LifeT!Lt

Reni 3 héttel ezelőtt, a Lifetilt blog fennállásának kétségkívül legnagyobb bukásának tűnt, részemről pedig a legnagyobb hibának, hogy beválasztottam a Slimek közé. Aztán Reni ultimátumot kapott, és egy olyan beszélgetést, amiben szembesíteni akartam önmagával és azzal, hogy ilyen emberekre senkinek, de legfőképpen nekem nincs szükségem. Közöltem vele, ha most nem szedi össze magát ilyen keretek között, akkor valószínűleg soha nem fogja, és elbukni egy életet 19 évesen azért elég erősen hangzik. Ez volt a múlt, és a sztori végét azóta már mindenki tudja. Nap mint nap látok újjászületéseket olyan nőktől, akiket ti nem láttok, mert velük a magánéletben foglalkozom. Olyan újjászületéseket, amiknél a pofám leszakad, hogy ezt senki nem látja, ezáltal senki más nem merít erőt magának ezekből a mindennapok sikertörténeteiből. Reni átalakulása most egy ilyen folyamat, ami már csak azért is kurva nagy dolog, mert ez a történet, az ő története dokumentálva van, hiteles, és el kell keserítenem mindenkit, de Reni elmúlt 50 napjának forgatókönyvét nem én, hanem az élet írja.

Amit most Renin keresztül láttok, az a kisiklásával együtt egy nagyon jó dolog. Amit itt láttok az egy komplexusokkal küzdő, önbizalom hiányos, magába fordult, helyenként igencsak antiszociális viselkedés formát produkáló lány halála, és egy kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lány születése, ami kizárólag a programnak, és az abban tapasztalt jellemfejlődésének köszönhető, nyílván a külsejének a teljes átalakulásán kívül. -53 cm fogyás 50 nap alatt, ami már majdnem annyi mint egy néger farka, csak hogy érzékeltessem az arányokat. Reni a blog eddigi legnagyobb bukásából, a legnagyobb sikertörténetté, és az egyik leglátványosabb, ha nem a leglátványosabb átalakulását produkálja, ami már csak azért is basz oda olyan durván, mert olyan elődökkel veszi fel így a versenyt, mint Petra, Laura, vagy a Slim első évadából bármelyik csaj....

Mielőtt azonban átadnám Reninek a Magyar Köztársaság Tiszti keresztjét, én azt mondom várjuk ki a program végét, mert abból még hátra van 40 nap, és amit megtanultam az életben az az, hogy a nagy kilengéseket és a látványos feltámadásokat produkálni képes emberek, ugyanolyan intenzitással képesek pofára esve szétcseszni maguk körül mindent, amilyen látványosan felépítették azt. Ismerem ezt az embertípust higgyétek el. 28 éve látom a tükörben mindennap, és nagyon jól tudom hogyan is működik ez a fajta ember, úgyhogy én azt mondom, a sakál részegedésig tartó ünnepléssel még várjunk, és ha ez a folyamat és ez a lendület a végéig kitart Reninél, én leszek az első ember aki odaáll elé és azt mondja neki: "Bazmeg kislány ez nagyon szép volt, és ezt soha ne felejtsd el, büszke vagyok rád." De addig nem mondhatok mást, mint amit a ligetben mondtam Reninek is, azon a bizonyos videó utáni beszélgetésen.

„Senki le se szarja ki mit ér el rész távokon, senkit nem érdekel, hogy a gimnázium első 2 évében kitűnő voltál, ha az érettségiig már nem jutsz el, és hidd el te sem köszönöd majd meg az orvosnak, ha a műtéted csak félig sikerül, hát te se elégedj meg rész sikerekkel, mert a rész sikerek a teljes egész nélkül egy bukott ember életműve, kozmetikázott kudarcok gyűjteménye semmi több…”

Reni

Hihetetlen hogy már az 50 napos bejegyzés írom. Olyan gyorsan eltelt hogy észre sem lehetett venni. Persze a kilók és a centik mindig mutatták az idő múlását. Így visszatekintve már nem is tűnik nehéz dolognak ez a program. Voltak rossz pillanatok de mindezt felülmúlta a rengeteg jó amit kaptam és adhattam.:)

Sok pozitív visszajelzést kapok aminek nagyon örülök. Olyan ruhák felé kacsingatok amikre eddig rá sem néztem. Egyre lengébben öltözködöm, ami eddig nem volt elmondható. Arra törekedtem, hogy minél több réteg ruha legyen rajtam, és véletlenül se látszódjon semmi. Tudom hogy, még messze vagyok a célomtól és az alakom se tökéletes de már a cicanacival is megpróbálkoztam :) Nem mondom azt hogy isteni érzés volt felvenni de felfedte azt amit eddig elértem. És ez számomra inspiráló.. :)

A 30. napos bejegyzés hiánya és az ahhoz fűződő dogok miatt szörnyen éreztem magam. Teljes mértékben megérdemeltem azt amit kaptam. De a rengeteg negatívum ellenére, csak az járt a fejemben, hogy meg kell csinálnom. Lábra kell állnom, és nem foglalkozni azokkal a dolgokkal amik ennek a hibának az elkövetéséhez vezettek. Azóta rendeződött bennem minden, nem futamodom meg az esetlegesen felmerülő problémák elől. Akkor is így kellett volna tennem......újult erővel és kitartással folytattam a programot, ami remélem azért látszik.   

Úgy gondolom még többet kell beleadnom mivel amit látok még mindig nem tetszik. Természetesen örülök annak amit eddig elértem de ez még közel sincs ahhoz amit szeretnék.

Van még 40 napom, hogy bebizonyítsam nektek mit tudok, és persze magamnak is. Bár nem úgy tekintek a végére hogy majd visszaállok a rendes kerékvágásba mivel folytatni szeretném amíg magam is elhiszem azt hogy jó nő vagyok! A harc legjava még előttem áll, de akkor már csak magamra számíthatok. Menni fog!! :)

Answer Questions