A napokban megkérdezték tőlem, hogy mit tennék akkor ha kiderülne rólam hogy halálos beteg vagyok ? "Vennék egy csomag cigit, és végre újra rágyújthatnék" vágtam rá egyből a választ gondolkozás nélkül.
0.nap 60,3 kg
32. nap 57,1 kg
Sok a változó és kevés a stabil elhatározás az életemben. Egyetlen egy dolgot kivéve, amihez mindig is ragaszkodtam és tartom magam hozzá a mai napig is. Egy elhatározás, hogy ha lesz egy gyerekem azt szigorral, szabályok betartása mellett, és kőkemény következetességgel fogom nevelni. Teszem mindezt majd az ő érdekében, hogy ember legyen belőle ne egy jellemtelen képlékeny hedonista senki. Hülyeség, mondták nekem a legtöbben mert ugyan az alapelgondolás jó és mindenki így akarná nevelni az ivadékát –egy bizonyos társadalmi szint felett persze- de ahogy megszületik a gyerek mindezek az elvek és a szigorról alkotott Drákoi kép pillanatok alatt dől majd össze, és ránézve a gyerekre ebből a szabályfaszságból már nem lesz semmi. Ennek ellenére, és ezekkel a hangokkal nem törődve úgy voltam vele, hogy márpedig ez így lesz mert ha embert faragsz abból akit a legjobban szeretsz, azzal fejezed ki a legjobban a szeretetedet mert ez a legtöbb amit megadhatsz neki. Mondhatnám úgy is, hogy így lehet majd belőle boldog és teljes életet élő ember...
Gyerekről még ugyan szó sincsen, legalábbis én nem tudok róla, ellenben itt van Laura, akivel már több mint egy hónapja dolgozunk együtt, és a fent említett szigor és következetesség jegyében zajlik a program, aminek keretein belül Laura ultimátumot kapott tőlem a cigizést illetően. Vagy leszorítja a napi doboz cigijét napi 5 szálra vagy végeztem vele és a programjával. Lauráról tudni kell, hogy én még ilyen lelkes és a céljaiért ennyire küzdő nőt én még nem láttam. Amilyen elszántan dolgozik a konditeremben az példaértékű lehetne mindenki számára, éppen ezért kétségeim sincsenek afelől, hogy a diéta is be van tartva pontról pontra, amit már csak az eddig elért eredmények is mutatnak. Minden fasza, minden a helyén, csak az a kurva cigi ne lenne ami nem csak ezt a programot ássa alá alapjaiban, hanem az egész életét is aláaknázza amely bombák ugyan csak évek múlva fognak robbanni, de bizony azok felfognak. Laura mindent megcsinál amit mondok, és kérdések nélkül bármit beszed amit adok neki, de mégis a cigi az abszolút tabu nála. Komolyan mondom, ha a fejénél lenne egy pisztoly, a szájában meg egy cigi és döntenie kéne, hogy meghúzza-e a ravaszt vagy rágyújtson-e, simán homlokon lőné magát.
Laura nem tartotta be a napi 5 szálas kérésemet, hanem stabilan felette maradt a határidő lejárta után is. Laura nekem senkim. Csak egy csaj akivel foglakozom, de már most előjött az amit a barátaim mondtak nekem gyereknevelésről, elvekről és megbicsaklott következetességről. Mindent meg lehet magyarázni, mindenhez lehet ideiologiát gyártani, hogy miért így meg miért úgy, és hogy ez miért nem számit. Ezt a fajta megmagyarázó, önhazudó technikát alkalmazzák magukkal szemben az emberek is. Hazudunk magunknak egy világot, hogy abba beleférhessen minden emberi gyengeségünk, és amivel megmagyarázzuk vagy inkább elhitetjük magunkkal, hogy az igazából így jó ahogy van, és ahol a fekete valójában miért is fehér. Tudom én, hogy a hibáinkat látni, azokkal szembesülni, és azon változtatni sokkal nehezebb, mint életideológiát gyártva behazudnunk magunknak dolgokat, de azért az életünket egyszer csak mérlegre kell majd tennünk. Ez a fajta gondolkozás mód jellemzője a társadalom proletáriánus rétegeire a bukott életutakra, és a halott kapcsolatokra egyaránt, nem mellesleg ezek ágyazzák meg többek között a „barátomnak így is tetszem” féle önbecsapó gondolatiságot.
Laura elbukott a programmal mert a program arról szól, hogy amit én mondok azt vagy betartja, vagy kellemes utat kívánok neki az élet további részéhez és mi elbúcsúzunk egymástól. De mégis… Látva azt a fajta tenni akarást a minőségibb élet felé, az edzéseknél nyújtott teljesítményét, és a hozzáállását az egész élethez a cigit leszámítva, képtelen vagyok neki azt mondani, hogy „bocs kisanyám kifelé menet zárd be az ajtót magad után”. Nem mondtam ezt, hanem a számból segget csinálva folytatom vele a programot, pedig legszívesebben egy Laura Sun Goes Down cikket írnék, amiben a pszichés függésről írtam volna egy hosszabb bejegyzést, amiben Laurát tettem volna a fókuszba mint bukott angyalt, aki ennyire sem képes, és aki egy 8 centis papírtól teszi függővé az életét. Legalábbis arra a pár évre amíg még ezt megteheti mert kétségünk ne legyen afelől, hogy Laurának ilyen szintű cigizés mellett nem túlzás azt mondani, hogy évei vannak hátra.
