LifeT!Lt
0.nap 60,3 kg
12.nap 58,1 kg
Valamelyik nap lapozgattam a magyar értelmező kéziszótár legújabb kiadását, azaz nyomtam egy frissítést a Wikipediara, majd miután a tükörbe sírás szóösszetétel alatt megtaláltam a Laura nevet, úgy gondoltam éppen ideje letisztázni pár igen komoly félreértést mert úgy látom, hogy itt pár embernél nem csak a program betartásával vannak komoly gondok, hanem a szövegértelmezéssel is. Laura nem azért nézett fel a holdra napról napra kisírt szemekkel mert kövérnek látta magát, hanem azért mert másfél éve mindent megtett azért, hogy elérjen egy közel tökéletes alakot és az erőfeszítéseit nem hogy fogyás nem kísérte, de minimális változás sem. Laura egy nagyon jó nő, akin tényleg nincsen felesleg, viszont ő nem csak simán jó akar lenni hanem nagyon jó, amiért rengeteget dolgozott az elmúlt időszakban, mint említettem eredmény nélkül. A kiborulás és az elkeseredettség ennek szólt. Ide vezet az, ha netről összeollóztok magatoknak mindenféle hülyeséget szarabbnál szarabb oldalakról. Gondolom mostanra már megfogalmazódott a kérdés, hogy miért nem ment el egy személyi edzőhöz ha ennyire remegett a szép alakért. Elment. Minimum 150 ezerbe fáj Laurának az elmúlt fél év edzőkre költött pénze, természetesen eredmény nélkül !!! Persze, hogy eredmény nélkül mert a teremben lévő edzők 70%-a le se szarja mi van veled, mik az igényeid mert az igazán fontos dolgokat azt a bizonyos hozzáadott pluszt nem lehet megszerezni egy 3 hetes leveleős gyorstalpalón. odamész egy edzőhöz elmondod mire van szükséged meghallgat majd mit csinál a fasz ? Hazamegy, kinyomtatja a sablon edzéstervét és diétáját, és szemrebbenés nélkül elkér érte x ezer forintot, majd unott pofával ott áll melletted, néha beböfög valamit és elkér ezért 3-4000 ezret. Sarlatán trágya köcsög a nagy részük, akik csak azért lettek személyi edzők mert munkanélküliek voltak egy ideje és a rezsit azért valamiből fizetni kell. Semmi szív, semmi hivatástudat, csak legyen már vége a kifizetett másfél órának. Az edzésterv készítése és a személyes igények felmérése olyan mint a főzés. Ha szereted és beleteszed magad, ha jót akarsz főzni megérződik a kaján mint ahogyan megérződik az is ha csak muszájból főzöl és itt válik el a minőség a középszertől...
Ezt a bejegyzést mindenképpen azután akartam megírni, miután kiolvastam Paul Wade A Fegyencedzés c. könyvét mert ugyan a kismamák, a lehetőségek és időhiánytól hiányától szenvedők, valamint a szüleikkel élő tinik nem említhetőek egy napon a börtön világ bukott emberiének életútjával, azért némi átfolyások még így is tapasztalható mert miről is szól a könyv. Arról, hogy hogyan kell edzeni akkor, ha valóban az életed múlik az igazi erődön és keménységeden. A legtöbb testedzéssel foglalkozó rendszer a háziasított embertípusnak szól, azaz olyanoknak, akik viszonylagos biztonságban élik az életüket, és erejüket büszkeségből építik, nem pedig önvédelemből. Teljesítményt látnak benne, és nem a túlélés feltétlen szüksége hajtja őket. A profi sportoló azért edzi a testét, hogy jól teljesítsen egy sporteseményen, nem pedig azért, hogy biztonságosan kerüljön ki egy élet-halál küzdelemből. Még a katonák és a rendőrök is inkább a fegyvereik nyújtotta biztonságra támaszkodnak a győzelem eléréséhez, nem pedig saját nyers erejükre. Egyetlen olyan hely van a világon, ahol a nagyobb erő az élet és halál közti különbséget jelentheti, ez pedig a börtön. Ebben a környezetben ahol a megfélemlítés napi gyakorlat, ahol nem az önbecsülésed hanem a férfiasságod a tét. A börtönök kegyetlen világában az ember vagy áldozat lesz, vagy megszerzi a túléléshez szükséges erőt. Természetesen a hasonlóság a börtönök népe és a fent említett három tipikus embertípus között nem ebben a formában jelenik meg, hanem inkább magában a bezártság érzésében, és a lehetőségek hiányában. Egy kismama otthon van az anyaság kezdeti stádiumának börtönében, ahol a babája jelenti a falakat és a gyereknevelés első pár hónapja a rácsokat. Bezárva otthon, főleg a szülés utáni első fél évben. Aztán itt vannak azok, akiknek nincsenek lehetőségei. Nincs pénz, nincs terem, nincs idő, nincs élet. Ez is egyfajta cella mert igazából minden az, ami megakadályoz az önmegvalósításodban. Végül itt vannak a szülőkkel élő huszon x alattiak, akiknek nincs pénzük edzésre de edzeni akarnak, és veszettül bicepszeznek otthon a kredencen. A végére hagytam a legnagyobb San Quentin típusú szigorított fegyházat, amit azok az elhízott emberek jelenítik meg, akik saját maguk és az étellel való dekadens viszonyuk börtönében élnek. 30-40-50 kilós parazita felesleget cipelnek magukon, akik már csak azért sem mernek lemenni edzeni mert már szégyellik saját magukat...
