, hogy végérvényesen ráléptem a gyógyulás útjára, és most, hogy már semmi nem ment meg attól, hogy folytassam az edzéseket, nem maradt más hátra, minthogy összegezzük ezt a 9 napot, ami kétség kívül az utóbbi pár évem legsötétebb időszaka volt. Naná, hogy ebben a 66 napban.
Megpróbáltam utána járni, vajon ha nem kezdtem volna bele ilyen intenzív terhelést adó edzésekbe, akkor is lebetegedtem volna, és a fogam is ennyire begyullad ? A diéta és az edzések tényleg ennyire megterhelik a szervezetet, és ez ellen nem lehet védekezni akkor sem, ha a világ vitamin készletét beszedtem volna ? Hiba volt stabilan -5 fok alatt lefutni több mint 60 km-t ? A lényeg, hogy kerestem azt pontot ahol én hibáztam. Hol rontottam el, mit csináltam rosszul, és mit nem adtam meg a szervezetemnek, amiért ilyen durván képes volt összeomlani egyik napról a másikra.
Mint említettem már párszor, amíg az első 20 napban egy már általam kitaposott úton haladtam előre az edzésekben és a diétában, utána már csak sötétben tapogatózva meneteltem előre. Minden okkal történik, legalábbis szeretünk ilyen majom frázisokat puffogtatni, mindenesetre három lényeges eleme volt ennek a 9 napnak és a lebetegedésemnek.
Tanulság. Elsősorban azoknak, akik belekezdenek egy 2-3, vagy 4 hónapos edzési időszakba. Dave csinálja mindig ezt amikor lemegyünk futni a Margitszigetre. Az elején bekezd, mert ugye akkor van erő, és hiába mondom, hogy hosszúak azok a kilométerek nem hallgat rám, aztán mi utána a célban várom már 2 perce, akkor megjelenik sétálva a kanyarban. Nem szabad nekiugrani egy edzésnek sem, és nem csak azért mert kurva nagy bukások lesznek a végén, hanem mert mentálisan és egészségileg is kivégez. Ebbe a hibába estem bele én is, amikor azt hittem égig érnek a fák, és már a 15km-es edzéseket terveztem akkor, amikor 5 hete még a Margitsziget körökkel is gondjaim voltak, mindezt 0 fok alatt. Nevetséges amit csináltam így visszagondolva, mert szénné terheltem magam. Felelőtlenül szélsőséges helyzetekbe sodorva magam, helyezve a lécet olyan magasra, amit egy idő után már nem tudtam átugrani. MÉG nem tudtam. A tanulópénzt ezúton akkor át is utaltam.
Idő. Nem lehet csodákat tenni hetek alatt, egy bizonyos időnek ugyanis el kell telnie ahhoz, hogy látványos eredményeket érjünk el úgy, hogy az egészségünket megőrizzük. Legyek én az élő és dokumentált példa arra, hogy csak kőkemény diéta és edzésterv kell ahhoz, hogy eredményeket érjünk el és ez is milyen megterhelő. Ami 2 hét alatt ígér változást, az hazudik vagy annyira egészségtelen, hogy nem érdemes csinálni. Lehet csinálni napi 150 kalóriás diétákat, de azt garantálom, hogy 2 hét múlva a Szent Jánosban találjátok magatokat. A fogyasztó szerekkel ugyanez a helyzet, csak ott még tartós szervi károsodás is ott lebeg a levegőben. Most láthatjátok csak igazán mekkora hazugság minden, ami gyors és tartós sikert ígér.