A programot tehát folytatjuk, a cigi marad. Én ennél többet nem tehetek Lauráért, az eszközeim vele szemben elfogytak. Innentől kezdve amit elérünk azt cigivel érjük el, azaz az elérhető célkitűzések 40-60%-át. Cigivel ugyanis kézzel fogható határaink lesznek, ami plafont ha elérjük nincs további fejlődés. A psziché és a fejben lévő erő egy egészséges testel fejleszthető szinte korlátlanul, de egy károsodott szerv, már kőkeményen kiteszi a stop táblát és azt mondja akkor itt eddig és ne tovább… Laura fogyott 3 kilót. Még akar egyet ami az eredeti célunk is volt. Elkezdtük a formálást is aminek szintén meglesznek a korlátai, a szervezetében immáron 13 éve keringő cianidok, kátrány, és még 29 féle méreganyag miatt hála Phillip Morrisnak és a British American Tobacco derék tulajdonosainak.
Halkan jegyzem meg, hogy Laurával elértük a 90-60-90-es álomalakból a 60-90-et és ha valóban meg fogja csináltatni a mellét ahogyan azt tervezi, akkor a hiányzó 90 is meglesz. Most örülhetnék ennek, vagy annak, hogy Lau életében először körbefutotta a szigetet a RunT!ilten, vagy annak, hogy egyre látványosabb változásokat érünk el, és amit Laura látni akart magán azt évek óta először a tükörbe nézve látja is. De nem tudok örülni. A haladás és a fejlődés mindbe pozitív hozadéka ellenére képtelen vagyok örülni mert a kiscsaj halálos ítélete folyamatosan ott van a táskájában és érhet el most bármilyen kiemelkedő eredményeket is, ha egyszer a jövő amibe ugye befektetünk, az Lauránál ha nem hagyja abba a dohányzást egyszerűen nem létezik.
Laura
Sajnos eljött a nap, mikor már nem tudom elkerülni a beismerést: nem tudtam lecsökkenteni a cigi adagomat. Nem akarok mentségeket keresni, inkább csak tények vannak. Komoly problémák vannak az életemben, amelyek olyan iszonyú stresszel öntenek nyakon, hogy a cigi letétele egyszerűen képtelenség jelenleg. Mentálisan padlót fogtam, amiben több tényező játszik szerepet. Volt egy munkahelyváltásom, ami nagyon hamar kiderült, hogy életem egyik hatalmas ballépése. Nem akarok nagyon belemenni, mert megüthetem a bokám, de ma mikor felhívtam Mikit, a következő kérdés hangzott el: a sitten vagy a diliházban látogatnál inkább? Nap mint nap kiborít, de már nem sokáig.
A saját vállalkozásom beindításán fáradozunk, amire ugye a hétköznapokon az esték maradnak, ergo 5-6 órákat alszom. És persze ezen is lehet idegeskedni.Közben otthon sem úgy mennek a dolgok, mivel az éhség,meg kevés szabadidő,+ a csodás munkahelyem miatt néha egy fúria vagyok. De szerencsére nem nagy a baj, időben kapcsoltam. A többi dologról meg nem szeretnék beszélni. Szóval szar napjaim vannak, nagyon szarok. Tehát igen, ebbe belebuktam, de nem szégyellem beismerni és hazudni sem fogok senkinek. A Sziget kört lefutottam 30 perc alatt - bár Bencének ezúton is nagyon köszönöm, hogy ott volt velem-, a diétát tartom, az edzéseket megcsinálom.
Akárhogy is döntsön velem kapcsolatban: 1. teljesen megértem, ha nem dolgozik többet velem 2. akkor is folytatom a programot.
Közben meg tegnap visítottam az örömtől, mikor már az utolsó kisebb farmerom is lecsúszott rólam, pedig összehúztam az övet. Tényleg úgy van, hogy mikor eszedbe jut, hogy de jó lenne bezabálni, akkor odaállsz a tükör elé, felhúzod a felsőd/letolod a nacid és fájó szívvel bár, de lemondasz róla az eredmények miatt. Mert megéri, tényleg megéri. Az összes lemondással, erőfeszítéssel, "meghalással" együtt. Mert magabiztosabb lettem és büszkén veszem le az 1-2 számmal kisebb ruhát a polcról.
A hasam egyre jobban tetszik és most, hogy látom az eredményét, már van is kedvem hasazni. Eddig utáltam, semmi nem látszott a párnácska alatt, úgy voltam vele, teljesen felesleges. Valamelyik nap elmentünk a barátnőmmel fürdőruhát venni, mert a régi már sehogy sem áll. Szóval álltam a próbafülkében a rohadt neon alatt, ami minden létező hibádat gyönyörűen hangsúlyozza (nem is értem ezt egy ruhaüzletben) és szembesültem azzal, hogy még messze a vége. De azért észrevettem azt is, hogy épp egy S-es alsót próbálok és nem vág be a hurkáknál.
Összességében nehéz és kemény próbatétel, de rohadt büszke leszek magamra, ha sikerül megcsinálnom. Érzem, hogy ez akkora önbizalmat fog adni, hogy nem lesz többet "á, úgysem fog menni". Valahogy tényleg átalakítja az embert. Ráadásul a mostani elmebeteg idegállapotom jót tesz a konditermi edzéseknek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: