LifeT!Lt

Hiányzik a régi Tilt és hiányzik belőle minden egyes perc ami 2011 novembere előtt történt. Más volt akkoriban a blog hangulata, és valahogy sokkal  jobban estek akkor a bejegyzések is. Volt kinek írnom, és ami a legfontosabb, még le tudtam írni. A sztori ugyanaz, mint az élet bármely más területein ahol valami elindul, legyen az kulturális vagy civil tömörülés, egy párt ami régen kurva jó volt és nagyon igaz, de sajnos elérte a mozgalom azt a bizonyos kritikus tömeget, amikor már nem működhet minden úgy mint anno régen. A zenekar már nem csak egy pincében játszik 25 embernek, a kezdetben igaz ügyért összeállt csoportokból a terjeszkedés miatt már kiveszett minden, amiért régen megalakultak, már leszedált mindenkit a pénz, és a tömegben rejlő ránk zúduló potenciál. Akik itt vannak az eleje óta azok végig követték ezt a folyamatot, és ha még most is itt vannak, akkor láthatták, hogy mindig is tartani akartam magam egy értékrendhez, és egy bassza meg a rendszer szintű életérzéshez. A baj csak az, hogy már nem megy, és ha őszinte akarok lenni akkor már elég régóta nem megy. Nem megy, mert már nem engedik. Nem az igazságot leplezni akaró perrel fenyegető cégek, és nem is a pénz miatt, hanem a tömeg, az idő kérlelhetetlen változásai, és a megváltozott viszonyok miatt nem megy. Megváltoztak az idők és eltelt más fél év is, megváltozott körülöttem minden, és köztük megváltoztam én is...

Jó pár hónapja úgy érzem magam mint egy klubban, ami régen nagyon menő volt és csak a miénk, aztán jöttek a két pálcás idióták és elbasztak mindent. Mindennap odajártunk és szerettünk odajárni, mert akikkel közösséget alkottunk, azok számunkra is vállalható és szimpatikus arcok voltak. Persze akkor is voltak gáncsoskodó mérföldes balfaszok, akik képtelenek leszállni a szopórollerről, amire az élet tette fel őket, de előbb utóbb vagy a közösség vetette ki magából őket, vagy simán maguktól férgesedtek ki és baszódtak meg. Minden jónak vége szakad egyszer, mert a jó dolgok utat törnek maguknak és a fejlődés legtöbbször megállíthatatlan, mert a mögötte álló emberek egyre nagyobb száma dinamizálja a folyamatot. A baj csak az, hogy sajnos ez az a pont, amikor elkezdenek korcsosulni az eszmék, felhígul a közösség, és belépünk a mainstreamitás világába, az igénytelen  tömegek, sötét poklába.

A mainstream lét egy nagyon érdekes állapot, ugyanis, az vagy kifacsarva megsemmisít, vagy kiemel a tömegből. Ezen a ponton csuklik meg a legtöbb alulról jövő, valóban értékes kezdeményezés, legyen az kulturális, politikai, zenei, vagy éppen egy közérdekű kezdeményezés, az általunk igaz ügynek vélt társadalmi problémákról. Számos példa van csúfos bukásokról, de ha bírjuk erővel, megvan  bennünk a tehetség és van bennünk elég bátorság, akkor az akadályok ezrei ellenére olykor történelmet író változásoknak is szemtanúi lehetünk. A Bibó István kollégium és a Fidesz, egy iskolai kórus amiből megszületett a Bonanza Banzai és mi megkaptuk Ákost, egy garázs és a Google és ha már szóba jöttek az elkorcsosult ideológiák és elvesztett lendületek, akkor ne feledkezzünk meg a 99-ben egy sörözés alkalmával 3 emberrel megalapított Jobbikról sem.

régen…

Régen minden jobb volt. Régen még olyan nők voltak itt, akik hálásak voltak a diétákért, az itt megszerzett de máshol agyonhallgatott használható információkért, és azért az esélyért, hogy ők is változtatni tudnak magukon, és közben nem akarják őket becsapni, hamis álmokat ígérni, és bennük illúziókat kelteni. 

Ehelyett ma mi van ?

Baszatlan frusztrált nők tömegei lebzselnek itt Upate pörkölttel a szájuk szélén, akik saját magukat felmentve beakarják bizonyítani mindenáron, hogy a Lifetilt csak egy koplaló, éhező kúra, és nem egy életmódváltás, az itteni sikerek nem valódi sikerek, de az persze kurva isten, hogy fogalmuk sincsen miről beszélnek, mert ha lenne és kipróbálták volna a módszerem, akkor most nem itt vernék a tamtamot, hanem éppen a rég elbaszódott kapcsolatuk múltjának emlékein kefélnének egy kurva nagyot azzal a külsővel, amit persze nekem és a programomnak köszönhetnek.

Könnyebb a rohadt gyümölcsöt felszedni a földről, mint egy kis energia befektetéssel felmászni a fára a legjobb szemekért tudom én. Istenem, hogy én mennyire utálom ezeket a kibaszott öntudatos nőket a semmire. Higgyétek el nincs rohadtabb dolog egy olyan nőnél aki boldogtalan, mert egy nő ha boldogtalan nem a megoldást keresi, hanem mérgezi a környezetét, és minden olyan nő látványa akit jobbnak lát magánál csak tovább növeli benne a dühöt és az elkeseredettséget. Rengeteg ilyen nő olvassa ezt a blogot. Magányosak, egyedül érzik magukat, nincs társuk, vagy csak szimplán kövérek és parkoló pályára tette őket az élet, és az önbecsülésük miatt saját magukat. Nem véletlenül Reni a legolvasotabb Slim. Az ő ideiglens bukása több száz nő sikere volt efelől ne legyen kétsége senkinek. Amikor azt mondom a tömeg negatív hatása, akkor az ilyen emberek nagyszámú előfordulására gondolok.  

Régen itt egy pozitiv gondolkozású közösség volt, amivel falakat tudtunk volna ledönteni és megállíthatatlanok lettünk volna. A Tilt nem egy blog, hanem ennél sokkal több. Gondolkozó emberek közössége, akik nem engedik magukat átbaszni a cégek és a fogyasztóipar által, és az a felület, ahol ezek a szemétségek összegyűjtve le vannak írva, és a tömegesedés pontosan ezen a ponton válik problémává.

Egy független, értékalapú szerveződésből a mennyiség miatt egy olyan tömeg lesz, ahol már túl nagy a zaj, elvesznek a kezdeti célok, és ahol a tényezővé válás miatt befogják a szájakat, megkötözik a kezeket, és ahol téged sakkban tartva megfélemlítik a gondolataidat meggátolva annak szabad áramlását, és meggátolva az eszme azon szárnyalását, ami megoldást kínálna, és amivel a csaló hazug faszokat meg lehetne semmisíteni. Ennek az országnak az a legnagyobb baja, hogy bár mindenki tudja óriásiak itt  a problémák és kurva sürgősen tenni kellene valamit, de senki nem csinál semmit, sőt ami a legborzasztóbb még a minket ért sérelmek és átverések szintjeit is beárazzuk magukban és elfogadjuk hogy oké ez van, úgysem tudunk mit tenni mert túl erős a sodrás ami szembe jön. És ez az a pont, amit soha de soha  nem szabad elérnünk, mert ha igen akkor vége és elvesztünk.

Rengetegszer akartam bezárni a blogot mert éreztem, hogy nem tudom már úgy vezetni mint régen amikor még jó volt, amikor még annyira szabad lehettem itt amennyire mindig is akartam, és amíg még ez a blog volt az, ahova menekülhettem a mindennapok végtelenül pitiáner, borzalmasan lehangoló mindennapjai elől, és ami a legfontosabb az energiáimat leginkább lecsapoló munkahelyem elől. Időközben a Tilt nagyon sikeres lett, és ez magával vonzott mindent, ami miatt a Tilt már soha nem lehet az, ami régen volt. Hogy ez az élet rendje és a fejlődés törvényszerű velejáró azt nem tudom, mindenesetre, bármit megadnék, ha csak egy hétre megint 600-an lennénk. Az idő mindent megszépít tudom jól, de a régi Tilt és annak a hangulata tényleg hiányzik. Már nem érzem magaménak a blogot, már nem szól úgy a gitár, már semmi sem az, ami régen volt…  

Answer Questions