LifeT!Lt

Elgondolkoztam valamelyik nap a jövőmön. Lefeküdtem a szőnyegre, és órákig néztem a plafont miközben a fejem tele volt folyamatosan cikázó gondolatokkal és érzésekkel. Nem a múlton merengtem mert azt leszarom. Sosem tudott igazán lázba hozni a múlt történései, meg amúgy is, rajtam kívül senkit nem érdekel. A jövőn gondolkoztam és azon az életformán, amit immár lassan 10 éve élek kisebb-nagyobb megszakításokkal. Hedonizmus és szélsőségek jellemezte életvitel ez, amiben jobb periódusok és rohadt nagy mélypontok váltják egymást folyamatosan. 2009-ben például nem volt olyan hét, hogy ne piáltam volna szarrá magam hetente legalább 4x, és bizony nem volt ritka a napi 2 doboz cigi sem. Éjjelente pókerezni jártam, ruletteztem, és a csajok, akik állandó változók az életemben, akik nem jelentenek semmit mert olyanok mint a másik a villamoson, akivel együtt utazol pár megállót majd miután leszállsz, soha többet nem látod újra. Évek óta egy ilyen villamos az életem, ami tele van havernak hazudott idegenekkel, és jó pár olyan lánnyal, akik azt hitték a végállomásig jöhetnek velem, de előbb-utóbb mindegyik leszállt és ezt valahol ők is tudták. Rengeteg lánnyal voltam az évek során, és a legtöbbjüknek barátjuk volt. Három hónapja, fél éve, 10 hónapja, 2 éve, 5 éve, mennyasszonyok és elhanyagolt barátnők. Bukott szeretők, akik egytől egyig akartak valamit tőlem, vagy csak simán az élettől. Bizonytalan nők, akik soha semmit nem kaptak tőlem de mégis valahogy változtatni tudtam a gondolataikon, és igazából ezért is voltak velem vagy vonzódtak hozzám.  Volt aki a nőiességében volt bizonytalan, míg mások csalódtak és keresték a kiutat. Nők, akik keresik önmagukat, a helyüket a világban, és keresik a férfit, hogy megtalálják a világukat. Ezeket a csajokat soha nem csaptam be. A legelején megmondtam, hogy ne szeress belém és nem lesz semmi probléma…

A legtöbbjük csak simán nem szerette a barátját és kapaszkodót keresett bennem mert egyedül gyenge volt váltani. Kell egy ág amin tovább lendülnek a következőre akit jobbnak remélnek, vagy aki mellett boldogságot tudnak hazudni maguknak. Nők, akik érezni és hinni akarnak. Hinni egy világot amit csak egy férfi tud velük igazán hitetni, és valójában a nők nyelvén beszélni ennyit jelent. Érezni akartak valamit amit otthon már nem kaptak meg mert már belefásultak a kapcsolatba, a barátjuk meg beléjük.  Már nincs meg a tűz, és otthon már hatástalan a nő nevű fegyver. Átjöttek ezek a csajok mert át akartak jönni, és mégis, amikor megkérdeztem őket miért vannak velem, szinte egyik sem tudott rá válaszolni.  Jó veled hangzott az obligát egyöntetű válasz, de hogy miért jó, arra egyik sem tudott igazán válaszolni.  A földön fekve ezek a lányok jártak a fejemben és azok a szituációk és élethelyzetek, amiket átéltem velük. A férfiakra azt mondják undorító amit művelnek a nőkkel, és minden csávó egy hazug faszfej féreg. Ez így van, de én mégis azt mondom, hogy amit egy-két csaj megcsinált az állítólagos barátjával, hát az jócskán túlment azon a ponton, amit az Orwell-i társadalom csak simán a gusztustalanság szinonimájaként ismer. Sorolhatnám a válogatott szemétségeket, amiket nők tettek meg azzal az emberrel akit szerettek, akivel együtt voltak, és akivel a világ felé egy párt alkotva mutatkoztak. Nem panaszkodom azért, hogy ilyen lányokkal kellett töltenem az időm nagy részét mert én választom őket és ezt az életvitelt. Könnyebb, sokkal könnyebb. Könnyebb nekem, mert ha egy olyan csajjal kefélsz akinek barátja van a te részed csak a szex lesz, míg a kapcsolat összes rohadt negatívumát hazamenve a barát kapja. Csak szex és semmi más. Érzelmek nélküli (egy ideig) üres szexuális együttlétek. Kár, hogy ez így nem maradhat örökké, ugyanis a nők érzelmi lények, és egy idő után az összes beleviszi az érzelmi faktort az együttlétekbe amikor eljön az  a pont, hogy lépnem kell és leszállnom. Nem igazán tudom mitől félek, de attól nagyon. Az egyik csaj megkérdezte miért nem csókolom meg őt soha? Mert az a barátod dolga válaszoltam. Ahogy ezek a nők nem jelentenek nekem semmit, úgy nekik is csak egy zárójel vagyok az életükben. Én vagyok a menekülés, a kitörési pont a mindennapjaikból, egy zárójelbe tett gondolat, az életük egy része, amit nem mondhatnak el és ami az első számú kirakatba tett világukba nem tehetnek ki. Furák a nők, mert keresik a biztonságot, és amikor megtalálják elkezdenek álmodozni azokról a férfiakról akiket nem kaphatnak meg, és akiket soha, de soha nem tarthatnak meg mert ezek a férfiak szabadnak születtek vagy csak simán így döntöttek. Vadlovak amiket beakarnak törni aztán csodálkoznak ha ez nem jön össze.

