LifeT!Lt

LifeTILT

Az emberek gyengék, mert egy idő után beleszarnak az életbe. Már megvan a csaj már megvan a csávó, és akkor már lehet úgy kinézni mint egy rakás szar. Csajoknál ez duplán sőt triplán igaz. Úgy érzik elhanyagolhatják magukat. Hát tévedés kedveseim, ezek ágyazzák meg a fasza kis megcsalásokat meg szakításokat nem mellesleg a szexuális élet csökkenését. Be lehet tolni azt a tiramisut, de utána nem kell sírni 36 évesen kutyák között hogy hol rontottam el... bence@lifetilt.hu

Photobucket

Facebook

storekaki.jpg

Utolsó komment

  • Balogh Zsolt: Kedves Bence! A cikked nagyon érdekes, összeszedett, azonban nem értek egyet. Kissé úgy tűnik, ho... (2018.06.15. 19:41) Wasabi A sushi tévedés
  • Christopher Haga: Sokan itt azt vélik hogy most Zyzz agyon ajnározásától van szó, pedig csak egy "riporter" tisztelg... (2016.12.23. 02:13) A Shreddedshian legenda
  • Letícia Mezriczky: Jó kis írás, de nem szavazok az LMP-re (2016.02.11. 11:30) Testalkat edzéstervek nőknek
  • phaszfej: @futbol: Nagyon jó ötlet! (2016.02.05. 06:00) Energiavámpírok
  • SadieThe Wise: www.scribd.com/doc/132235180/Kimelo-Edzes-Nagy-Tulsulyra#scribd Valaki árulja az egyik programot :) (2015.09.02. 16:58) Edzéstervek nőknek l.

Amikor a Bástyák Leomlanak

tumblr_m9xhc5Dw5D1repmv8o1_500.jpg

Múlt héten 85 éves korában elhunyt a nagyapám. Megviselt a halála mert nagyon közel állt hozzám, de a temetés még ennél is nehezebb volt, mert bár belül szenvedtem, de ezt kifelé egy pillanatig sem mutathattam. Most már lassan másfél éve játszom azt az embert, aki segít másokon, akiből erőt meríthet bárki, aki stabil és erős vezetője egy közösségnek, akiket a blog, a személyem, a diéták, a közös edzések, és az egészséges életmód hozott össze. A temetés előtti napon találkoztam Kristóffal, és nem voltam valami jó állapotban. Akkor Kristóf azt mondta, hogy egyszerűen nem tehetem meg hogy összezuhanok, mert a bástyák soha nem omolhatnak össze, egy vezetőt nem láthatnak sebezhetőnek mert meginog a közösség hite, és ha nem lesz akire tudnak hallgatni, ha nem lesz aki erőt sugározva kijelöli az utat és összefogja őket, akkor megindul a közösség lassú errodációja.

Én ezt nem akartam elfogadni, mert emberek vagyunk. Érzelmekkel, tragédiákkal, az élet adta ütések sorozatával, és van az úgy, hogy az ember egyszer csak földre kerül majd időt kér, leül, és azt mondja, hogy akkor most mindenki elmehet a picsába. Az élet, a blog írásának 19 hónapja alatt rengetegszer próbára tett. Nem egyszer akartam abbahagyni ezt az egészet, de igazából soha nem gondoltam komolyan. Az évek alatt aztán azt vettem észre magamon, hogy soha nem látott módon megerősödtem, de azt hiszem erre szükségem is lesz, mert az engem ért támadások, ahogy fejlődik a Tilt és lesz egyre jobban benne a köztudatban, egyre csak intenzívebbek lesznek, és rengetegen akarják majd a bukásomat látni. El kellett hát döntenem, hogy készen állok-e a jövő kihívásaira, és ha a válaszom igen, akkor egyszerűen csak mennem kell előre semmi mással nem törődve, csak az álmaimmal, a terveimmel, ahol nem léteznek akadályok és ahol nem létezhet olyan erős szembeszél sem, ami megtorpanásra bírhatna. Ha hiszek benne, hogy amit csinálok az nagyszerű, márpedig hiszem, hogy a LifeTilt rendszer egy fantasztikusan jó dolog, akkor nem lesz aki az utamba állhatna, és higgyétek el ez esetben jobb velem egy hajóban evezni, mint velem szemben állni. Aztán majd az idő persze  eldönti, hogy amit csinálok arra van-e kereslet vagy nincsen. Ha van, akkor senki nem állíthatja meg a Tiltet, ha pedig nincs, akkor a LifeTilt sem lesz más csak egy múló emlék, pár ember fejében.

A LifeTilt megtanított erősnek maradnom nagyapám temetése pedig rádöbbentett arra az erőre amivel én valójában rendelkezem. Féltem a temetéstől, és nem csak azért mert eltemettük a család egy mindenki által szeretett meghatározó tagját, hanem mert fatert soha nem akartam sírni látni. Bármi is történt velünk, fater mindvégig tartotta magát még akkor is, amikor pár könnycseppet nem lett volna szégyen letörölni az arcáról. Apám a bástyám, a példaképem, aki egész életében férfiként viselkedett, és példásan tartotta egyben a családot. A temetés előtti napon fater feljött hozzám, és elkezdett mesélni egy történetet nagyapámmal való utolsó találkozásáról a kórházban, amikor az apja kezét fogta, ő már nem volt magánál, és apu arra kérte nagyapámat szorítsa meg a kezét ha hallja. Erre nagyapám megszorította, elmosolyodott, kinyitotta a szemét, és apámra nézett…

Ennél a résznél elcsuklott apu hangja és nem tudott tovább beszélni. Így köszöntek el egymástól, és fater ezt a sztorit egyszerűen nem tudta végig mondani. Én ültem az ágyon, néztem magam elé, ő kiment a szobából, és ez volt az a pont, amit soha nem akartam látni. Egy könnycsepp semmi, és teljesen érthető ha az ember elveszíti az apját, de ott akkor megértettem mit is jelent, ha a bástyák leomlanak. Nem tudom ki volt már temetésen és ki veszítette már el egy közeli hozzátartozóját, de mint mindig ilyenkor is kell valaki, aki stabil marad és összefogja a családot. Ezt a felelősséget apám vitte a hátán, de a temetésen nem bírta el a súlyt ami ránehezedett, és nekem kellett a helyébe lépni és erősnek mutatkozni. A temetés napján jöttem rá hogy már nem csak otthon nem zuhanhatok meg ha valami probléma van, hanem itt sem mutatkozhatok gyengének soha, mert ami nekem apám volt, az több száz embernek én vagyok. Amikor utoljára köszöntem el nagyapámtól, tudatosan úgy búcsúztam el tőle, hogy a szemébe néztem és azt mondtam, „később találkozunk”. Ez így is lesz, csak nekem még van egy kis dolgom itt a földön.

Nyugodj békében nagyfater, nagyon szerettelek…

fotó2_2.jpg

Answer Questions


A bejegyzés trackback címe:

https://lifetilt.blog.hu/api/trackback/id/tr434763827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Add a Facebook-hoz
süti beállítások módosítása