Elmesélnék egy sztorit, egy apró szösszenetet az élet mocskosabbik feléről, és arról, hogy mennyire vak a szem és mennyire becsapható az ember, holott ő azt hiszi körülötte minden rendben van. 2006-ban még egy pénzügyi részvényelemző cégnél dolgoztam, ahol azért nem kellett nagyon messzire menni, hogy az ember valami olyasmit lásson ami törvénytelen, vagy beleütközik a még talán létező erkölcsi normák falaiba. Beszélhetnék most a mindenki által tudott, de senki által ki nem mondott nettó 93 ezer forint, a többi bortikéban fizetések világáról, és úgy általában arról, hogy ma Magyarországon nem köttetik meg szerződés kenőpénzek, és négyszemközti találkozókon nyélbe ütött egyéni adómentes megállapodások nélkül. De most nem erről akarok beszélni, hanem a kedves kollegák kettes számú világáról, amit otthonról kilépve élnek nap mint nap. Férjek, vőlegények, hosszú évek óta tartó komoly kapcsolatban élő férfiak, feleségek, többgyerekes családanyák, barátnők azaz mi, akik pörgetjük a mókuskereket napi 6-10 órában hetente 5x, évente átlagban 210 napon keresztül. Emberek akikkel több időt töltesz el mint a szüleiddel, vagy a barátaiddal, emberek akiknek a pofáját kell nézed életed legnagyobb részében és nők, akikkel jóval többet vagy együtt mint a csajoddal. Ez így van függetlenül attól, hogy hol és mennyi ideig dolgozol, ugyanis a vállalti struktúra, az embertípusok, és a szituációk állandóak. Ez a blog a közép- felsőközéposztálynak írodik és remélem ezalatt nem is nagyon olvassák, éppen ezért amit én most ide írok az speciálisan az irodai, céges életre szabható és nem mellesleg erre a környezetre igaz a leginkább, de nincsenek kétségeim afelől, hogy ez mindenhol hasonlóan zajlik.
Az ember ha szerencsés nem egy nagy multinál köt ki, ahol aztán a lelke tényleg a vállalatot illeti meg, hanem egy jól működő magán cégnél kap állást, ahol maximum 40-60 ember dolgozik. Sok minden szól a magáncégek mellett, az egyik ilyen az úgynevezett céges bulik privát jellege. A céges partikon, főleg ha az karácsonyi, azért nagyon sok minden megtörténik, és nem egy minta apukának gondolt férfit szop le az újonnan jött recepciós kislány, és nem egy tisztességes családanyát varr le a frissen kinevezett befektetési alapkezelő kolléga. A céges partik különös drogként hatnak az emberekre mert gondoljatok csak bele, hogy a munkahelyünk az életünk legjobban beszabályozott része, ahol kurva sok időt töltünk el, és ahol valahogy mindig benne van a levegőben a félelem és a bizonytalansági tényező. Ebből a közegből kikerülve, de mégis ugyanazokat az embereket látva, korlátlan mennyiségű piával meglocsolva, olyan kémia elegyet kapunk, amihez csak egy szikra kell és a hormonjaink tálibjai robbantanak. Ilyenkor a detonáció hullámai általában az ösztöneinkre hatnak a leginkább, amely hullámok képesek elsodorni minden társadalmi szabályt és az oly büszkén hangoztatott elveinket. Gátak szakadnak át és olyan tabuk dőlnek meg ami kimondatja velünk azokat a szavakat amiket reggel 8-tól délután 6-ig nem mondhatunk ki, és meglépjük azokat amikre egyébként minden egyes nap gondolunk. Amikor az értékesítő kiscsaj lehajol az alsó polcon lévő ásványvízért, vagy egyszerűen csak leül abban a kurvára rövid miniszoknyájában a szemközti íróasztalhoz. Férfiak a minőségi öltönyök tengerében stabil háttérrel és egzisztenciális biztonságban, amely ugye mint tudjuk a leginkább hat a női ösztönökre, és ugye nem kell ecsetelnem a huszonéves tündérek, és a jól karban tartott 30-as nők férfiakra gyakorolt hatását sem de főleg úgy nem, ha otthon egy kibaszott házisárkány vár minket minden egyes rohadt nap. Ezek az eltitkolt vágyak szakadnak ki belőlünk a céges bulikon, és megdőlnek a legnagyobb tabuk is, és ledőlnek olyan falak, amiknek sosem lett volna szabad...