Ezek, és az ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor is rá kellett jönnöm, hogy az életem egy része nem létezik. Tartalmatlan, semmitmondó kapcsolatok, felszínes ismeretségek, és az a bizonyos társadalmon kívüli érzés a mindennapokban, amit azok az átkozott percek jelentenek amit a hétköznapok értelmetlen, mindig ugyanaz történő egyhangúsága jelent. Balogh Tamás régen egy létező személy volt, akit ma már nem ismerek, és egyre kevésbé létezik. Benedek Bence 2005-ban született meg még abban a korszakomban, amikor az életemet elkezdtem igazán élni, többek között kimenve Angliába, felrúgva a szabályokat és magasról szarva mindenbe. Miután hazajöttem a  partyphoto.hu-ra írogattam egészen más témájú bejegyzéseket, de hasonló stílusban mint itt. Rohadt nagy siker volt, és a partyphoto.hu látogatóinak egy része egy idő után csak engem olvasott, generálva ezzel mind nagyobb és nagyobb olvasottságot az oldalnak, és tudom onnan, hogy ekkor már bejárásom volt a szerkesztőségbe. Lementünk bulikba és megismertek az emberek. Odajöttek, hogy…

-                     bazmeg te vagy esco ?

-                     Igen.

-                     Te most szívatsz ?

-                     Igen, de tényleg én vagyok.

Ilyen, és ehhez hasonló párbeszédek zajlottak le esténkét többször is. Bence ott született meg, és vált bennem egyre dominánsabbá.  Benedek Benceként élem a mindennapjaimat már jó ideje, és erre a napokban jöttem rá végérvényesen. A Lifetilt egy fontos része lett az életemnek, amivel komoly terveim vannak. Egy időben úgy írtam a cikkeimet, hogy pereljenek érte mert nyilvánosságot akartam mindenáron. Egy nyilvános per a Gastroyal-al vagy az Il Trenoval ahol ütköztetni tudjuk az érveinket, és amiben nem veszíthetek mert amit árulnak az szar, és ahogy tálalják az erősen beleütközik a megtévesztés fogalomrendszerébe. Nem tudom pontosan merre haladok, és az írány amit kijelöltem magamnak az jó lesz-e, de döntöttem és hónapokon belül kiderül a kimenetele. 

