LifeT!Lt

„Félek... Pár nap múlva vége a diétámnak és félek a végétől, mert nem tudom mi lesz utána és miket fogok majd enni”. Egy barátnőm szavai ezek, aki a véghez közeledve a program utáni életéről kezdett el filozofálni.  Élet a halál után mondhatnám, de azért nem ennyire véres ez az állapot bár tény, hogy a program végeztével az addig megszokott életmódod is véget ér. Már nincs előírva a kaja, már nem kell tartanod a szabályokat, hanem kilépsz a programon kívüli úgymond önálló életbe, és akkor tessék lefogytál elérted a céljaidat, de hogyan tovább. Miket egyél ha már nem diétázol, mikor, és mi alapján? Újra elkezded a zabálásokat? De akkor ezzel a lendülettel nyugodtan el is mehetsz a picsába, mert ez egyenlő lenne azzal mintha egy 3 tonnás acélgolyóval mennél neki a nehéz munkával frissen felépített házadnak. Nehéz időszak a program utáni első napok, mert nem kell már az esküvőkön és születésnapokon tészta nélküli levesekkel szarakodni, és a bulikat sem kell már light kólával és mentes vizekkel lekísérni. Már nem te leszel a sofőr, és már ihatod a kedvenc piádat, de valljuk be őszintén, egy sikeres program végig csinálása után kötelező berúgni, de úgy embertelenül mocskos módon Isten igazán.

A program egy életmodváltoztató időszak, aminek betartásával ugyan eléred a céljaidat, de eszerint élni egy életen át nem lehet, és nem is kell. A magyar egy boldogtalan faj, mert ha nincs problémánk mi akkor is depresszióba esünk, és a jelenlegi ingerszegény társadalmunkban a kaja szinte az egyetlen olyan boldogság faktor, amihez olcsón és bármikor hozzájuthatunk.  Az a baj, hogy a legtöbb emberrel lófasz sem történik csak peregnek az átlagos hétköznapok, hetek, hónapok. Egymást követik a szürke és gondokkal terhelt mindennapok, az év jelentős részében semmi különös nem történik velünk, csak a megszokott stressz az állandó meg a párkapcsolati baszakodások.  Boldogtalannak érzed magad, hát megeszel egy csokit boldogsághormon gyanánt, bevágod a kedvenc kajádat, és arra a pár percre úgy érzed most jó, most minden rendben van mert milyen finom, és úhh ez most nagyon kellett már. Éreznünk kell hogy élünk, kellenek a megélt boldognak gondolt pillanatok még akkor is, ha azok ilyen kis piti örömök de hát az élet szar, és hiába a trendi mondás live fast die pretty, azért ennek a megvalósítása a legtöbb ember számára elérhetetlen és meg sem próbált életszínvonal... 

Amikor 18 évesen csatlakoztam a szerencsejáték függők szomorú köréhez, akkor a rulett kerék fölött állva azt a valamit kerestem, amit a mindennapoktól nem kaptam meg. Kockáztatás, pengeélen táncolás, adrenalin emelkedés, valami, ami emlékeztet még arra, hogy élek. Pörgött az a szar és vártam hova esik le a számomra ugródeszkának gondolt  golyó, amitől megváltást vártam, hogy pénzem lesz, hogy végre bejöjjön az a  kurva nagy dobás, amitől majd munka nélkül elindulok felefelé, lesz pénzem és mindenki bekaphatja.  Ezekért a fél percekért álltam ott, de a végén már a pénz sem számított, csak meglegyen az  bizonyos élek érzés, az a kicsi plusz, hogy dobog a szívem és elfelejtek közben mindent ami szar mert akkor ott jó akkor ott kurva jó volt. Valami hasonló érzést keresve ugrálnak ki emberek repülőkből, esetleg kötéllel a lábukon, vagy másznak kötél nélkül sziklákat, vagy szeretik el a másik nőjét, keresve azt a bizonyos érzést, de ezt a nők úgysem érthetik meg. Rulett keréken az élet és ez a lényeg. Tudtam hogy rossz amit csinálok, elvesztettem annyi pénzt amennyit leírni sem merek, de leszartam. Csináltam mert jó volt mert kellett az érzés. Pontosan ugyanez a helyzet kajálásokkal is. Tudod hogy szar, tudod hogy tönkremész benne, de bazmeg ennyi kell, ennyi kibaszottul kell, mert ha már ez sincs, akkor már tényleg elmehetünk a picsába. Minden ami káros az hosszú távon kivégez, de leszarod mert mert egyszerűen jó. A cigi káros és szétaláz, de aki nem dohányzott, az soha nem fogja megérteni mit jelent egy padra kiülve rágyújtani, és egyszerűen csak elszívni egy szál cigit lefosva rákot és a halált, de én azt hiszem ez a legjobb az egészben hogy kockáztatsz, hogy tagadsz, hogy lázadsz és leszarod.

