LifeT!Lt

LifeTILT

Az emberek gyengék, mert egy idő után beleszarnak az életbe. Már megvan a csaj már megvan a csávó, és akkor már lehet úgy kinézni mint egy rakás szar. Csajoknál ez duplán sőt triplán igaz. Úgy érzik elhanyagolhatják magukat. Hát tévedés kedveseim, ezek ágyazzák meg a fasza kis megcsalásokat meg szakításokat nem mellesleg a szexuális élet csökkenését. Be lehet tolni azt a tiramisut, de utána nem kell sírni 36 évesen kutyák között hogy hol rontottam el... bence@lifetilt.hu

Photobucket

Facebook

storekaki.jpg

Utolsó komment

  • Balogh Zsolt: Kedves Bence! A cikked nagyon érdekes, összeszedett, azonban nem értek egyet. Kissé úgy tűnik, ho... (2018.06.15. 19:41) Wasabi A sushi tévedés
  • Christopher Haga: Sokan itt azt vélik hogy most Zyzz agyon ajnározásától van szó, pedig csak egy "riporter" tisztelg... (2016.12.23. 02:13) A Shreddedshian legenda
  • Letícia Mezriczky: Jó kis írás, de nem szavazok az LMP-re (2016.02.11. 11:30) Testalkat edzéstervek nőknek
  • phaszfej: @futbol: Nagyon jó ötlet! (2016.02.05. 06:00) Energiavámpírok
  • SadieThe Wise: www.scribd.com/doc/132235180/Kimelo-Edzes-Nagy-Tulsulyra#scribd Valaki árulja az egyik programot :) (2015.09.02. 16:58) Edzéstervek nőknek l.

Az Anyák Programja l. rész - Követendő Példák

500246.jpg

Az anyák LifeTilt programja l. rész A Követendő Példák

Miért van az, hogy némely babakocsit toló, pár hónapja szülő nő úgy néz ki, mint egy lenőtt hajú mocsári teknős ? A válasz egyszerű. Úgy gondolják megtehetik. Azt gondolják, hogy a szülés és a baba felmenti őket, hogy a gyerek egy pajzs, amit maguk előtt tartva menetelhetnek előre a társadalom országútján, és ha valaki, teszem hozzá teljes joggal meg meri említeni nekik, hogy „tényleg nagyon cuki az a hányás folt ott azon kantáros kertész gatyádon 3 napja, de ha lehetne kezdjél már magaddal valamit mert ránk hívják az ÁNTSZ-t,” na akkor van nagy felháborodás, hogy te sötét paraszt, hogy mondhatsz ilyet hiszen 8 hónapja szültem… Értitek 8 hónapja… Nagyon könnyű benne maradni ebben a „nekem most szabad így kinéznem” állapotban, és gyerekneveléssel takarózni éveken át, csak aztán nem kell csodálkozni, ha a férj egy idő után máshol keres kielégülést bármekkora is a szerelem, mert van az úgy, hogy férfi szemmel egy szoknya az ördögön, hosszú távon jobban bejön, mint egy mackónadrág az imádott angyalon. Egy alapvető igényesség önmagatokkal szemben, főleg ha nők vagytok, minden körülmények között meg kell hogy legyen, aminek az elhanyagolását nem magyarázhat semmi, és nem indokolhat még egy gyerek sem, főleg hónapokkal a szülés után nem. Elsősorban nők vagytok, anyák és feleségek, és nem egy tartály, ami elnyeli a gyerek minden mocskát. A férfiak is szülők ők is nevelnek, felkelnek, etetnek, törődnek, de ez mégsem menti fel őket a munkába járás alól. Mindenkinek ugyanúgy hoznia kell a nemének megfelelő kötelességeit, a különbség csak annyi, hogy gyerekkel nehezebben fog menni...

