LifeT!Lt

Végül is csak négyen akartak fotózni a 3. RunT!lten. Két fotós srác, és a Summerproject. Ebből az lett, hogy 1, azaz egyetlen kép született az egészről, de az is csak azért mert a rajt előtt Ákos haverom csinált egyet Facebookra, és az csak a Margit hídon esett le. hogy én sem fotóztam sem a csoport győzteseket sem senkit, úgyhogy a dolog média része teljesen el lett cseszve. De úgy el lett, mint bármelyik műsor a Tv2-n ami azért elég durva. A 3. RunT!ltet nem lehet számokban kifejezni, és sajnos nem azért mert eszmeileg az esemény felbecsülhetetlen értékkel bír, hanem mert fogalmam sincs hányan voltunk. Apám esküszik rá hogy 55-60 között mozogtunk mert ő a rajt előtt megszámolta, de félek ő anyámat is beszámolta és azokat is akik csak kísérőként jöttek ki az eseményre, vagy csak kíváncsiságból, de nem futottak. A legvégén ugyan volt egy számolás (47) de addigra már jó páran elmentek, szóval fogalmam sincs de egy dolog biztos. A Kossuth téren 2002-ben 2,5 millióan voltak. Most először már nem csak a direkt futók jelentek meg, hanem rokonok és nézelődök is. Volt egy srác aki betegen kijött csak mert itt akart lenni, volt akit a férje kísért ki, és volt akinek már nem volt ideje hazamenni átöltözni, és egyenesen a melóból jött ki a RunT!ltre. Akárhogy is sokan voltunk, és ami a legjobb, hogy a Nike Runningot ismételten szanaszét aláztuk, mert a sziget másik oldalán ők is futottak tizen-x emberrel madárkodva. Kezdünk egyébként annyian lenni, hogy lassan komolyabban kell megszervezni a RunT!ltet mert amíg még az első futásnál működött a tábortűzi hangulat 19 embernél, az most 50-60 embernél már nem nagyon. Ezek a különbségek elsősorban a csoport beosztásnál jelentkeztek mert pl. most jött egy srác aki beállt a B csoportba, és ha már ott volt futott egy 19.35-öt ezzel szétalázva az A csoportot. Hülye egy kenyai nem futja le ilyen gyorsan, pedig ő az oroszlán elől menekül a prérin, szóval ezt a csoportbeosztás dolgot még át kell gondolnom. Lehet csinálok egy adatbázist, vezetve az időeredményeiteket, de ez sem megoldás ha jön egy csomó új ember. Nektek kell tudnotok, hogy mennyit bírtok mert aki tudja magáról, hogy gyorsabban fut mint egy Vespa robogó az lehetőleg ne álljon már be a C csoportba, és csípő protézissel sem kéne az A csoportot erőltetni. Találjátok meg a kategóriátokat, azokat az embereket akikkel együtt futva tudjátok teljesíteni a kört mert itt most az lenne a lényeg hogy együtt futás és megszeretjük a szenvedést és ezáltal a futást is. Sikerélmény, szar idő, szar kaják, kibaszott Mary Poppins… Nézzük kik voltak kategóriájukban a legjobbak.

Answer Questions

19.....34.....?.....?.....?..... Soha nem lottóztam, de eldöntöttem, hogy az ötödik RunT!lt után megjátszom azokat a számokat, ahányan az öt futás alatt voltunk, úgyhogy ne csesszetek ki velem, ne legyünk egyetlen alkalommal sem kilencvennél többen. Köszönöm…

Szeretem a RunT!ltet. Szeretem a hangulatát, a légkörét, és jó látni ahogy a futás után rádöbbentek arra, hogy mennyivel több van bennetek annál mint amit hittetek saját magatokról mint fizikailag mint fejben. Percekkel születnek jobb eredmények, és az addig lehetetlen küldetésnek gondolt Margitsziget körbefutása is valósággá válik többeknek az 1-2 kilométeres baszakodások után. Ezek az események olyanok mint a párkapcsolat, ami vagy folyamatosan fejlődik, energiát teszünk bele és valódi lelkesedést, vagy megreked egy szinten, aztán ahogy az lenni szokott szép lassan elkezd errodálodni majd vegetálni, és a végén azt vesszük észre hogy már régen visszamentünk a balettba ugrálni, és az egészet már csak a múlt szépsége tartja össze. Anyámnak volt egy felejthetetlen mondása még évekkel ezelőtt. 12-13 éves lehettem mire a nőkkel kapcsolatban volt egy hatalmas beszólása, ami azóta is követendő ideológia számomra. „Két féle nőtípus létezik egy kapcsolatban. Amelyik támogat, és amelyik elvesz belőled. Csak olyan kapcsolatba menj bele amelyik ad, támogat, és inspirál”. Igaza volt anyámnak, és ez beilleszthető az élet minden egyes terültére is. Igaz a LifeT!ltre és igaz a RunT!ltre is, ugyanis amikor már nem fog semmi újat nyújtani a blog számotokra vagy már nem lesznek benne hasznos bejegyzések, akkor nyugodtan hagyjátok itt mert már nem lesz miért tovább olvasni.  Nosztalgiázva a múltba merengeni, meg a „régen jó volt” érzés miatt itt maradni felesleges, és nem is vinne előre. Nem véletlenül hoztam létre a RunT!ltet mert amikor már elfogy a szellemi muníció vagy az egész átcsapna egy önigazoló önismétlő fazsverésbe, akkora már ott lesz egy esemény ami tovább viszi ezt az egész szellemiséget, de ott is csak addimg amíg a Te fejlődésedre jó hatással lesz. Éppen ezért megpróbálom folyamatosan fejleszteni a RunT!ltet. Első lépésben ugye megalakultak a csoportok, ami egy nagyon fasza újítás volt, majd a csoportokon belüli célok megszületése, hogy legyen hova és miért javulnotok...

Answer Questions