LifeT!Lt
Úgy látom a Zyzz Project hatására kezdenek megérkezni a 3 napos OKJ tanfolyamos személyi edzők is, akiknek már a mozgásuk és stílusokból is jól kivehető az a fajta viselkedésforma, amit a köznyelv csak tudálékos faszfejként definiál. Ez a típus a leginkább megmosolyogtató, ugyanis ez a réteg a leginkább hajlamos arra, hogy a frissen szerzett „tudásukkal” végig bazseválják a fórumokat, és attól élveznek a fürdőkádba, ha lehetőleg minél többször leírhatnak olyan szakszavakat, hogy katabolizmus, ATP képzés, vagy éppen glükóz lebontás. Ez mind nagyon szép és tényleg tök jól hangzik, messziről még el is hinném, hogy valóban értenek hozzá, de hát a present perfect ismeretétől még senkiből nem lett szinkron tolmács. A testépítés egy összetett folyamat, amit egyénre bontva kell felépíteni, azaz ami a könyvekben le van írva, az nem biztos, hogy egy az egyben átmenthető a mindennapok edzéseibe és ráhúzható az összes embertípusra. Figyelembe kell venni kismillió részletet és ahhoz kialakítani az edzéstervet, amiből később összeáll az a nagy egész, ami bár néha úgy tűnhet ellen megy a könyvekben leírtaknak, de az egyén, és a fejlődés szempontjából mégiscsak a legideálisabb és a leghatásosabb választás. Edzettségi szint, fizikai állapot, súlyfelesleg, életritmushoz igazított terhelés, formába hozó időszak, gyakorlatok és sorozat számok, hogy csak pár dolgot említsek, ami befolyásolhatja és alapjaiban határozhatja meg egy edzésterv elkészítését, de még így is szinte biztos, hogy menet közben változtatni kell majd rajta. A Zyzz Project 176 napos rendszere ezeknek figyelembevételével lett felépítve és bár elismerem, néha úgy tűnhet hogy hatalmas kontárság folyik itt, de mindenkit megnyugtatok, a végén majd mi leszünk azok akik mások kertjébe húgyoznak, már ha az eredmények is minket fognak igazolni. Ha nem, hát igérem én leszek az első, aki azt mondja majd „bocs gyerekek nem a rendszerben van a hiba, hanem tényleg én vagyok ilyen segghülye a testépítéshez.”
Kezdetek
Furcsa dolog ami velem történik. Elkezdtem írni egy blogot két edzés között és munkából hazajövet, majd eltelt egy év, és azon kapom magam, hogy felelős vagyok nem 5, nem 10, és nem is 100 ember mindennapjaiért. Nagyon sokan számítanak rám, a bejegyzésekre, és ami a legrosszabb, úgy érzik én más, vagy esetleg jobb vagyok mint az átlag. Az írásaim amiben megbízhatnak, a személy aki erőt ad nekik. Kezdetekben csak a programhoz, majd észrevétlenül az idő múlásával a mindennapokhoz is. A Nők Forradalma c. bejegyzés után például levelet kaptam egy 34 éves nőtől, amiben az állt, hogy a bejegyzés hatására 5 és fél év után kilépett a jelenlegi kapcsolatából és köszöni hogy felnyitottam a szemét. Felelősség ez és egy olyan teher, amit én soha nem akartam magamra vállalni, de úgy látszik ez egy járulékos állapot, ami alól nem lehet kibújni és ami elől nincs menekvés. Van pár ember az életemben akiket én is tisztelek, és egy kezemen megtudom számolni kik azok akikre példaképként tudok tekinteni. A baj csak az, hogy ezek az emberek semmiben sem különböznek azoktól, akik nap mint szembe jönnek velem a Deák Téren, mert mindenki csak ember, akiknek vannak gyenge pillanatai kétségbeejtően passzív időszakai, és alkotásra képtelen periódusai. Ezek az emberek valamit letettek az asztalra és azzá váltak akikké, de velük legtöbbször csak akkor találkozunk amikor kilépnek a színpadra, de akkor már nem, amikor a színfalak mögött az életen elgondolkozva a mindennapok harcába belefáradva, magukba roskadva, egy cigire rágyújtva csak úgy elvannak a kulisszák mögötti mosdóba.
Zsanett
A mai nappal vége a 70 napos lifetilt programomnak, és utoljára írok beszámolót a tapasztalataimról. A lényeget leírtam már az előzőekben. Azt, hogy nem volt szenvedés, nem volt koplalás, nem volt sírás és fogcsikorgás. Voltak nehéz pillanatok, voltak lemondások, igen. De volt eredmény, volt értelme, és volt rengeteg pozitív visszacsatolás. 70 nap alatt visszakaptam a régi önmagamat, aki kicsattanó energiával, jókedvűen és önbizalomban megerősödve ugrik bele az XS-ses pólókba :) A lényeg persze nem ez, lányok, hogy ki hányas pólót hord. Bár nem szeretnék nagyképűnek tűnni, én a lifetilt előtt is nagyon sok bókot kaptam a külsőmre, még az L-es pólókban is, de valami mégsem volt okés. Ha leültem egy tárgyalóasztalhoz, feszengtem, hogy eligazgassam a blúzomat az úszógumimon, a strandon, ha lehetett, törölközőben nyomultam, és még otthon, a barátom férjem előtt sem voltam felszabadult, ha nem takart valami a megfelelő helyeken.
Én ezektől a frusztrációktól és feszengésektől akartam megszabadulni, és elérni azt, hogy saját magamnak megfeleljek. Ez pedig nem kizárólag az esküvő miatt volt, de hát évek óta mindig elsejétől kezdtem a fogyókúrát…(egészen hatodikáig tartottam), de az esküvő, az esküvő, azt nem lehet halogatni.
Most jól érzem magam a bőrömben, habár még nagyon jól tudom, hogy van mit alakítani. Az esküvőnk fantasztikusan sikerült, csodás volt minden, és igen, ehhez az is kellett, hogy magammal is ki legyek békülve, és ne feszengjek, a tokám / hónaljhájam / úszógumim / konyhás néni karom miatt.
Szóval Lányok, látjátok, a lifetilt nem a bölcsek köve, mégcsak nem is kaparós sorsjegy, hogy az egyiknek bejön, a másiknak nem. A lifetilt kurva egyszerű. És éppen ezért nagyszerű. Mert aki megcsinálja, annak garantált a siker.Köszönök mindent Tomi.