Lefordítom a nők nyelvére is, hogy értsék. Képzelj el egy férfit, aki a kapcsolat elején nagyon menő volt, csak aztán miután meglettél neki elkezdett beleszarni az életbe és már nincs munkája. Miután te megszülted a gyereket, a srácban a hajlandóság szikrája sincs meg hogy egyáltalán elmenjen munkát keresni, hogy eltartson titeket. Legalább látnád rajta hogy akar magával valamit kezdeni, hogy elvállalna bármit, csak hogy segítse a gyereket és téged, de nem, mert ő beleszarik, nem érdekli hogy teljesítse alapvető kötelességét, mert már megvagy neki, nem töri magát, hisz ott a gyerek, megcsalni úgysem fogod mert nem is tudnád ebben az állapotban, a többi meg egyszerűen nem érdekli. Hát valami hasonlót éreznek a férfiak is, amikor egy olyan nővel vannak együtt akik telefossák a körülményeket és elfelejtenek nők maradni, mert ott a gyerek, ami számukra mindent felülír. Igen képes mindent felülírni, csak nem biztos, hogy azt a kapcsolat is elbírja majd, mert nekem speciel férfiként nagyon bebaszna, ha hazamenvén az anyámat találnám otthon nap mint nap a már fent említett állapotban, és még le is kellene vele feküdnöm. Most persze nagyon sokan ezeket a sorokat olvasva magukra ismertek, és ahelyett hogy a változást készítenék elő magukban, rám vannak már kurvára bepöccenve, hogy én mekkora kis köcsög vagyok, és mit tudhatok én erről, és milyen alapon, meg különben is feküdjek már be egy vonat alá és fogjam be a pofámat. Nagyon helyes, és most ezt a dühödt energiát tedd bele az életminőséged javításába és még az is lehet hogy pár hónap múlva hálás leszel nekem. Akárhogy is döntesz, a lényeg, hogy itt az ideje változtatnod, vagy ha nem, akkor ne csodálkozz, ha a férjed még negyed 9-kor sem veszi fel a telefont, miközben te úgy tudod, semmi dolga nem lehet. Persze tudjuk a haverok…

tumblr_m7fsuvv8R71qamwb1o1_500.gif

Az anyaság mint státusz mutogatása a külvilág felé egy nő számára iszonyúan fontos, de az igazi társadalmi anyai rang akkor mutatkozik meg, amikor az élet nehéz és sokszor kegyetlen, de ilyen körülmények között is nőnek maradni egy fantasztikus dolog, és a férfiak valójában az ilyen nőket keresik, akik képesek erre, mert az ilyen nőkkel szeretnénk élni, tőlük akarunk gyereket, és velük akarunk családot alapítani. Igazi nőkkel élni minden helyzetben, nőkkel, akik igényes nők maradnak minden körülmények között, és ez a lényeg. Az igazi nő státuszra ugyanakkor nem minden nő képes ez tény, belőlük lesznek az egy éjszakás kalandok.

A LifeTilt egyik legfontosabb küldetése a tömeges motiváció. Életutak és példaértékű életek bemutatása olyan emberekről, akik közöttünk élnek. Ez a bejegyzés most 3 ilyen nőről fog szólni. 3 anyáról, akik a szülés után sem hagyták el magukat, és dacolva az anyasággal járó minden nehézség ellenére visszanyerték régi önmagukat, régi alakjukat. Legyen ez a 3 nő minden nő számára követendő példa még akkor is, amikor nagyon nehéz megmaradni egyszerre anyának, vonzó nőnek, és kívánatos feleségnek. Ez így együtt nem mindenkinek sikerül, de ahogy látjátok nem lehetetlen feladat. 

Adriána

10_honap.png

24 évesen hoztam világra a kislányomat. Valahol olvastam, hogy sok nő a terhesség alatt kezd el igazán foglalkozni magával, az alakjával. Velem is így volt. Nem csoda, hiszen  egy szabad szemmel láthatatlan pöttyből egy élet alakul ki benned. Érdekelt, hogy hány kilót hízok, rossz volt látni a növekvő combjaimat, a narancsbőrössé váló fenekemről nem is beszélve. De ha a tükörbe néztem nem is érdekelt annyira, mert lényegesebb volt, hogy vajon épp mekkora lehet a bennem lakó emberke.

