LifeT!Lt

Nagyon kevés blogot olvasok, és még ennél is kevesebb embert tisztelek ismeretlenül, kizárólag az interneten látott munkássága miatt. Berényi Konrád az onlinemarketing blog szerkesztője egy ilyen ember, akit ahol tudok szarrá követek, mert minden egyes közösségi aktivitása valós információs értékkel bír. A srác a marketing szakma Bede Mártonja, aki mindig mindenhol ott van, és nem azért mert nyomul, hanem mert meghívják. Jelen volt többek között a Google az Apple és a Microsoft hazai konferenciáin, valamint ott ül, és eszi az ingyen szenyákat minden jelentősebb hazai cég rendezvényén, amelyekről rendszeresen élőben Twittel, szóval az a fajta sikeres ember, akinek a szakma tehetségtelen kufárjai még a fingját is elszívnák, csak hogy szakmailag a közelébe kerülhessenek... Történt egyik nap, hogy sikeres emberként éppen a 105-ös buszon utazok, amikor is a híreket olvasgatva a következő Twitter üzenet érkezik a falamra: „Végül is megérte a Facebook és ADwords kampány, közel 600 jelentkezővel hatalmas siker az IDC IT konferencia. Végre megmozdult valami a szakmában."

Vannak azok a pillanatok az életben, amikor szívesen jelen lenne az ember egy eseményen, mert a reakciók néha olyan ösztönösek és kifejezőek tudnak lenni, hogy oda már nagyon érvelni sem kell, annyira egyértelmű minden. Valami ilyesmi volt az a jól kivehető LOL is az arcomon, amikor elolvastam ezt a Twittet a 600 jelentkezőről, és a fizetett hirdetésekkel elért hatalmas sikerekről. Ganxta Zolee munkásságát azért én nem építeném be a nemzeti alaptantervbe, de az „ami nekem szart sem ér lehet neked az a jó” szöveg részlete annyira kifejező, és az esetek többségében annyira igaz, hogy mégis csak megérdemli a helyet a szellemi és gondolati örökkévalóságok polcai között. Szóval én igazán nem akarom letörni a kockás inges IT forradalmárok lendületét, de a Slim3 2-re egész pontosan 744-en jelentkeztek, mindenféle hirdetéses nyomulás nélkül, gondoltam  megemlítem…

A 740 jelentkező több mint fele a 10+ kategóriában képzelte el magát, ezzel folytatva az első évadban megkezdett trendet, azaz hogy a legtöbb nő ide sorolja magát, vagy szeretné azt hinni, hogy ide tartozik. A válogatás is elég durva volt, mert azok a nők, akiken 6-8-12 kg felesleg van még lehetnek ám kurva jó csajok, sőt egy jól kiválasztott, megfelelően szabott jól takaró ruha mint tudjuk csodákra képes, de hát az illúzió megteremtését, és a férfiak átbaszását oly magas szinten művelő push up hercegnőknek erről ugye nem kell külön beszámolót tartanom. Szóval a lényeg, hogy mocskosul jó nők jelentkeztek a 10+ kategóriába, és megmondom őszintén volt olyan casting nap, amikor simán egy rapid randin éreztem magam. Ahogy az első évad válogatóján Adrinak, úgy most Móni továbbjutása a szavazásos fordulóba egy percig sem volt kérdéses. Móni nagyon sok mindenben hasonlít Adriennre és ahogyan elődje, úgy Móni is hihetetlen fizikai fejlődésen fog keresztül menni ebben szinte biztos vagyok. Jelenleg egyébként betegség tizedeli a Slimeket, mert Mónin kívül már Boginál is jelentkeznek az influenza tünetei. (6 napig voltam ágyban 38.5 fokos lázzal)      

Móni edzéstervéről és diétájáról még annyit, hogy iszonyatosan jó nőt csinálok belőle és nem azért mert le fog fogyni, hanem mert a csaj ösztönösen stílus, és rendelkezik azzal a bizonyos laza, cool egyéniséggel, ami ugyan most is benne van, de a súlyfeleslege miatti komplexusok jelenleg meggátolják őt ezen tulajdonságai szabad áramoltatását…

Móni

Azért jelentkeztem,  mert segítség nélkül tényleg nem megy. Sokkal könnyebb enni, inni és lustálkodni, és ismételgetni, hogy "majd holnaptól". Ha mégis rávettem magam a "holnapra", mindig becsúszott vmi bűnözés. A mozgásra pedig kb. egyszer vettem rá magam minden elhatározásnál.

Addig semmi baj nem volt - illetve akkor is kellett a külső ösztönzés – amíg a beosztásom úgy ment, hogy két nap meló két nap szabad…akkor volt erőm elmenni heti háromszor edzeni, de amint beültem az irodába 9-től fél 6-ig, semmihez sem volt kedvem. Ennek már 5 éve. Azóta csak nyafogni, hisztizni meg szitkozódni tudok, ha öltözködnöm kell, vagy csak egyszerűen a tükörbe nézek. Erőm lett volna, sőt az ülésben csak nem fárad úgy el az ember… Hazaértem, vacsi főzés, és pihi. Az a szerencsém, hogy nem vagyok édesség mániás, mert a helyzet dupla ilyen rossz lenne… Bár én ezt is egyre kevésbé viselem el, hogy nem tudok egy kurva trikót sem felvenni, mert a karom, mint egy díjbirkózóé.

Minden egyes reggeli, - vagy a csúcs, ha szórakozni megyek - egy szenvedés, és a szokásos női ’Mit vegyek fel?’ para tetőzik egy semmi sem áll jól rajtam hisztivel. Mindenki jön az így vagy jó szöveggel, de ha Nekem így nem jó, akkor mondhat bárki bármit. Amióta januárban elküldtem az első fotót magamról a slim3 jelentkezésre, szerintem egy 5 kilót fogytam az idegeskedéstől, hogy bekerülök e vagy sem, és már most jöttek azzal, hogy ennél többet már ne! WTF?

Kedden nagyon durva gyomorgörcs fogott el, amikor elmentem egy szökőkút mellett Milánóban, és megéreztem a „nyár illatát”, ami valószínűleg csak a klór lehetett, de nagyon jó érzés volt a felismerés, hogy hosszú évek óta idén végre olyan nyaram lesz, hogy nem mondok le minden vízparti megmozdulást, vagy ha el is megyek, nem gyomorgörccsel…

Mert itt nincs sumákolás, nincs hopp most egy kicsit bűnözök.
Kőkemény diéta és edzés.

Tomi Jazzy rádiós riportjában jött a végső felismerés, amikor elmondta, hogy az én kategóriámba jelentkezett a kb 740 jelentkező több, mint FELE! Felfoghatatlan számomra, hogy én lettem a befutó. Most jöhetne az a rész, hogy nem fogtok csalódni bennem, de az állandó szorongás, hogy mindenkinek megfeleljek, most nem érdekel. Csak magamnak akarok megfelelni, és magamnak NEM akarok csalódást okozni. És ha ezzel mást is motiválok az kurvajó!
Vördpísz!

Answer Questions