LifeT!Lt

Móni

Eljött a 15. nap, és bár minden ruhám leesik rólam, én mégis féltem, hogy mit fog ma mutatni a mérleg.

Sajnos 1 hetet beteg voltam. Így a csütörtöki első nap első futása után - ami tök jól ment- , már a szombaton minden bajom volt. Illetve kedden a városligeti közös slim futáson, szúrt a tüdőm, olyan mintha nem kaptam volna levegőt, a kitartásokat nem bírtam. Mint kiderült a hangszálaim bevéreztek, és gégehurutom volt, így 1hét kényszerpihenőt rendelt el Tomi, és a dokinéni is(persze nem bírtam a seggemen ülni, és csütörtökön még próbálkoztam, de 20perc után KO) Szóval ennek az 57,4-nek örültem. Főleg, hogy tegnap este kerti sütögetésen vettem részt, ahol kaptam engedélyt enni, úgy hogy ma kihagyom a tízóraim.

Ismerősök/barátok picit olyan, mintha szánakozva sajnálva kérdeznék, hogy hogy bírom a kaját, de mosolyogva válaszolok, hogy jól! Sőt elsőre sok is volt, így megkértem Tomit, hogy húzzon le belőle! Anyukám sem próbált elcsábítani, hanem megkérdezte, hogy mit főzzön, így megcsinálta az aznapra előírt natúr halat 1 szem főtt krumplival. A pasim is odafigyelt, addig tömte magába a csokit, amíg fürödtem...az első héten. Azóta erről leszokott :))

Ami 'nehezebben' megy az a VÍZivás(na meg persze a buliban nem ivás, de az más téma). A telefonom ébresztő hangját épp most cseréltem le, mert az előzőt meguntam, mert minden reggel beállítom egész napra, hogy 12percenként csipogjon, hogy igyak. Különben elfelejtem, nem kell, nem kívánom. 

Ennyi röviden az első 15 nap élménybeszámolója, még 55nap van előttem, ami alatt rengeteg alkoholmentes buli, víz és csirkemell vár még rám...

Answer Questions