LifeT!Lt

A nő nagy művészete a hazugság, legmagasabb szándéka pedig a látszat és a szépség.

Mindig is rossz gyerek voltam. Rossz gyerek a szó klasszikus értelmében, akiktől a tanárok mindig is agyfaszt kaptak. Jóformán hamarabb tanultam meg a szüleim aláírását meghamisitani, mint rendesen írni, és a mai napig rettegnek anyámék attól a szavaktól, hogy szűlői értekezlet. Rendszeresen beteltek az ellenörzőim az osztályfőnöki intőktől, és a szüleimnek iródott soron kívüli behívóktól, hogy jöjjenek már be mert beszélniük kell a viselkedésemről, és az osztályra gyakorolt zavaró magatartásomról.  Az akkori  legjobb barátomat és egyben osztálytársamat  Ákosnak hívták, aki hozzám hasonló hőfokon égett, és akivel a létező összes hülyeséget megcsináltuk amit lehetett. Verekedtünk a césekkel, a désekkel,  becsúsztunk a folyosón a szoknyában levő lányok alá, hógolyokat dobáltunk be az utcáról az iskola nyitott ablakain, leszereltük a kilicset az ajtórol, hogy az irodalom tanár ne tudjon bejönni órát tartani, terrorizáltuk az újakat, basztattuk a régieket, és a hét kérdése általában csak annyi volt, hogy én, vagy Ákos jelenik-e meg azon a héten az igazgatói irodában. Az évek során tehát megszokták hogy faszok vagyunk, és ha valami történt, a tanárok csak annyit kérdeztek, hogy a Balogh vagy a Bárdkai?...

Valami hasonlót érzek most már én is a nőkkel kapcsolatosan, mert ahogy minket a tetteink miatt úgymond beáraztak a suliban, úgy kezelem már én is a nőket. Amin normális esetben egy „na menjetek a faszomba” reakciót kéne éreznem, úgy ezt mára már lerendeztem magamban, és balta arccal veszem tudomásul a nők legnagyobb faszságait is. Rá kellett jönnöm, hogy nem tehetnek róla, és a teljesen nyílvánvaló hibáikért nem hibáztathatom őket, mert egyszerűen ilyenek. Vivien nem mondott igazat arról, hogy a program kezdetén valójában hány kiló is volt. Most persze érvként jönnek fel olyan dolgok, hogy a régi mérleg és társai, de felelsleges lenne azt hinni, hogy Vivienn ezzel nem volt tisztában akkor, amikor az első 15 napos posztja után felvetettem, hogy ez a fogyás ez bizony kurvára kevés. Vivien tisztességesen csinálja a programot, ami egyértelműen látszik a képeken, és a 2 hónap alatt leadott 13 kilóján. De van itt egy tényező ami túlságosan is jellemző a nőkre, és ami ilyen kis apróságokban mutatkozik meg, immáron Petra után másodszor. A nők, ahogyan azt már leírtam többször is, irracionálisak, következetlenek, az önbecsapásuk az életük szerves részét képezi. Meséket találnak ki maguknak az életről, és hamis ideológiákkal teli életet gyártanak le maguknak szinte mindenről ahelyett, hogy akár csak egyszer is reálisan értékelve a folyamatokat szembe tudnának nézni önmagukkal, és a tetteikkel. Ez a torz helyzet és életértékelésük szüli meg azt, hogy a nők eredendően hazugok, de a legszomorúbb az egészben, hogy ők ezt nem hazugságként élik meg, hanem az általuk elképzelt világuk folytonosságaként, amiben számukra rendszer van és logika. Nietzsche a követketkezőket írja a nőkről Ecce Homo c. könyvében : „A nő tulajdonképpen nem akar, és nem is akarhat önmagáról felvilágosodást, ő csak félelmet akar kelteni, ki uralmat akar mindezzel de nem az igazságot akarja: mit bánja a nő az igazságot! A nő nagy művészete a hazugság, legmagasabb szándéka pedig a látszat és a szépség.”

Arra kellett rájönnöm, hogy a női szellem a mindennapokban nem foglalkozik oylan apróságkkal, hogy tények, és realitás, számukra nem léteznek matematikai és fizikai összefüggések, csak a  fejükben összerakott törvények szerint élnek, ahol a 2+2 bármikor 7, ha azt többször, és kitartóan bemagyarázzák maguknak, és ezzel megnyugvást hozhatnak saját maguk számára. A gyengeségük, az elesettségük tettetése, a hamis világuk szerinti szabályok rákényszerítése a férfiakra, amit érzelmi zsarolásokkal és a „de hát megbeszéltük” tipusú érveikkel támasztanak alá, ami ugyancsak az alapok nélküli kreált világuk hamis képét festi le.  Amit a nők igaznak hisznek, és ami a valóság, ami között rendszerint hatalmas szakadék tátong.  

Petra kamujánál még kurvára kiakadtam, Viviennél már igazán meg sem lepődtem. Rámírt egy csaj tegnap, hogy mi volt a reakcíóm amikor megtudtam hogy Vivienn nem mondott igazat a súlyával kapcsolatosan. Semmi, válaszoltam unottan. Az utóbbi 1 évben a Tilt miatt több száz nővel kerültem kapcsolatba, akik leveleikben és a személyes találkozások alkalmával rendszerint megnyíltak nekem, így eljutottam olyan területekre is, amiket a mindennapok nőkkel történő érintkezéseim során nem lett volna alkalmam betekintést nyerni. A nők valódi válságuk, és az őket kínzó problémáik. Ezekre a tapasztalatokra alapozva irom már  a blogot egy ideje, és ezért nem lepödök meg már semmin, ami nőkkel kapcsolatos. Én ezeket a hamis világokat próbálom meg lerombolni a fejekben, vagy csak simán megmutatni a valóságot, tőletek teljesen független szemlélőként. A blog a változás szükségességének a pszichológiája felől közelíti meg a fogyást, ami kizárólag fejben dől el, de ez hazugságok közt és hamis világokban megélt önbecsapásokkal nem fog menni. A diéta, az edzések, a változás elviselése, annak helyén kezelt értékelése, és minden más csak ezután következik...  