Jön a nyár, mindenkire rakodott téli felesleg. Van akin több, van akin kevesebb lett a túlsúly, és gondolatban már mindenki a nyárra készül. Lassan most már el kéne kezdeni a fogyókúrát nem ? Van egy rossz hírem, aki nem kezdi el a felkészülést legkésőbb Március közepéig, az igazán látványos, szép, és tartós eredményt nem fog tudni elérni a nyárra, egyszerűen a fentebb felsoroltak miatt. De nem utolsó sorban azért, mert a szervezetednek nem marad ideje ráhangolódni a megváltozott állapotokra. Radikális eszközöket használva szélsőséges eredményeket érünk el, és minden ami szélsőséges az oda vissza alapon működik. A jojó effektus olyan gyorsan jelenik meg, amilyen gyors volt a diéta. Lehet próbálkozni Májusban kezdett diétákkal meg edzésekkel, sok sikert kívánok hozzá. A lángos mellé mindenesetre majd light kólát kérjél.
Terhelés. Azaz a kevesebb több legenda ismét bizonyítást nyert. Általában fejben, egóban általunk kitűzött célokban, jóval előrébb járunk mint amilyen állapotban van a testünk, vagy amire fizikálisan képesek lennénk pillanatnyilag. Arról már nem is beszélve, hogy az ember a határait képtelen meghatározni, de legtöbb esetben még a közelében sem vagyunk annak, ahol a valós határaink vannak. Én most a sport teljesítményre gondolok, elsősorban mert ég és föld a különbség abban amit tervezünk,, és amire képesek vagyunk jelenlegi formánkat tekintve. Ezért csuklik, össze Dave a Margitszigeten, ezért kezdenek bele a nők teljeséggel képtelen diétákba és edzéstervekbe, ezért pályáznak emberek meg olyan munkákat amikhez közük sincsen, de a legjobb példa erre az az X Faktorba, Csillag Szüleikbe vagy a Megasztárba jelentkezők tömegei, akik valóban azt hiszik, hogy nekik ott keresni valójuk lehet. Van ez azért, mert nemhogy a határaikat nem ismerik, hanem a képségeikkel sincsenek tisztában. Ezért nagyon fontos az, hogy legalább önmagunkkal tisztában legyünk. Én itt hibáztam a legnagyobbat. Napokig vertem arra, hogy mekkora arc vagyok, milyeneket futok, nem fáradok, még mindig mennyi van bennem, majd a gyilkos hetemet beiktatva szépen elértem azt pontot, amit már nem bírt a szervezetem és azt mondta jól van hülye gyerek most már feküdj vissza, mert várnak az ápolóid. Jött az influenza, és ilyenkor jönnek elő a test rejtett hibásan működő pontjai is. Ami nekem jelen esetben a fogam, és az állcsontom begyulladásához vezetett, de ezek legtöbb esetben sérülés formájában jelentkeznek.
Nagyon fontos témához érkeztünk el, amin még időzzünk el egy keveset. Még a blog születésének hajnalán írtam egy bejegyzést, Előkészületek címmel, amiben azt taglaltam mi szükséges ahhoz, hogy sikeresen végig tudj csinálni egy ilyen megterhelő, intenzív terhelést jelentő időszakot. Hadd idézzek most ebből egy részt.
Ez az alap. Sajnos van egy tényező amit nem tudsz kivédeni, ezek pedig a rejtett betegségek, rejtett gócpontok a szervezetedben, amik az ilyen terhelésnél előjönnek. Ilyen volt nekem a fogidegem, de ez vitte el Fehér Mikit, Zavadszkyt, Foét, vagy Tom Simpsont, aki hegyre felmenet halt meg, amikor is megállt a szíve. Nem kell azért egyből beszarni, ugyanis nagy valószínűséggel velük nem a túlzott edzésterhelés végzett, hanem valamilyen veleszületett rendellenesség, amit a legalaposabb orvosi vizsgálat sem tud kideríteni, bár erősen kérdéses a szerek használata miatti tragédia bekövtekzte. Simpsonnal konkrétan az EPO végzett.
