Nem mondom, hogy nem kellett ezekért a képekért napokig könyörögnöm, de végül is tegnap este megkaptam. Ő Petra a 0.napon. Jelenleg 64 kg és 10 hét alatt, ha minden úgy alakul ahogy terveztem, le fog adni 8-10 kg-ot, majd a továbbiakban megformáljuk a comb, fenék, és hasizmait. Három dolgot vártam el tőle a legelső percektől fogva Az első és legfontosabb, hogy soha nem adhatja fel, ha meginogna, elbizonytalanodna, vagy csak segítségre lenne szüksége, azonnal felhív beszélünk és ha kell találkozunk is. A másik heti egy fotót kell magáról csinálnia, valamint heti 2-3 beszámolót írnia azokról a fizikai és lelki tapasztalatairól, amiken átmegy ez alatt a 10 hét alatt. Nagy a felelősség Petra vállán, hiszen még igazán el sem kezdődött a program, máris 3 csaj ismerősöm érdeklődött Petra felől, és hogy mikor lesznek róla képek. Petra ha akarja, ha nem, példakép lesz minden nő számára, és ha nem adja fel követendő példa is lesz, mert ha neki sikerül akkor minden nőnek SIKERÜLNIE KELL. Hiába forog szinte minden gondolatom a nők körül, és töltök el minél több időt a csajokkal, én azt hiszem 3 millió év is kevés ahhoz, hogy megértsem a nőket. Mit akarnak, mire gondolnak, ha akarnak valamit azt miért nem lehet csak egyszerűen elmondani, faszért kell állandóan utalgatni, és miért tesznek olyat amire egyszerűen nincs, és soha nem is volt logikus magyarázat. A nők nyelvén csak egy másik nő érthet, és azokat érzéseket, amin egy nő keresztül megy , nos azt is csak egy másik nő értheti meg igazán. Én nem, mert írhatnék oldalakat a csajok lelki világáról, de Petra ezt le fogja írni nektek egy mondatban, amin keresztül talán jobban megértitek miről is beszélek én itt, és általa talán még jobban is eljut hozzátok az, amit mondani, vagy mutatni szeretnék nektek.
Én hiszem azt, hogy a nők kitartóbbak a férfiaknál, de van a csajoknál egy faktor, ami átírhat minden forgatókönyvet és bedönthet minden addigi tervet egyik pillanatról a másikra, ez pedig nem más, mint az érzelmi faktor. Napokat tudnék mesélni a csajok többszörös érzelmi pálfordulásairól akár 3 percen belül, mert mindenki ismeri a gyűlölöm- szeretem effektus másodpercenkénti változóját. Emlékszem az általánosban volt két „legjobb barátnő”. Tényleg jóban voltak, festették egymás körmét, átjárkáltak egymáshoz egyfolytában, meg a fasz se tudja még miket csináltak, de egy dolog biztos volt. Hetente legalább 4x üvöltve karmolták össze egymás arcát mocskos kurvázva, majd általában az osztályfőnöki óra környékén,- ami nálunk mindig a hatodik óra volt- akkor már újból egymás haját fésülték. Ez általában felnőtt korban sincs másként, csak itt már nem egymást karmolják szét hanem a férfiak idegrendszerét. Haiti Szudán és Irak polgárháborús terror negyedeiben nem olyan kegyetlen és kíméletlen az élet mint a csaj világban, mert amíg a férfiaknál egy hierarchikus szabály rendszer van, amit azért nagyjából mindenki tiszteletben tart, addig a nők között nincsenek szabályok, se törvények. Full kontakt van gyerekek de az kőkeményen, mert vitriol az igazi méreg tudom ezt már azóta, amióta először voltam olyan helyen ahol 1-nél több nő volt a helyiségben, vagy láttam két olyan nőt beszélgetni akiknek ugyanaz a srác jött be, vagy még jobb, egy nő aki féltékeny volt a másik nőre. Ugye megvan az a gyilkos mindennapokat végig kísérő felmérő pillantás ?