Vivien 

Amikor jelentkeztem a Slim3-ba, először a +10es kategóriába soroltam magam. Bence már az első találkozásnál mondta, hogy én abba nem tartozom bele, hanem a +25ös kategóriába fogok indulni. Amikor ezt meghallottam, majdnem elsírtam magam. Azt gondoltam, hogy úristen. +25? Én abba nem lehetek benne, hiszen rajtam nincs 25kg súlyfelesleg. Amikor a barátaimnak és anyuéknak elmondtam, hogy Bence mit mondott, ők sem értették. Nem hittük volna, hogy ennyit kéne fogynom. Egészen mostanáig ezt így is gondoltam, de valamelyik nap számolgattam és kiderült, hogy Bencének volt igaza. 

81,5kg. Ez volt az én súlyom a program 0. napján, viszont én 78kg-ot adtam meg. Volt egy mérlegünk otthon, amin megmértem magam és 78kg-ot mutatott. Többen írtátok a blogon a bemutatkozó bejegyzésem után, hogy én biztos, hogy több vagyok, mint amennyit megadtam. Őszintén… rosszul is esett, hogy miért mondjátok ezt, hiszen lemértem magam becsületesen. Pár nappal a program kezdése után a barátomnál voltam és kíváncsiságból ráálltam a mérlegre. Hát… nem 78kg-ot mutatott. Anyunak elmeséltem, hogy szerintem csal a mérlegünk és jó lenne, ha vennénk egy újat, ami pontos. Az új mérlegen 3,5kg-val voltam több.  

Olvastam a Petrás sztorit még régebben és láttam, hogy Bence mennyire ki volt akadva azon, hogy Petra nem volt vele őszinte. Igazából ezért nem mondtam el, hogy nem 78 hanem 81,5kg-ról kezdtem. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy lefogyjak és féltem attól, ha ez kiderül, nem lesz több lehetőségem. A 45 napos bejegyzésnél kicsit a padlón voltam. Két variáció volt… 

1)      nem tartom a diétát és a futásokat

2)      több volt a kezdősúlyom 

Nem akarom, hogy bárki is azt állítsa, hogy én elvettem másoktól a lehetőséget és mellé kajálok és különben is mit keres én még mindig itt. Ezért úgy gondoltam, hogy tiszta vizet öntök a pohárba (tudom már előbb is megtehettem volna) és leírok mindent, hogy mindenki megértse. Nem nagyon szeretnék magyarázkodni és le is szeretném zárni ezt a témát.  

Ettől eltekintve nagyon örülök annak, hogy 2 hónap alatt 13,5kg-nak búcsút inthettem. Tisztában vagyok vele, hogy még van rajtam egy jó pár kiló, de még van egy hónapom a programból. Ezalatt szeretnék még 8kg-ot leadni, hogy elérjem a kitűzött 60kilót. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de akkor sem leszek csalódott, ha 63kilósan zárom a 90 napot. Bárhogy is alakuljon a vége, tartok majd egy hónap szünetet és utána belekezdek egy 70napos programba. Elsősorban azért, hogy életemben először nyáron felvehessek egy bikinit és büszkén feküdjek a strandon, nem pedig törölközőbe bugyolálva. Másodszor pedig már régóta szeretnék 55kg leni és ezért mindent meg fogok tenni.

Karácsony előtt volt egy nap, amikor már úgy keltem fel az ágyamból, hogy iszonyatosan szédültem. Mondtam anyunak, hogy mi a baj és mondta, hogy igyak meg egy kávét. Megittam 2 feketét és még mindig nagyon rosszul voltam. Megmértük a vérnyomásomat is, hát az iszonyatosan alacsony volt. Délután már kb. két lépésenként le kellett ülnöm, ezért felhívtam Bencét, hogy mit csináljak. Mondta, hogy eléggé kiürült a szervezetemből a szénhidrát és egyek meg egy tányér tésztát és jobban leszek. Így is volt. Utána már sokkal jobban lettem, de azért még este is eléggé gyenge voltam. Túléltem a karácsonyt is. Bár eléggé elkeserítő volt, hogy 3 nap alatt visszajött2 kg, amiért én kb. két hétig diétázom és futok. Akkor nagyon ideges voltam, de szerencsére pár nap múlvaennek már nyoma sem volt. Nagyon fincsi kajákat ettem, de igazából volt ami abszolút nem esett jól. Az ki is jött mindenféle úton-módon. Ezeket leszámítva nagyon jó volt, hogy végre együtt volt a család és persze az is jól esett, hogy bárkihez mentünk vendégségbe, mindenki agyon dicsért.A munkahelyen, a suliban is mindenki mondja, hogy mennyit fogytam már és ez nagyon fel tudja dobni a napomat. Újra felvettem a rég nem látott miniszoknyáimat és a 40es nadrágokat, amik a szekrény legalján voltak eldugva… 

Answer Questions