Viccesek ezek a bulik mert eleve az egész egy rohadt nagy ellentmondás számomra. Ugyanis ki akarna szabadidejében is ugyanazoknak az embereknek az alattomos képét nézni, akiket mindennap lát és az tuti hogy a kollégák 70 %-tól minimum tele van a töke. Az egy munkahelyen dolgozóknak ugyanis van egy törvényszerű társadalmi elrendeződése, ami röviden úgy foglalható össze, hogy bizonyos típusok garantált megjelenése amit legjobban az Office c. sorozat mutat be a legtalálóbban. Nekem személy szerint a minimum 10 éve dugatlan iskolai könyvtárosra emlékeztető nők a kedvenceim. Nulla smink, kardigán, egyszerű haj, savanyú pofa, és nagyon nagy valoszinüséggel LMP vagy MSZP szavazó. Egyébként megértem ezeket az embereket. Mármint azokat, akik komoly kapcsolatban, esetleg házasságban élnek és időről időre csinálnak valami hülyeséget mert nekik is néha érezniük kell, hogy élnek, ha csak órákra vagy percekre is. A kapcsolatban élés egy idő után kasztrálja a férfit és a végletekig elbizonytalanítja a nőt az egyik legfontosabb területen a nőiességébe vetett hitében. Egy nőnek éreznie kell, hogy vonzó, hogy van még férfi aki megakarja őt kapni mert érezni akarja mindazt amit csak az adhat meg neki amikor egy férfi mellett úgy igazán nőnek érezheti magát. Ezt az idő és az évek múlásával egyre kevésbé fogja érezni mert egy idő után elkopik az egymás iránti vágy, elmaradoznak szenvedélyes szexek, és a közös programok. Láttam már nem egy igazán tökös és belevaló srácot elvérezni a kapcsolatok mezején mert meggyőződésem, hogy ha egy férfi kapcsolatban él huzamosabb ideig egy nő mellett, akkor az a férfi először feladja az álmait, majd az egyéniségét, és mivel hűséget fogadott elveszíti a legősibb ösztön gyakorlását is, azaz hogy ő az alfa hím aki a lehető legtöbb nőt a magáévá tudja tenni és amitől érzi, hogy ő egy domináns valaki. Ezek ellen lehet tiltakozni, meg ezekkel az eszmékkel vitába szállva, rám sütni, hogy nem 1850-et írunk, de egyvalamit soha ne felejtsünk el. Alapösztönök ellen nem lehet huzamosabb ideig menni.
Egyik alkalommal a már említett vállalati gyűlés a Hajós utcában lévő galériában ért minket, ahol is szokás szerint kialakultak ugyanazok a klikkek amiket már bent is megszokhattunk. 35 feletti nők baloldalon, akik éppen a 30 alatti jó nőket utálják rohadtul, és bár sosem tudom mikről beszélhetnek ezek a nők, de hogy a „nézd már azt a büdös kis kurvát hogy pakolja magát” percenként 4x elhangzik az kurva élet. Egy további klikkben a felsővezetők, hozzájuk halló távolságon belül a csaholó előléptetést remélő csicskáik, természetesen külön teremben fény elől gondosan elzárva az informatikusok, azaz szépen 3-7 fős csoportokra osztva zajlik ugyanaz mint az irodában, csak itt némi átfolyás tapasztalható a hatodik Unicum után. Általában éjfélre teszem azt az időt, amikor kezdenek kialakulni a legérdekesebb formációk és kezdenek el beszélni egymással olyan férfiak és nők, akikről előtte el sem tudtuk volna képzelni, hogy egyáltalán tudják a másik nevét. Volt nálunk egy 43 éves nő, akiről azt kellet tudni, hogyha leveszi a cipőjét és úgy kezd el táncolni akkor helyzet van, és az dugja meg aki először megy oda hozzá. Én konkrétan négy emberről tudok aki ezt megtette. A legutolsó bulin is lekerült a cipő, de már senki nem kuporodott rá. Azóta is egyedül van ha jól tudom. Gyerek nuku, pasi még kevesebb vett is egy kutyát, szóval a szokásos sztori.
Visszatérve a co. bulira, egy ilyen céges dzsmborin jött össze két olyan ember, akinek nagyon nem kellett volna, ők mostantól Peti és Kata. Petiről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy könyvelő volt a cégnél, az esküvője hetekkel a buli előtt volt, és 3 hónapos terhes volt a felesége. Kata, akiről a mai napig nem tudom hogy a faszba keveredett a buliba, mert előtte 2 hónappal rúgták ki tisztázatlan körülmények között. Azóta a CIB-nél van ha jól tudom, de róla annyit, hogy egy kurva jó kis nő volt annak ellenére, hogy férjnél volt már 7 éve, és túl volt két szülésen. Na most ez a gyönyörű és legitim pár összejött a buliban, de erről természetesen senki nem tudott…. Csak én… De én is bazmeg hogy.
Egyik nap odajön hozzám Petya a buli után pár héttel, hogy kérne tőlem egy szívességet, és hogy amit mond, azt kezeljem bizalmasan. Itt már tudtam, hogy szar van a puncsos tálban és most rángatnak bele valami szarságba. Először azt hittem, hogy a szokásos hogyan húzzuk meg a céget rést találta meg a rendszerben és ehhez kellek én is, de sajnos nem erről volt szó. Arra kért, hogy foglaljak le a nevem alatt egy kétágyas szobát az egyik budapesti szállodában Péntektől Vasárnapig. Nézek rá mint a halak, és kérdezem ehhez miért kellek én. Sumákol a kis kotradék és nem akarja elmondani, erre bemondom neki, hogy „Te figyelj már faszfej. Arra kérsz, hogy használjam a kártyámat, adjam meg az adataimat egy budapesti hotelbe 3 napra. Okés tök rendben van, de mondod azonnal mit csinálsz ott mert ha valami illegális szarságra készülsz, akkor nem esne jól, hogy a szobafoglalás az én nevemen van.” Erre kinyögi a barom, hogy Katával megy oda hétvégére mert egyszerűen nem tudják össze egyeztetni az együttlétüket, és nem szeretnék, hogy az ő adataikat kelljen bárhol is megadniuk. Szó szót követ, amiből többek között megtudom, hogy otthon a terhes feleségének azt kamuzza, hogy üzleti útra mennek Bécsbe 3 napra, de ezt úgy képzeljétek el, hogy bőröndbe bepakolás, el otthonról táskákkal mindennel, és megy kefélni azt a nőt, akinek mellesleg két gyereke van otthon, és az a csaj is valami hasonló színjátékot játszik el otthon a férjének, nyílván bepakolt bőröndökkel ő is. És hogy ehhez miért kellek én ? Mert a kártyaterhelésnél nehéz lenne kimagyarázni azt, hogy mégis mi a faszt kerestek a Hotel Aquincumban azalatt az idő alatt, amikor Bécsben kellett volna konferenciázniuk. Nincs nyom tökéletes bűntény három nap intenzív kefélés. Ezt 2 havonta megcsinálták a segédletemmel, de olyan tökélyre fejlesztették ezt az egész átverés dolgot, hogy amikor végeztek, a srác bement a Deák Ferenc téren lévő Mozart shopba és ott megvette a szuvenír osztrák csokit, amit hazavisz, hogy tessék szívem Bécsből sok szeretettel. Miért ott? Mert ott nincs felcímkézve magyarul… Csodálatos dolgok ezek, és otthon senki nem sejt semmit, vagy csak egyszerűen túl fájdalmas lenne szembenézni ezzel én nem tudom.