Szóval nehéz lesz Petrával is, fel vagyok készülve mindenre, de azt hiszem én is felkészítettem őt az előtte álló 10 hétre. Folyamatos nyomás alatt fogom tartani, mert tartozik magának annyival, hogy végig csinálja, és nem csak magának, hanem a környezetében élőknek, nekem és persze nektek. Mielőtt közölném az első beszámolóját, el kell mondanom egy sztorit ha már szóba jöttek a nők irgalmatlan faszságai. Tudjátok az a szituáció, amikor csak így ülsz nézel, és azt mondod basszameg ilyen nincs, ezt nem hiszem el.
Írtam, hogy segítek Petrának az első bevásárlásban, mert nem elég az, hogy leírtam egy diétát és elmondtam mikor mit ehet, mert a hangsúly az étel minőségen van. Hiába írok neki zabpelyhet ha a Nestlé féle Chocapicet fogja megvenni, vagy tejből a 2,8%-os szart, mert akkor semmi értelme nincs az egésznek, és nyugodtan mehetünk vissza a picsába kapálni. Melyik túró, milyen sonka, hogy néz ki egy zsírszegény sajt, melyek azok a fehér húsú tengeri halak, stb.…stb.….
Hova menjünk vásárolni, teszi fel a kérdést Petra, mert a közelben van egy Tesco, meg egy Auchan is. Auchan vágom rá egyből, mert a Tesconál minden csak jobb lehet. Odaérünk a Budaörsi Auchanhoz, és gyanúsan kevés autó van a parkolóban. Akkor még nem tudtuk, hogy este 10-kor zár, mi meg nagyjából fél 11re értünk oda. A gyanúsan kevés autó alatt azt értem, hogy kb. 20 autó állhatott egy 5.000 férőhelyes parkolóban, magyarul még azok, akik nem végeztek a vásárlással. Mondom Petra bazzeg szerintem ez zárva van, de azért nézzük meg. Mondom még egyszer egy tök üres parkolóban keringünk éppen, amikor is Petra első kérdése az volt, hogy hova álljon meg. Már ennél a kérdésnél kiestem az autóból, de ami ezután jött arra nem voltam felkészülve. Petra fogta magát, és a tök üres parkolóban beállt egy furgon mellé de úgy, hogy nem tudtam kinyitni az ajtót !!!! Basszameg ilyen nincs, hülye majdnem elsírtam magam. Néz rám nem érti mi a probléma, mondom kicsi nem zavar, hogy nem tudok kiszállni ? Kurva élet hát 3 hektár üres területről beszélünk. ERRE bemondja, hogy neki parkolásnál a kocsi a sorvezető, és ő csak így tud parkolni. Ha ezt a jelenetet moziban látom engem újra kell éleszteni a röhögéstől, de azért ez ott éjjel 11 tájékán azért elég véres volt. Azt hiszem itt vettem egy nagy levegőt, és innentől kezdve már felkészültem mindenre.
Nem is húzom tovább az időt, jöjjön Petra első beszámolója. A továbbiakban megtudhattok mindent Petráról a blog oldalán lévő LifeTi!lt Petra rovat alatt
Tegnap, amikor lefeküdtem, nem egészen úgy alakult a napom, mint ahogy este elterveztem..
A terv: reggel 5-re beállítva az óra, lassú es kellemes ébredés, hogy a szervezetem is észhez térjen, majd narancs az ágyban, zene, aztan irány reggelit készíteni,amit nem kapkodva fogyasztok el, közben megfő a rizs es párolódik a csirke...
A valóság: a" Bucsú" estémen (vasárnap) összemajszolt szénhidrát (kisebb) mennyisége, valamint az óra átállítasa zavarhatott be, mert 7 órakor riadva keltem (akkor szoktam dolgozni indulni).
Az idő szorított, de borzasztó ciki lett volna az első napom reggelén bele bakizni a tervekbe, így nem különösebben érdekelt, hogy elkésem a munkából, hozzá teszem, ilyen gyorsan még nem pattantam ki az ágyamból (meg is lett az eredménye, 9-ig teljesen enervált voltam) Szóval miközben a rántottat készítettem, elfogyasztottam a narancsot, aztán ott a tojás, tesz-vesz es indulás...
