LifeT!Lt
Az egyént felülírja a közösség, a közösséget a nemzeti érdek, de a nemzet nem élhet utánpótlás nélkül, így mindent felülír a jövő, a jövő pedig nem más, mint a fejlődés, az innováció, és a jövő generációjának megfelelő kinevelése.
Ez a blog régen rólam szólt és egy programról, amivel először csak a saját, majd mostanra már emberek ezreinek életét változtatta meg. Ha valaki nem hinne a program és az új irány erejében, az nézze meg ezt a blogot és nézzen meg engem. 2010-ben a LifeTilt beregisztrálása előtti utolsó évben sehol sem voltam és semerre nem tartottam. Álmokat kergettem, tervek nélkül teltek a hetek, a hónapok, és nem voltak valódi céljaim. A mindennapjaim akkori voltában értelmetlen volt és felesleges, és ha magamnak nem akartam hazudni és egy kicsit mélyebbre tekintettem azt kellett észrevennem, hogy egyáltalán nincs szerepem az életben. Pár ember életében ugyan jelen voltam, de nem befolyásoltam számottevően és mindvégig nyomasztott az az érzés hogy velem is csak eggyel többen vagyunk ezen a bolygón, kinek nem osztottak lapot, nincs szerepem, nincs különösebb hivatásom az életben.
Aztán jött a LifeTilt és szép lassan megváltozott körülöttem minden. Kezdetben csak magamat alakítottam át és azt hittem ez az most megvan, ez kellett nekem, egy külső, ami bejön a csajoknak, egy külső ami önmagában semmit nem jelent, de észrevétlenül, és úgy, hogy ezzel én sem voltam tisztában teljesen átformálta a jellemem, és ezzel együtt az egész személyiségem. Teltek a hónapok és egyre több követőm lett, majd egy idő után leesett, hallgatnak rám az emberek és hatással vagyok rájuk. A mondataimnak súlyuk lett, amivel megjött a felelősség, amely terhet egyre nehezebben viseltem, majd ahogy az lenni szokott egy pont után időről-időre teljesen rám szakadt minden. Kishitűség, megfelelési kényszer, bizonytalanság magamban és a LifeTilt jövőjében, rettegés attól, hogy ezt az egészet egyszer elvesztem, és ha ez így lesz, mihez kezdek utána, és mi lesz velem később nélküle. Nem akartam felfogni, hogy amit csinálok, azzal valójában mit is hoztam létre, és ami a legrosszabb, nem akartam tudomásul venni, hogy emberek ezreinek a szemében ez az egész több lett annál mint fogyás, és 10 deka csirkemell, mert lett egy hely ahol leírta valaki helyettük azt amit mások nem mertek, és volt valaki aki képviselte a gondolataikat, ezáltal képviseltem én őket...
Egy sztori Las Vegásból, az Aria Casino egyik asztalától.
Richievel pókerezünk, elbukik egy nagyobb kasszát és felszólít, hogy kísérjem el rulettezni, mert már csak abban látja ma este a feltámadás esélyét. Nem kellett kétszer mondani, szeretem az ilyesfajta szórakozást, így elsétálunk az igen szofisztikáltnak számító Aria High limit roomba, ahol többnyire 50 éves öltönyös Ázsia formák üldögélnek és játszanak. A legkevésbé érzem magunkat ide valónak mint korban, mint bankszámlában, de hát Richie játszani akar, még pedig nagyban, ugye fuck everybody. Leülünk a rulett asztalhoz, ahol épp senki nem játszik, Riche vált 5 ezer dollárt és kér egy whiskyt. Engem is megkérdez az amúgy Paméla Anderson 20-as éveit meghazudtolóan kinéző pincérnő, hogy kérek-e valamit, de tekintve, hogy én nem játszom csak "megfigyelek", nem akarom egy potyaleső látszatát kelteni, így elutasítom az italt. Rich ragaszkodik a piához és dupla whiskyt rendel nekem is. Az első pörgetésen Rich felrak 500 dollárt és el is bukja az egészet, a második pörgetés is hasonlóan alakul.
A harmadik pörgetésre készülünk, amikor odalép az asztalhoz egy 30 körüli szemüveges kínai pasas, és megkérdezi a dealert, hogy mennyi a maximális tét egy számra. A válasz $40,000. Igen 8 millió forint. Az emberünk elővesz egy iphone-t es bepotyog valamit, majd szó nélkul távozik. Nem tulajdonítottunk nagy jelentőseget a dolognak, játszottunk tovább. Rich közben elkapott pár számot és 6-7 ezer $ nyerőben lehetett, amikor ismét megjelent az öltönyös pasas, de ezúttal másodmagával, és 2 fekete selyem táskával. Itt a dealer, akit amúgy ismertünk már egy ideje ránk kacsint, és ezt tátogja halkan: "watch tahis Guys"! Az öltönyös pasi (mint kesébb kiderült a matematikusa a szuper High roller indulóinak) kiönti az egyik selyem batyú tartalmát az asztalra, és odaengedi a "fönököt". Rich rám néz: "holy shit!!!" Odanézek az asztalra és csak $100,000-os zsetont látok a kupacban. Főszereplőnk itt kerül a képbe, aki udvariasan mosolyog egyet, majd odalép az asztalhoz és felrak 10 darab zsetont a piros szinre azaz egy millió dollárt. Nem vagyok egy whisky rajongó, láttam már pár erősebb játékot, de ezen a ponton muszáj volt belekortyolnom egy derekasat az előttem lévő italba, mert felugrott a szívverésem 200-ra. Leesik a golyó, fekete 17.