Magyarul, aki sportolásra adja a fejét, annyival mindenképpen tartozik magának, hogy legalább annyit megtesz, elmegy egy orvosi kivizsgálásra, és nem szed be semmilyen vegyi szart, mert a következő nekrológ esetleg már róla fog szólni. Továbbá... Nem terheli magát jobban mint azt az egyébként is megterhelő edzésterv előír, nem tesz hozzá + gyakorlatokat + kilométereket, és nem megy le a pihenőnapján edzeni érezze magát bármilyen jó állapotban is. Ezeket nem árt betartani, mert ha úgy érzed bírnál többet is, örülj neki dugd meg a nődet még egyszer, vagy feküdj be ember alá, a lényeg a kevesebb több. Örülj neki, hogy ilyen jól megy az edzés és ha szintet is lépsz azt csak nagyon óvatosan. Edzed ki maximálisan az adott szintben levő lehetőségeket, majd amikor úgy érzed már kihoztál belőle mindent, és nem nyújt kihívást, utána és csakis utána, emeld meg az adagot. Számomra ezzel a tanulsággal szolgált ez a lebetegedés.
Ez az, ami mögöttem van. Mi van előttem? Hogyan kéne visszatérni az edzésekbe ? Mennyire gyengítette le a szervezetemet a betegség, és milyen terheléssel kéne folytatnom? NA, ez az amit nem vágok. Tanácsok ugyan vannak, de a szervezet egyéni. Most elkezdhetnék magyarázni, hogy mit kéne, meg hogyan, de egy valamire rájöttem. Nem kezdek el előre okoskodni arról, mit hogyan kéne csinálnotok, mert én is pofára estem. Úgyhogy mostantól, leedzem, és leírom a tapasztalataimat. Ha fejlődök és úgy érzem hasznos munkát végzek, akkor azt tanácsolni fogom, minden más csak moralizálás, meg felesleges tudálékoskodás lenne részemről, arra meg ott van a proletáriánus réteg. Bebizonyosodott ismét az a tény, hogy minél jobban beleásod magad valamibe, annál jobban rájössz, mennyire semmit nem tudsz.
Letelt a 96 óra, és ahogy ígértem elsősorban magamnak, folytatom az edzéseket az első lázig, vagy visszaesésig. Két lehetőség van.
Ami a betegség alatti diétát és kúrákat illeti, most erre mit mondjak. Lázzal, fosszar állapotban a legutolsó dolog, amire gondol az ember, az a diéta meg az edzések, bár egészen más a helyzet, ha már mögötte van egy olyan edzés munka, amit nem ad oda csak úgy könnyű szívvel a kárhozatnak, amit hívjunk csak jelen esetben feladásnak. Influenza alatt lehetetlen ugyanazt enni mint amikor diétázik az ember, ráadásul nálam speciális eset volt, mert kihúzták a fogam és az össze-vissza gyulladt, amire eleve nem lehet tejtermékeket enni, sem inni. Kimerült vagy a láztól, alszol napközben, éjjel szétizzadod az ágyat, nem ihatsz fehérje turmixot, nincs étvágyad, szóval elég nagy szopás az egész. Ki is zökkentem én is nem tagadom, de ez nem azt jelenti, hogy össze vissza ettem volna mindent. Hétfőtől folytatom ismét a diétát, aztán meglátjuk mi lesz. Rengeteg minden csúszni fog emiatt a kényszer pihenő miatt, a tv-s felvételektől kezdve minden, úgyhogy mostantól nem tervezek, csak csinálom.
Velem együtt a blog is ujászületik, és ezen a héten újra kell terveznem pár dolgot, de mondhatnám úgy is, hogy meg kell tanulnom újra repülni. Ezt a klipet egyébként betiltották, miután utólag többen is erre a klipre hivatkoztak az öngyilkosságuknál. A gyereket a későbbi klipekből már kivágták, mert állítólag túlságosan ösztönző hatással volt arra, hogy leugorj valahonnan. Régen ennyi is elég volt.
Betiltott
Mostani
UPDATE : Az index cikke a doppingolásról ha már így szoba került
http://sportgeza.hu/sport/2011/02/27/az_anyosnak_kellett_az_epo/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: