Móni
De rohadt nehéz ennek a beszámolónak nekilátni. Pedig már 1 hete elkezdtem írni, hogy mostanra befejezzem, de sikerült egy mondatot bepötyögni :)
Kb a 40. nap körül a környezetem áttért a "de jól nézel ki"-ről az "úristen most már hagyd abba ne fogyj tovább"-ra. Természetesen anyukám a legnagyobb kritikus. Ő mikor meglátott 54 kilósan, feltűzött hajjal, dicséret helyett szó szerint elszörnyedt, hogy mi lett a fejemmel (ott már majdnem sírtam).
Ő nem látja a hájakat, ami még mindig van... persze már mennyi eltűnt, de még nem az összes. Ha pedig felhozom ezt, hogy még honnan mit kéne lefaragni, akkor jön az, hogy "jajj, már átestél a ló túloldalára" és sok okosság. Folyamatosan azon kattogok, hogy ez nem elég, többet kellett volna fogyni stb. Aztán, ha utána számolok ez a
És basszus, hogy mennyire könnyű. Csak tényleg a nőknek ez kell, szájba rágni, hogy mit hogy csináljon, és egy icipici elszántsággal megy a dolog. Egyszerűen lementek úgy a kilók, hogy eszem 3 óránként, mint a kisbabák, és igazából nem hajtottam magam túl a mozgásban. 9 percet sikerült javítani az első szigetköröm óta. Tudom a 32 perc sem a legjobb, de 10 év kihagyás és rengeteg elfogyasztott cigi után azért örülök picit. : )
Egyedüli macera a kaja el(ő)készítés, meg ami utánam marad mosatlan (aztfúdeutálom). De mondhatni lejöttem, mert ha veszek egy nagyobb adag csirkemellet, azt kiporciózom, befűszerezem, lefagyasztom, reggel pedig meló előtt kisütöm. Ugyanezt tettem a főzelékkel, rizzsel, szóval minden megy.
De már csak 20 nap. Kikészülök. Még
Hajrá!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: