1 óra 57 perc 18 másodperc. Ennyi kellett hozzá, hogy egy ember élete gyökeresen megváltozzon, és a szakma nagy részének szemében leírt, bukott sportolóból olyan csillag váljon, ami fényesen ragyog, és akihez persze most a legnagyobb kritikusai is közel akarnak kerülni, hogy ők megmondták és persze mindig is tudták, de persze lófaszt sem tudtak. Éva története az élet története. Egy történet kitartásról, akaratról, emberi kvalitásokról egy olyan környezetben, amikor már szinte senki nem hisz benned, amikor már nem számítanak a fogadalmak, már senkit nem érdekelnek a nagy szavak. Egyszerűen csak csinálod és mész előre, mert nincs más választásod, mert ha elbukod, véged van. Csak te vagy és az álmaid, csak te vagy és a cél amit kitűztél magadnak, és persze a kudarcodat kéjes örömmel szemlélő hiénák pofája, akiknek meg kell mutatnod, mert ők nem nyerhetnek, ők soha nem nyerhetnek.
„Londonban egy srác 1.000 fontot tett rám. Hihetetlen. 34x-es pénzt fizettek a győzelmemre és ő még is hitt bennem…” Vannak dolgok, amiket nem lehet írásban érzékeltetni mert ott kell lenni és át kell érezni, hogy a szavak súlyát átérezzük, és azok mondatokká összeállva elnyerjék valódi üzenetüket felénk. Évában ugyanis egy ideje már senki nem hitt, éppen ezért nagyon sokat jelentett neki ez a fogadás, hogy egy számára ismeretlen ember hitt benne és fogadott a győzelmére. Évát nem érdekli az a felhajtás ami most van, a hirtelen megjelenő rég nem látott barátok, a sok „szívből jövő”, de leginkább annak látszó gratuláció, amit teljesen megértek. Évának csak az számít ki volt mellette az aranyérme előtt, a többi mind kellemetlen hozadék, parazita haszonlesők, hamis megkeresései. Emberek, akik évekkel ezelőtt elengedték a kezét, és most egymást taposva állnak sorban hogy megszoríthassák azt. Évával való találkozásom, és a vele eltöltött idő ismételten sok mindenre rádöbbentett... Risztov története most mindenki szemében happy end, egy fantasztikus ember nem mindennapi tette, az olimpiai bajnoki cím, és mindaz a felhajtás ami őt most körülveszi, mert bárhova mentünk, bármit csináltunk, Évát mindenhol hatalmas szeretet vette körül, és mindenki büszke volt rá, és arra amit elért. De ez nem volt mindig így…