Szóval így 60 kilóról kb. 78 kilósra nőttem a 165 centimhez. Vicces, hogy mindenki azt mondja egy kismamának, hogy ne foglalkozzon a súlyával, ez nem lényeges ebben az áldott állapotban, de minden nőnek a második, harmadik kérdése, ha egy ismerős kismamával találkozik: „Mennyit híztál?” Természetesen én sem a szülést követő első héten láttam neki az alakformálásnak. Az első 1-2 hónapban én is próbáltam belerázódni az anyaságba. Aztán ímmel-ámmal csinálgattam pár gyakorlatot naponta. Kezdtem azt gondolni, hogy ahhoz képest, hogy most szültem, milyen jól tartom magam. Aztán mikor jöttek meglátogatni a kislányomat, nagymamám megjegyezte, hogy a „kisfekete” ruhámat, amit kölcsönadtam unokatesómnak, nem hozza vissza, úgyse jön az rám. 

Szeptemberben szültem, a decembertől júliusig tartó időszak alatt 68 kg-ról 52 kg-ra fogytam, 24 évesen, gyerek után, szoptatás mellett, úgy, hogy minden nap mozogtam.

Otthoni DVD-kkel kezdtem. Először naponta egy testrészre való mozgást csináltam. Aztán mikor ez ment, akkor minden testrészhez hozzátettem a hasizom erősítését. Közben végig figyeltem arra, hogy elég-e a tejem, ha valami probléma lett volna, megálltam volna az egésszel.  Aztán ahogy ez itt, a blogon is meg van írva, egyre kevesebb lett a DVD. Vettünk lábsúlyt, súlyzókat. Már azzal is elég jól ment. Napi 1 órákat mozogtam, ami alatt elfáradtam kellemesen, de nem volt az igazi.

A Lifetilt blogra teljesen véletlenül akadtam, március tájékán. Akkor olyan 62 kilós lehettem, tehát ha úgy vesszük, majdnem elértem az „álomsúlyt”. Nem kérdéses, hogy a régi testedet nem kapod vissza. Látom magamon, hogy a „kislányos” derékhajlatom már nincs meg, kár szépíteni, a mellek sem lesznek a régiek, rajtam lettek terhességi csíkok is. De ez a blog tesz valamit az emberrel, amitől még inkább próbálsz jobb lenni, minden téren.  Szóval az anyaság egyfajta szemléletmód váltást eszközölt ki bennem. Néztem a sok sikert a blogon és először természetesen picit irigy voltam. Jöttek a konvencionális gondolatok: persze, neki még nincs gyereke, neki könnyű, nekem nincs időm futni, már gimiben is utáltam a futást…  Végül túlléptem ezen – hiszen a blog is életmód és szemléletmód váltást sugall. Hatására elkezdtem futni, a dvd-s gyakorlatokat kiegészíteni, változatosabbá tenni más, otthon végezhetőekkel. A rosszindulatú gondolatok helyett már csodálva néztem azokat az embereket, akik valahogyan legyőzték saját korlátaikat. Szóval mikor futottam, vagy a már említett esetben  rohadtul nem volt kedvem mozogni, mindig arra gondoltam, hogy nem vagyok egyedül, másnak sem könnyű, másnak is sikerült, nekem is fog! Minden mozgást a gyerek alvásidejében csináltam, én nem tudok gyerekkel/gyerek mellett mozogni, szerintem nem lehet úgy koncentrálni. A baba-mama torna meg számomra vicc.

Rajtam már nem 20 kiló feleslegek voltak, mikor elkezdtem a Lifetilt blogot olvasgatni. Talán megálltam volna 60-58 kilónál, beérve ennyivel, de szerencsére nem tettem. Köszönöm! Én azt éreztem, hogy ettől az utolsó néhány kilótól nehezebb volt megszabadulni, mint ahogy a visszahúzó gondolatoktól is. Nincs kifogás!!!!  Igen, van olyan, hogy a gyerek nem alszik egész nap, akkor fogom magam és nekiállok este nyolckor. Ez az igazán nehéz... de akkor is megérte.

24 évesen hoztam világra a kislányomat.  24 évesen anya vagyok, de jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha, nem érzem, hogy bármit is elrontottam, elsiettem volna. Szeretem a gyermekem, de szeretem saját magam is annyira, hogy igényes maradok önmagammal szemben. Miért ne lehetne?  Ha én jól érzem magam, a gyermekem és a férjem is jól fogja.

Barbi

DSCF60172.bmp

Egymillió éve olvasom a blogod, és bár tényleg elég nagy bunkó vagy, a hozzáállásod valahogy mégis tetszik, azt hiszem a nők motiválásának ez a titkos receptje. A kisbabás anyákkal való foglalkozásnak viszont nem biztos hogy jó vége lesz... Én nagyon támogatnám, hogy a nők így álljanak az élethez, magukhoz, tiszteljék annyira a férjüket, hogy ne úgy nézzenek ki mint egy bébifóka, de rohadtul nem fog, csak minimális százalékuk így hozzáállni.

21 voltam amikor megszültem a lányom. Most vagyok 23, és baba mellett ott az egyetem, háztartás, és két gyakornoki meló is. Nem vagyok eleresztve szabad idővel, ezért fittnessz dvd-kre kényszerülök, de a heti 5-6 kb. 1 órás mozgás így is megvan, hogy tartsam a szintet...

Viszont onnantól kezdve hogy büszke lennél rá, hogy életed minden területe rendben van, szétkapnak a hiénák. 23 vagyok és ha meghallják hogy mennyi mindent csinálok gyerek mellett egyből az ugrik be, hogy KI VIGYÁZ A GYEREKRE, MÍG TE TE MOCSKOS ROHADÉK ENNYI IDŐT ELBASZOL MAGADRA MEG AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁSODRA? Senkit nem érdekel hogy a baba alvásidejében meg éjjel dolgozom, hogy a kicsivel együtt mozgok. Csak az számít, hogy ha nincs rajtad 15-20 kiló plussz akkor tutira nem fogadnak be.

Bármiről el lehet velem dumálni, mindenről van véleményem (ami általában nem lenéző -kivéve ha semmirekellőkről van szó), és mégis ott tartok, hogy kivet az "anya társadalom" mert nem úgy nézek ki mint az általad említett teknős. Jó-jó magam szempontjából leszarom, csak hát a másfél éves lányomat jó lenne gyerektársaságba vinni, de így esélytelen.

Egy szó mint tízezer ez sokkal nehezebb lesz, mint hiszed, bár hírverés értéke az lesz.

További sok sikert!

Móni

Moncsi 15.jpg

13 hónappal ezelőtt jött világra a szemem fénye, ami egyben a legboldogabb, s legnehezebb napom volt. Őszintén szólva árnyéka sem voltam önmagamnak, és nem szerettem azt a nőt aki a tükörből nézett vissza rám.

Igazi nőhöz méltóan mindig volt valami gondom magammal. terhességem idején toxemiam volt, az utolsó hetekben már nagyon magas volt a vérnyomásom. A lényeg  52 kg-ról kezdtem a terhességem,s mire szültem több voltam, mint 80kg.

164 cm vagyok. Szülés után sem voltam sokkal kevesebb 70 pár kilónál. Szeretem magam csinosnak látni, imádom ha igazi nőnek érezhetem magam,s nagyfokú segitségemre volt a bennem lévő hiúság is. Őszintén megmondom, én mindennel próbálkoztam. A 'csodabogyóktól' a nem evésig, mindent végig jártam, mint egy elkeseredett gyorsan fogyni akaró. Nem akartam megérteni hogy 9-10 hónap történéseit nem lehet 2 hét alatt visszaváltoztatni.

Elkezdtem először a speefitnessel, majd rájottem, semmit nem ér és én különben is szeretek megdolgozni az eredményeimért, szeretem kiadni magamból a feszültséget, ezért elmentem egy kifejezetten nőknek szánt edzőterembe, ahol nincsenek férfiak, nem feszélyez senki, Elhagytam az étrendemből a szénhidtatot, azaz a kenyeret, tésztát, s minden fehér dolgot.

Amit mindenkinek bátran tudok ajánlani az a rendszeres mozgás, helyes táplálkozás, és a zold tea illetve szűztea keveréke. S nem utolsó sorban az elhatározás,kitartás, s megvalosítás.

Merítsetek erőt ezekből a nőkből, és találjatok olyan férfiakat, akik megérdemlik mindazt az áldozatot amit magatokért, a kapcsolatért, a családi, és nem utolsó sorban a szexuális életetekért hoztok.

tumblr_m0g7ckRams1rokzwto1_5002.jpg

facebook vélemény.png

Answer Questions


A bejegyzés trackback címe:

https://lifetilt.blog.hu/api/trackback/id/tr794669584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Add a Facebook-hoz
süti beállítások módosítása