Pár napja a Nike-nál voltunk szponzorációs megbeszélésen, ami alatt érdekes információk derültek ki számokról, pénzekről, személyekről, és úgy általában arról, hogy vagy a Class fm a legnagyobb fosadék reklámértékkel bíró média felület az országban, vagy Vadon Jani szerepe és az ő létjogosultsága a médiában van nagyon súlyosan túlértékelve. Történt ugyanis hogy a 25. Nike félmaratont Vadon úrral akarták bepromózni, aminek a lényege egy közös futás sorozat lett volna.
A Nike nem szarozott, úgyhogy be is vert a projectbe pár millió forintot, aminek a már említett Class fm örült a legjobban, ugyanis ennél a rádiónál költötték el ezt a pénzt reklámídő címén. Nem értem én egyébként egyes emberek milyen alapon, és hogyan élhetnek meg a magyar médiavilágában úgy, hogy se nem viccesek, se nem érdekesek, és néhol még elképesztően irritáló faszkalapok is. Gondoljatok csak Boross Lajosra, Rákóczi Ferencre vagy Farkasházy Tivadarra. Meggyőződésem szerint ennek a három embernek összesen nem volt három poénja az elmúlt 25 évben, ami már csak azért is kellemetlen mert ez lenne a feladatuk. Ilyen ez a Vadon gyerek is, akivel nincsen semmi probléma egyszerűen csak simán unalmas, de róla mindig valahogy az jut eszembe, hogy ő Balázs oldaltáskája. De térjünk vissza a Nike futásra mert tanulságos kis sztori lesz ez…
Nem egészen 2 hete kaptam egy emailt, amiben egy 25 éves lány írt nekem kétségbeesett hangvételű levelet. Ebből a levélből idéznék most egy részletet.
„174 cm, 60 kg vagyok jelenleg, és 3 napos edzéstervet csinálok. Nincs személyi edzőm, mert amikor volt, nem volt eredménye, csak vékonyabb pénztárca. Mindenki mást mondott, mindenki a saját módszerét ajánlotta, eredmény nélkül persze,megelégeltem. Elkezdtem szakmai oldalakat olvasni, próbáltam összerakni mindent, elég sok új dolgot tanultam. Így találtam meg a blogodat is.
Májusban kezdtem megint komolyabban, van is egy kis eredmény, de Petrát látva, lehet ezt sokkal hatékonyabban. Motiváció, akaraterő és a szükséges anyagiak megvannak, már csak egy valóban hozzáértő személy kellene. A barátom tökéletes testfelépítésű, én meg egyre szarabbul érzem magam mellette, pedig tényleg csinálom. Lassan semmi önbizalmam, nem akarok többet a tükör előtt bőgni... Magam miatt akarok változtatni, hogy 25 évesen végre olyan testem legyen, mint amilyet mindig is elképzeltem.
Nagyon szeretnem, ha el tudnál vállalni...”