Terveim vannak a bloggal, és az abban megfogalmazottakkal. Kisebb vihart kavart, hogy be akarok menni egy olyan műsorba, ami egy szint fölött vállalhatatlan, és összeegyeztethetetlen a középosztálybeli kommunikációs, és társadalmi kapcsolatrendszerrel, és ebbe a rendszerbe nem fér bele a VV5-el való bárminemű közösség felvállalása. Megértem a megdöbbenést és a csalódottságot.  Ha jól emlékszem olyan szavak hangzottak el, hogy képmutatás amit csinálok, és hogyan árulhatom el az olvasóimat azzal, hogy bemegyek egy olyan műsorba, ami alatt az erkölcstelenség, és értéktelenség szavak találhatóak. Miért megyek be olyan emberek közé, akik az osztálylétra legalsó fokain élnek társadalmi, szellemi, és kulturális szinten egyaránt, és a mindennapi tevékenységüket, szóhasználatukat, viselkedésüket és a stílusokat tekintve, nem érnek el minimális kritériumpontokat sem. Én a hazug próféta, aki erkölcsről, erőről, szellemi tartásról és emberi plusszokról beszélek, hogyan vállalhatok közösséget a valóvilág szellemiséggel. Ezt bizony nehezen lehetne magyarázni, és egyszer régen még azt írtam, hogy ez a blog addig fog működni amíg megőrzi hiteleségét. Az egyik legfontosabb dologról beszélek most, a hitelességemről, amit ha elveszítek, akkor bizony nincs tovább mert hogyan és milyen alapon küldhetném el a picsába azokat, akiket jellemgyenge szar embereknek tartok akkor, amikor sokak szemébe a valóvilágos döntésem után egy szintre kerültem velük. nagyon egyszerű a válaszom. Az ember ha ember, minden körülmények között az tud maradni. Dédnagymamám 93 évesen a halálos ágyán öntudatlan állapotban köhögött, és a szája elé tette  kezét, mert a gének és a neveltetés ezt követelte meg tőle.  A neveltetés és a társadalmi szabályok betartása. Az élet protokolljának betartása akkor is, ha a körülmények a legszélsőségesebbek. Embernek maradni nem azt jelenti, hogy szétsznoboskodod az arcodat egy komfort zónában élve, és ha onnan kiszakadsz akkor előjön belőled az állat, és zöldre festett farokkal fosol mindenre.

Mint említettem céljaim vannak az életben, és céljaim vannak a Lifetiltel kapcsolatban is.  Olyan nagyszabású tervek ezek, mint az iskolai étkeztetés egészségesebbé tétele, és az iskola büféiből az összes cukros szar kisöprése országos szinten, csakhogy ezt a kettőt említsem. Utópisztikus képzelgés lenne ? Vagy egy megvalósítható folyamat, ami ha alulról szerveződik akkor lehet értelme ha már felülről szarnak rá magasan ?  Ezeket az álmokat én komolyan gondolom és valóra akarom váltani, mert valóra kell váltanom. Én ehhez egyedül kevés vagyok.  Ahhoz, hogy ez a blog továbblépjen és ne csak egy oldal legyen amit reggelente megnéztek az irodában, ahhoz meg kell lépnem olyan dolgokat is amivel elérem a céljaimat mert hiába üvöltöm azt ami helyes, ha egyszer a tömeg morajlása miatt nem hallja meg senki.  De ha csatlakoztok és azonosulni tudtok velem továbbra is, akkor egy idő után átlépjük a zajszintet és meg kell minket hallaniuk. Ezek jó, és vállalható dolgok. Értékek, amik mögé fel lehet sorakozni, büszkén vállalni és amiket én a valóvilágban is képviselni fogok emberként ha bekerülök. Teszem mindezt azzal az eltökélt ellentmondást nem tűrő, és akadályokat nem ismerő lelkesedéssel, amit láttok tőlem itt a blogon napról napra. A Lifetiltel megtaláltam magamat, és ti megtaláltatok engem. Együtt elérhetünk valamit. Ne hagyjatok cserben mert szükségem van rátok. Bízzatok bennem tudom mit csinálok… 

Answer Questions