Ami a vizet illeti:
A barátnőm mindig azt mondta, hogy ő azért cipel a kezében egy 1,5 literes ásványvizet a városba, mert így biztos megissza, mert idegesíti , hogy korlátozza a mozgása szabadságában....
én is így tettem,amelynek az lett az eredménye, hogy mire beértem a munkahelyre, mar egy liter vizet megittam, mert nehéz volt tartani a zsúfolásig megtelt metrószerelvényben egyensúlyozva (nem biztos, hogy eztán is így veszem rá magam az előirt vízmennyiség bevitelére)
A reggeli afféromat leszámítva átlagos napnak mondható a mai...
Éhségérzet elenyésző, a furcsa, hogy ma inkább azon erőlködtem, hogy az előirt étel/fehérje mennyiséget be tudjam vinni a szervezetembe... Bár attól nem tartok, hogy ez mindig ilyen könnyen fog menni.Most vagyok a havi ciklusom végen, ilyenkor legtöbbször az étvágytalanság jellemző rám , nem úgy, mint a közepén (az lesz ám a kihívás)
Az egész napos fejfájásomat betudom a közelgő meleg frontnak, a reggeli letörtséget pedig a katasztrofális ébredesemnek. (korábban is megesett már)
Egész nap lelkes voltam, a csirkével is megbarátkoztam délben, és a napi minimum folyadék mennyiséget is túlszárnyaltam.Étkezeskor az előirt adagnál odafigyeltem arra is, hogy pont annyit egyek, hogy éppen ne legyek éhes.( megjegyeztem amit Tomi mondott, amikor pont azért szúrt le és vetett rám gyilkos pillantást a Tescóban, mert megkérdeztem lehet-e mézet használni cukor helyett)
most már tudom, hogy NEM! köszi
Haza fele teszteltem magam vagánykodva a Fornettis pultok elött meg a Relay-ben a gumicukros standnál és elmosolyodtam minden egyes magamban elhangzó "NEM" gondolatára. Piszok büszke is voltam magamra, így nem teljesen 24 óra keménykedés után, amikor eszembe jutott a mandula műtétem 19 eves koromban:
"Orvosi csodakent" emlegettek a nővérek, mert a műtét után közvetlenűl már beszéltem , brillíroztam és arra hivatkozva, hogy nekem nem fáj a seb, elutasítottam minden euforikus elményt nyújtó fajdalmcsillapítót/nyugiszurit stb...
Másnap reggel tájékoztattam az orvost kicsattanó egészségi állapotomról és kijelentettem, hogy szeretnék haza menni.
Persze, hogy mehettem, de elötte csak annyit mondott az orvos:
"Készüljön fel, mert fog maga még ott sírni, ahol senki nem látja"
"aha!" gondoltam magamban, ha ilyen szuperül indul minden, mitől lenne rosszabb...
3 nap múlva a hideg kövön fetrengtem a fájdalomtól (seb összehúzódás) zokogva, Cataflam-ért könyörögve.
Azért mert jó volt az entrée, meg semmire nem garancia
Tomi mondta, hogy nem lesz mindig könnyű, csak ő „kicsit” keményebben fogalmazott.
Nem tervezek túl előre, rövid léptekbe mindig egy hétre gondolom át a teendőket és készítem fel magam lelkiekben és Tomitól is csak rövid távú válaszokat szeretnék kapni ami nem azt jelenti, hogy a többi nem érdekel, de így könnyebben veszem az akadályokat. Bele sem merek gondolni, hogy mennyi minden áll még elöttem.
A futással nem volt gondom, 5 km saját tempó kicsit több mint 30 perc, beöltözve, fogyi övvel, hogy minél többet izzadjak. (magamhoz képest pocsék idő, de fájt a térdem és a fejem)
A következő futásomra Tomi is elkísér tuti beleköt majd valamibe kicsit tartok is ettől az edzéstől.
Nagyon jól érzem magam és nem ettől az egy naptól, mert tudom, hogy ezzel nem váltottam meg a világot, hanem attól, hogy elindultam és holnap megint egy nappal közelebb kerülök a kitűzött célunkhoz!
Kíváncsian várom a folytatást...
pusza
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: