LifeT!Lt

Általában, ha nekikezdesz valami fontosnak és csak arra koncentrálsz, tuti, hogyvalami közbejön és nem tudod 100%-ig az eredeti terved véghezvinni. Mertközbejön egy betegség, vagy valami gond a családban vagy a munkában, esetleg anyagi gondjaid támadnak, vagy más befolyásoló tényező lép közbe. Nálam a munka szólt bele az életmódváltásom rögtön első szakaszába: 3 napot külföldön kell töltenem. Üzleti út. Előtte már 1 héttel elkezdtem gondolkozni: mi lesz most? Abbahagyni/szüneteltetni nem akarom a tervemet, mert akkor az elnyúlhat akár határozatlan időre is. Ez olyan, mint a kötéltáncos a cirkuszban: csak egyszer kell meginognia, és 10-ből 9-szer biztos leesik és oda minden. Onnan már szinte lehetetlen visszajönni. Vagy nem is visszajössz, hanem újrakezded, de akkor megint közbejöhet valami. Szóval éreztem, hogy szopó ágon leszek 3 napig: kikerülök a már bevált napi rutinjaimból, mind ami az étkezéseket illeti, mind ami az edzést. Amióta csinálom ezt az életmódváltás projektet és napi rendszerességet vittem az életembe, észrevettem magamon, hogy nehezebben tudom lekezelni a váratlan helyzeteket. Pedig korábban ebből éltem. De most? Párszor már apróságokon felszívom magam, holott utólag belegondolva hülyeség volt az egész.

Most is ezen járt az agyam: hogy fogom bírni? Hisz biztosan nem tudom az étrendemet tartani, az edzésektől is félek, mert nem lesz rá időm. Sőt, ki tudja? Lehet, hogy lehetőségem sem lesz rá, mert a hely, ahova utazom, nem rendelkezik kondi teremmel. Súlyzókat meg 2 okból nem viszek magammal:

1. nincs otthon

2. repülőn erősen büntetik a többletsúlyt.

De nincs más választásom, a kötelesség, az kötelesség. Legfeljebb fingers crossed és meglátjuk mi lesz. Aztán az étkezési részt átbeszéltük Bencével, miket ehetek, miket nem – nem mondott sok új dolgot, de megerősítésnek pont jó volt. Ez kellett. Kicsit visszajött a remény. Úgyhogy az első külföldi napomon az ebédig még jó voltam, mert otthon reggeliztem, a célországban meg elfogyasztottam a tízórait. Ebédre fehérje turmix, mert semmi nem volt nyitva (ilyet se láttam még, és a hotel étterme is zárva volt!), vacsorára egy könnyed saláta. Az viszont jó volt nagyon. Mivel szinte a fél napom első nap szabad volt - előbb érkeztem a kelleténél - elmentem futni a környékre egyet. Nagyon jól esett. Jó idő is volt. Második nap kezdődtek a bonyodalmak: reggeli rendben volt: meglepő módon mindent tudtam enni, ami elő volt írva. Még a tízórait is megoldottam. Viszont az ebéd nem volt szerencsés: brokkoli krém leves, zöldséges tészta, meg desszert. Ahamm... Jó. Nincs mit tenni. Kollégák ne nézzenek hülyének, illetve, hogy ne bonyolódjunk ezen a területen mélyebb beszélgetésbe ettem 4 fél kanálnyi levest. A tésztából kiettem a zöldséget a tésztát ott hagytam (itt már a pincér nézett rám hülyén, hogy miért nem ízlik nekem az ő kajájuk?!), a desszertet meg nem is kértem. Viszont rengeteg vizet ittam. Az is telít! :)

A vacsora az event lett: külön étterembe elmentünk 20-an kollégákkal – no chance, hogy kihagyjam, de valahogy meg kell majd oldani, hogy nem sztéket zabálok... Sikerült itt is salátát rendelni - az volt a szerencsém, hogy a szemben ülő kollégám is ezt rendelte, úgyhogy meg is beszéltük, milyen kurva egészségesen étkezünk! :) Plusz 1 liter víz. Utána még elmentünk a városba sétálni egyet, inni valamit. Persze megint csak vizet ittam. Mindenhol tukmálták a sört, de csak annyit mondtam: No thanks. I don't drink alcohol. Két dolog lehet:

1. Vagy azt hiszik, hogy ez mekkora egy rendes srác, még alkoholt sem iszik, tiszta életet él 

2. Vagy azt, hogy ez mekkora stréber!

De nem érdekel mit hisznek. A második nap sem hagytam ki az edzést, de ezzel most szerencsém volt: időre kellett volna menni vacsorázni, de sikerült 5-ünknek megbeszélnie, hogy fél órával később megyünk, mint a többiek, így pont fél órányi időm volt futni egy jót. Nem tudtam annyit futni, mint előző nap, de legalább sikerült összehozni.

Jó érzés volt!

A 3. nap nem volt edzés. Egyrészt pihenőnap, másrészt reggel 7-től este 11-ig teljes elfoglaltság. Nem fért bele az időbe. De a kaja az ugyanolyan szopás volt, mint az előző két nap. Nem jó érzés, mikor azt látod, hogy mindenki a jobbnál jobb falatokat eszi körülötted, te meg salátát zabálsz. Viszont minden egyes ilyen alkalom, amikor sikerül önmegtartóztatást mutatnom, erősít belül: Ez az! Ezen is túl vagyok és nem bűnöztem!

Szóval bármi közbe jöhet, bármi megszakíthatja a tervedet, de látni kell: mindig van alternatíva, csak meg kell találni!

Answer Questions