LifeT!Lt
Elgondolkoztam valamelyik nap a jövőmön. Lefeküdtem a szőnyegre, és órákig néztem a plafont miközben a fejem tele volt folyamatosan cikázó gondolatokkal és érzésekkel. Nem a múlton merengtem mert azt leszarom. Sosem tudott igazán lázba hozni a múlt történései, meg amúgy is, rajtam kívül senkit nem érdekel. A jövőn gondolkoztam és azon az életformán, amit immár lassan 10 éve élek kisebb-nagyobb megszakításokkal. Hedonizmus és szélsőségek jellemezte életvitel ez, amiben jobb periódusok és rohadt nagy mélypontok váltják egymást folyamatosan. 2009-ben például nem volt olyan hét, hogy ne piáltam volna szarrá magam hetente legalább 4x, és bizony nem volt ritka a napi 2 doboz cigi sem. Éjjelente pókerezni jártam, ruletteztem, és a csajok, akik állandó változók az életemben, akik nem jelentenek semmit mert olyanok mint a másik a villamoson, akivel együtt utazol pár megállót majd miután leszállsz, soha többet nem látod újra. Évek óta egy ilyen villamos az életem, ami tele van havernak hazudott idegenekkel, és jó pár olyan lánnyal, akik azt hitték a végállomásig jöhetnek velem, de előbb-utóbb mindegyik leszállt és ezt valahol ők is tudták. Rengeteg lánnyal voltam az évek során, és a legtöbbjüknek barátjuk volt. Három hónapja, fél éve, 10 hónapja, 2 éve, 5 éve, mennyasszonyok és elhanyagolt barátnők. Bukott szeretők, akik egytől egyig akartak valamit tőlem, vagy csak simán az élettől. Bizonytalan nők, akik soha semmit nem kaptak tőlem de mégis valahogy változtatni tudtam a gondolataikon, és igazából ezért is voltak velem vagy vonzódtak hozzám. Volt aki a nőiességében volt bizonytalan, míg mások csalódtak és keresték a kiutat. Nők, akik keresik önmagukat, a helyüket a világban, és keresik a férfit, hogy megtalálják a világukat. Ezeket a csajokat soha nem csaptam be. A legelején megmondtam, hogy ne szeress belém és nem lesz semmi probléma…