Miután letudtad az iskolás éveket és elkezdesz dolgozni, akkor jössz majd rá csak igazán, hogy az élet mekkora egy szopógépezet, amiben ugyan ideig óráig még visszaköszönnek a felhőtlen iskolás évek, de a legtöbb ember számára  még ennyi sem adatik meg. A munkával és az egzisztenciális létért való küzdelem lefoglalja minden idődet, és iskolázottságtól függően lassan, de biztosan beletaszít a mindennapok szomorúan egyhangú hétköznapjaiba és ezen az egzisztenciális különbségek sem segítenek sokat, max jobb széken ülve érzed azt, hogy szar és végtelenül rövid és kevés az életed. Ebben az állapotban pedig két állandó és stabil menekülési pont maradt csupán a kaja, és a párkapcsolatok.  Egy egész blogot megérne ez a férfi nő téma, de lesarkítva összefoglalhatjuk a jelen társadalmunk nemi jellemzőit úgy, ahogyan a két nemtől a leggyakrabban halljuk ami úgy szól, a férfiak mocskos hazug szemétláda gecik, a nők pedig a megfelelő szöveggel, időarányosan lefektethető kurvák, a szó nem pejoratív, nemesebb értelmében. Randizgatások, végeláthatatlan kompromisszumok, és a legaljasabb pofám leszakad megcsalások. Vannak persze ellenpéldák, de én azért nem alapoznám a boldogságomat a párkapcsolatok stabilitására a mai világban, mert éppen elég kapcsolatban élő lány fordult már meg nálam ahhoz, hogy tudjam a nők miket képesek megtenni kapcsolatban élve  a barátjukkal, akit állítólag szerettek, és különben is, én nem bízok meg egy olyan emberben aki 4 napig vérzik és nem hal bele. Vannak persze bőven ellenpéldák , szóval  vegyük úgy ha csak pár hónap kapcsolatban élés adatik meg neked, vagy ha csak alkalmi szexek jelentik az érzelmi kielégülést, akkor már azzal is kipipálhatjuk a nemek egymásnak nyújtotta örömök forrását. A párkapcsolatok boldogsága ugye ezzel meg is van, na de mi van azokkal akiknek jelenleg még ez sem jött össze, vagy éppen most élnek egy hihetetlenül szar kapcsolatban félve a váltástól mert ugye a női világban amíg nincs láthatáron a másik ág amire átkapaszkodhatnának, addig nincs mozgás. Nos nekik ott van a kaja, az a kibaszott mascarpone light, a csokik, meg ugye a 800+ kalóriás cukrozott vagy éppen zsíros agyonbaszott gasztronómiai szarok.

Most már lassan 8 éve, a 3 barátomat leszámítva kizárólag nőkkel veszem körül magam. Ők az életem mindennapos szereplői, velük beszélek az év szinte minden napján, őket fűzöm, velük vagyok, szóval ismerem már őket annyira hogy tudjam, nőnek születni az egyik legnagyobb kibaszás az élettől még akkor is, ha tudom ők az élet értelmei és értük teszünk mindent. Miattuk tanulunk, miattuk építünk egzisztenciát és életet, hogy a végén megszerezzük őket és lehetőleg minél többet.  A női lét egyértelmű középpontúsága és meghatározójuk az alakjuk és a kinézetük. Ez ellen persze lehet tiltakozni, de egy nő érzelmi állapotát és az élethez való viszonyulását 98%-ban határozza meg a szépségük és külsejük. Magasról szarik rá mindenki miket érnek el a nők a munkahelyükön, mert ez senkit nem fog érdekelni a férfiak világában. Lehet neked többmilliós állásod 70 beosztottal akik tőled és a munkádtól függenek, de a férfiak egymás között kizárólag az fogják megkéredezni rólad, hogy milyen színű a hajad és milyen segged van. Milyen bájos az arcod milyen nőies a lábad, mekkora a melled, és hogy milyen szexuális kisugárzással bírsz, na ez az amire a férfiak bepörögnek és nem a társadalmi státuszod mert arra magasról szarik mindenki, sőt inkább hátrány mint előny. A nők, a külsejük, és az ő életük milyensége, ami felülír mindent, és amely külsőt alapjaiban határozza meg az általuk bevitt kaja milyensége és hogy az a kaja mit művel a testükkel ezáltal az életükkel.

A nők egész életükben fogyókúráznak és persze szinte mindig elbuknak. Egyfelől az érzelmeken alapuló gondolkozásuk miatt, ami szélsőségesen megélt élethelyzetekkel jár együtt, másfelől mert mint fentebb írtam, a párkapcsolatok érzelmei mellett a kaja maradt az egyetlen élményforrás ami megmaradt számukra, és a fogyókúrával még ezt is el akarják venni tőlük.  És akkor itt még nem beszéltem a női léttel járó megannyi nehézségekkel és kiszolgáltatottság érzetével, amivel nap mint nap szembesülniük kell. A szülés utáni időszakról, a férfiak kétség kívül geci húzásairól, a fogamzásgátló miatti meghízásokról amire az ösztrogén mint hormon csak gyújtóbombaként hat, és az az érzés, hogy ők csak kiegészítők egy férfiak alkotta világban. A szebb külsőért való harc egy életen át, az érzelmi faktor miatti érzelmi kitörések, amire a nők az édességet és a kajálást találják a megfelelő megoldásnak, amivel csak a külsejüket teszik tönkre, taszítva ezzel saját magukat  az önértékelési válságuk legmélyebb gödreibe…

Nem kell egy életen át koplalni és a legkreténebb önkínzó diétákkal kínozni magatokat mert van más megoldás, amiben rendszer van és még élhető is. A Lifetilt első nagy életmód változtató programja ugyan nehéz, de miután megcsináltad megtetted a legnagyobb lépést egy egészségesebb és teljesebb élet felé, de ez csak az első lépés, az első 70 nap, aminek egyszer vége lesz. A bejegyzés a program utáni időszakról és az azt követő évekről szól, azaz hogyan őrizd meg az alakod, és mit kell tenned azért, hogy legalább nagyjából tartsd azt a súlyt és azt a külsőt, amit a Lifetilt programmal elértél.

Erről szól ez a bejegyzés, és erről a program utáni életről lesz szó ennek a bejegyzésnek a második részében…

A Rendszer ll. Pénteken.  

Answer Questions