A férjed mást kefél, a csajod más farkát szopja, és te pár óra múlva azzal kapod a jó éjt puszit. A megcsalások és a legmocskosabb átverések hátterében persze sok minden állhat és sokszor indok sem kell hozzá, de én hiszem azt, hogy a megcsalás sosem annak a hibája aki megcsalja a másikat, hanem az a fél a hibás akit megcsaltak mert olyan állapotokat teremtett maga körül vagy úgy alakította a dolgokat, hogy a másiknak megfordult a fejében a megcsalás gondolata. Nem tudom melyik út a helyes, de én ezt az egész kapcsolat dolgot kurva nagy zsákutcának látom. Egyszerűen nem működhet hosszútávon. A kritikus második és hetedik év ugye, de közben is folyamatosan megy a szarakodás. Nem kezdem el ecsetelni mert ugyanazt az életet éljük ugyanazokkal a problémákkal, szóval tudjátok miről beszélek. Nincs olyan nő akit ne lehetne elcsábítani legyen az bármilyen szerelmes is a barátjába mert csak idő, és kitartás kérdése hogy mikor szerzel meg egy nőt. Mindig lesz olyan rövid szoknya ami beindítja a fantáziát és mindig jön egy srác aki elhiteti, hogy ő képes megadni amitől te különlegesnek érzed majd magad. Ja, hogy te megbízol a másikban. Azért egyszer kérd meg a „párodat”, hogy amikor nem tudod, hogy hol van éppen és merre lehet, akkor ugyan checkinoljon már be Facebookon….
Pontosan már nem tudom hova akartam ezzel a bejegyzéssel kilyukadni, de valami olyasmi volt az alapgondolat, hogy rengetegen élnek díszletek között egy nem létező világban. Ne a közvetlen környezeted hamis szavai legyenek a mérvadóak mert ők csak azt mondják amit hallani akarsz, és ez igaz de tényleg mindenre. Ők nem bántanak mert „szeretnek” nem mondják el, hogy „megóvjanak”. Ha azt mondom, hogy titkok amiket te tudsz meg utoljára mert rólad szól mert te szívsz a sztoriban, akkor ismerős a szitu ? Vagy tovább megyek mert melyik srác merné azt mondani a csajának, hogy „Te hallod kapd már össze magad baszod, hát tényleg semmi önkritikád nincs, hát hogy a picsába nézel már ki?” Mint ahogyan egy csaj sem mondja azt a barátjának, hogy „Tanultál volna te büdös paraszt és akkor most nem kéne itt nyomorognunk nélkülözve miközben ekkora proli munkát végzel.”
„Meghíztam? Dehogy híztál. Zavar a sörhasam és hogy nem láttam a pöcsömet 2003 óta ? Tudod, hogy a macikat szeretem.” Oda vissza működik a kamugyár. Ez mindenre jó csak arra nem, hogy inspirálva előrevigyen az életben. A szőnyeg alá söpört problémákat ugyan nem látjuk, de attól még ott vannak, és előbb utóbb csak megbotlunk benne és pofára esünk. Elhitetik veled, hogy jó vagy meg tehetséges. Nem ismerlek, de látatlanba mondom, hogy aki most vagy az szomorúan köszönti azt, aki valójában lehetnél mert megelégszel egy viszonylagos jóléttel. Mindig van jobb, mindig van tovább, és ez igaz a testedre, az életminőségedre, a párkapcsolatodra és a munkádra is. Tanulj meg küzdeni a minőségibb életért, amihez az első lépcsőfokok legyenek az edzések, ahol megtanulsz szenvedni és kitartani a pozitív változásért cserébe. Van tovább, van mindig sokkal tovább is és soha ne elégedj meg részsikerekkel és a kis semmit nem jelentő eredményekkel. Lediplomáztál? Ki nem szarja le? 2 milliárd ember is megtette ugyanezt. Ez emelne ki a tömegből? Sírsz a középszerűség miatt? Azt előbb el kellene érni nem? Fuss le 10km-t és már bealáztad Magyarország lakosságának 96%-át. Ne a telefonod háttérképétől legyél egyéniség, hanem érj el olyan dolgokat amikre több millió ember nem képes. Igen, mondjuk tudj lefutni 10 km-t, hozd ki a kockákat a hasadon, vagy legyél te a legjobb nő a munkahelyeden. Kezdetnek legyen ez az első lépcsőfok és hidd el, ha ezeket eléred, olyan erős leszel és annyival több a többi embernél, hogy a többi plusz már jön majd magától. Valami ilyesmi lett volna a mondanivaló, és persze az örök kérdés...
Miért csukod be a szemed miközben szeretkezünk...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: