LifeT!Lt

Anyám egész pontosan 6 éve cseszi szét az agyamat az esküvő gondolatával. Na persze nem azért mert mindenképpen egy nőt akar mellettem látni, ugyanis anyám az a típus, aki művészi tudatossággal irtja ki mellőlem azokat a nőket, akikkel 3 percnél több időt vagyok együtt és ne adj Isten még találkozik is velük. Nem. Anyám kizárólag azért szeretné, hogy elvegyek valakit feleségül, hogy az esküvőn végre felvehessen egy sötét kék Chanel kosztümöt a hozzá tartozó kalappal és kesztyűvel és abban jelenhessen meg a templomban mint örömanya. A nők ilyenek, akiknek a dolgok látszata maga a dolog elven élik az életüket. A slim3 2-re több mint 70 menyasszony jelentkezett, akik közül 13-al személyesen is találkoztam. Kivétel nélkül csillogó szemekkel ültek velem szemben, persze az összes nagyon be akart kerülni és természetesen mindegyik nő meg volt róla győződve, hogy ő fog bekerülni, hiszen esküvője lesz… Nem értem ? ES-KÜ-VŐ-JE lesz, és nem lehetek akkora köcsög velük szembe, hogy nem őket választom be, hiszen azon a napon mindennek tökéletesnek kell lennie és ehhez kellek én is és kell a LifeTilt. Messze ez volt a legdurvább kategória, ugyanis ha egy nőnek az esküvőjéről van szó akkor ő ott nem szarozik. Nem számit pénz, sem ember élet, nem számít semmi mert csak az a bizonyos nap létezik, és ha én nem válogatom be őket akkor mekkora egy rohadt szemét vagyok már, hogy nem érzem a dolgok súlyát. Ezekkel a pillantásokkal és lelki terrorban tartással próbálkozott pár nő, de a többségnek azért  nagyon hamar leesett, hogy az érzelmi zsarolás és a diktátor erények fitogtatása nem működik nálam, mert most nem a vőlegényükkel ülnek szemben...

Hosszú éveken keresztül nem értettem a nők miért vannak annyira oda ezért az esküvő dologért, aztán rájöttem. Egy nap, ami csak és kizárólag róluk szól, ők vannak a középpontban és mindenki más de főleg a többi nő háttérbe szorul akiknek ezzel nem mellesleg rendesen oda is vernek egyet, amolyan „nézzétek nekem sikerült” alapon. Anyám ámokfutása kalappal a fején magát kosztümbe csomagolva is csak arról szólna, hogy ő az örömanya és azt hiszi mindenki ráfigyel majd, mert a nők tökéletesen megvannak arról győződve, hogy mindenki őket nézi, rájuk figyel, és körülöttük forog a teljes univerzum. A nők egész életét meghatározza ez a kirakat élet a társadalom felé, amit megpróbálnak a legszebben dekorálva mások arcába tolni, láttatni egy életet, egy külsőt, egy társadalmi státuszt a nők nem létező hierarchiájában, aminek a betetőzése maga az esküvő és az úgymond révbe érésük, a kapcsolatuk megkoronázása, a láncainkon lévő lakaton a kulcs elfordítása. A nők hónapokig tudnának beszélni az esküvőjükről a meghívón szereplő betűk típusától kezdve az esküvői cipőjükön keresztül egészen az asztali virágcsokrok színéig, de valahogy a végeláthatatlan szóáradatban és részletek taglalásában a vőlegényről egy rohadt szó sem esik, és ha igen akkor is csak azért, hogy a nyakkendője biztosan passzol-e a felszolgált desszertek színvilágához, vagy a koszorúslányok ruhájának mintázatához. Egy esküvőn a férfi nem létezik és egyetlen feladata csupán hogy megjelenjen az eseményen olyan díszletek között, amit a menyasszony rendezett és MINDENBEN ő döntve meg is valósított. Az esküvő kizárólag a nőkről szól, a férfi csupán kellék, egy apró részlet a kiegészítők sokaságában és ez így is van jól. Az esküvő egy nőnek az, ami egy férfinak az anyagi függetlenséggel és szabadsággal járó egzisztencia megteremtése, a különbség csak annyi, hogy a férfiak ezt nem ünneplik meg egy több milliós farsang keretein belül.

Most, hogy minden menyasszony a szívébe zárt és a csajomban is tudatosult, hogy a kapcsolatunk egyhamar nem fog a gyöngyök és a flitterek tengerébe fulladni, ejtsünk pár szót Zsanettról és az ő programjáról. Az egészségügyi rendszer Magyarországon katasztrofális helyzetben van. Ezzel mindenki tisztában van, vagy majd lesz, ha esetleg orvosi segítségre szorul a jövőben. Ezt a mindennapokban nem vesszük észre, nem tudatosul bennünk, csak amikor így vagy úgy de a Honvéd kórház egyik osztályán találjuk magunkat. Hasonló pályán mozog a magyar sport is. Lassan egy évtizede már a Nemzeti Alaptantervben szinte nem létező tantárgy a testnevelés óra, aminek a káros hatásai egészen elképesztő méreteket kezdenek ölteni, mert az milyen már, hogy 19-23 éves egészséges emberek képtelenek lefutni másfél kilométernél hosszabb távokat, és a végén 204-es pulzusokat mérve erősen elgondolkozom azon, hogy tárcsázzam a 112-t.  Zsani  szintfelmérőjén erre majdnem sor került és most azt hiszitek viccelek.  De nem csak Zsaniról van szó, mert katasztrofális állapotban vannak a többiek is, de róluk majd később.

Zsanett ugye menyasszony, és a cél az esküvőre való felkészítése külsőleg, ami esetében 7 kg leadása, és egy Laura féle testformálás formájában fog testet ölteni az elkövetkezendő 70 napban…

Zsanett

Ahhoz, hogy a változás útjára lépjünk, fel kell vennünk az önismeret csizmáját.

Én csak pár hónapja vettem fel a „csizmát”, amikor végre kimondtam magamban, hogy a „megtanultam-elfogadni-magam-a-hibáimmal-együtt” meg az „én-így-is-tetszem-a-barátomnak” kezdetű zsákutcák nem vezetnek sehová.

Belenéztem a tükörbe, és azt mondtam, hogy márpedig én nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen külsővel menjek férjhez.

Igen, életünk egyik – valószínűleg - legemlékezetesebb napjára készülünk idén májusban. Naná, hogy én is erről álmodok azóta, mióta egyszer az oviban esküvőset játszottunk. Decemberben, mikor méretvételre mentem a varrónőhöz, kezdtem el azon gondolkodni, hogy oké, megvehetjük a legcsillogóbb gyűrűt, megrendelhetjük a legmenőbb szolgáltatókat, kiegészítőket, de az csak rajtam múlik, hogy úgy álljon az A RUHA májusban, mint álmaimban. Eldöntöttem, azt szeretném, hogy olyan képek készüljenek rólunk az esküvőn, amit örömmel, boldogsággal és megelégedettséggel nézünk majd sok év távlatából is, és remélem, ha 20 év múlva a kamasz fiam felhozza a haverjait, akkor a srácok összekacsintanak, majd, hogy mennyire komoly anyuci J

Úgyhogy végre, egy alapos kis előkészület után belevágok a 70 napos programomba. És megcsinálom! Tudom, nem lesz egy k, de hiszen tudjuk:

„A kulcs, ami a mennyet nyitja, a pokolba is jó fordítva.”

Kedves zugolvasó menyasszonyok, és lányok, akik mindig a „jövő hétfőtől” kezditek el a diétát, tartsatok velem és mutassuk meg, mire vagyunk képesek a Lifetilttel ;)

Zsani

Answer Questions