Hirtelen nem jut eszembe nehezebb és kilátástalanabb dolog az életben annál, mint meggyőzni egy nőt arról, hogy nincs szüksége segítségre, sem támaszra, ne tegyék mástól függővé az életüket, a gondolataikat, cselekedeteiket, de első sorban az életmód váltó programjukat ne. Soha ne másoknak akarjanak megfelelni, vagy ami még rosszabb mások miatt belekezdeni bármibe is, mert ha nem magad miatt csinálod és főleg nem magadért, nem fogod tudni végig csinálni. Nehéz vállalkozás ez, mert egy nő igazán csak egy férfi mellett tud igazán boldog lenni és teljes értékű életet élni még akkor is, ha a feminista világszervezet leszbikus elnöknőjéről beszélünk. Egy nő támasz nélkül olyan, mint egy anya gyerek nélkül. Ha három szóval akarnám jellemezni a nőket, akkor az a kétely, bizonytalanság és komplexusok lennének. Ez a három szó, ami minden nőre igaz társadalmi rangtól, és neveltetéstől teljesen függetlenül. Persze ezek a jelzők ugyan úgy igazak a férfiak társadalmára is, csak hát a mértékegységekben van azért némi eltérés.
Kételyek… Magunkban, a határainkban, a kapcsolatunk jövőjében, de legfőképpen a létünkben, amit ugyan időről időre felülírunk azzal, hogy a munkánk által azért mégis csak fontos építőelemei vagyunk a társadalmunknak és részt vállalunk a közös teherviselésben,de sajnos a valóság, a lecsupaszított ideológia mentes valóság azért egészen mást mutat. Gyenge emberek vagyunk, akik az életünket meghatározó kérdéseinkre nem találjuk a válaszokat. Egy ideig ugyan megpróbáljuk megtalálni a megoldást, majd a kérdéseinkre válaszokat nem kapva, összefüggéseket és a világot meg nem értve kurvára kiborulunk. Agyon nyom bennünket a létünk elviselhetetlen könnyűsége és ezt a nyomást az emberek nagy része már képtelen elviselni. Van aki a munkájába fog menekülni vagy a drogokba, elkezdünk cigizni, fogadni, piálni, kurvázni vagy zabálni, mindegy mit csak érezzük legalább percekre, hogy élünk, míg mások egy vallás nevű csoportosulásba tömörülnek mert úgy érzik ott biztonságosabb. A hobbink, a pénzünk, a kocsink, a vélt igazságunk, kinek melyik homok lesz a szimpatikusabb, amibe majd bedughatja a fejét. Menekülő utak ezek és életmentő mellények az élethez. A függés, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás, a háló, amitől védelmet hiszünk, ami biztonságot ad legalábbis annak tökéletes illúzióját....
Próbálkozunk nagy dolgokat véghez vinni mert hisszük, hogy képesek vagyunk rá, majd egy idő után csak fent maradni akarunk, aztán már csak azt, hogy hagyjanak élni. Mindannyian voltunk fiatalok és gondtalanok, de mire rájöttünk, hogy gáz van, sőt gubanc, ott találtuk magunkat a Nyírő Gyula utcai kórház addiktológiai osztályának kijózanítójában mert azt hittük hogy... pedig nem. De legalább próbálkozunk és számtalanszor elbukunk, de egy idő után rájövünk, hogy csakis és kizárólag magunkra számíthatunk.
Egyedül vagyunk és csak azért mert sokan állnak körülöttünk barátok és család feliratú pólóban, attól mi még egyedül vagyunk. Egy baszott nagy csarnokban egyedül a gondjainkkal, és hiába üvöltünk segítségért kiáltva, ha azt rajtunk kívül nem hallja, vagy nem akarja meghallani senki. A barátok lehetnek akármilyen közeliek is és tehetjük értük akár tűzbe is a kezünket, a boldogulásunkat és az egzisztenciális fejlődésünket nem várhatjuk tőlük. Régen én is azt gondoltam, hogy a barátok mindenek felett. Bármit megtettem volna értük, miattuk jöttem haza Angliából, de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy nem lehet végig sörözni egy életet a Balaton parton. Egyedül vagyunk a problémáinkkal, és ezeket vagy megoldjuk saját magunk, vagy ha erre képtelenek vagyunk akkor nyugodtan bele is ugorhatunk egy betonkeverőbe a legközelebbi építkezésen, megspórolva magunknak egy végig szenvedett életet, amiben másokra támaszkodva várunk érvényesülést és teljes életet.
Egyedül vagyunk egy sötét szobában, ahol belekapaszkodunk az első olyan tárgyba amitől biztonságot remélünk, holott ha tovább mennénk, lehet, hogy megtalálnák a villanykapcsolót is. Én a hitemet 10 éves koromban elvesztettem, mint ahogy pár éve egy lányt is, így nem függök semmilyen Istentől és egyetlen nőtől sem. Leszoktam a cigiről, a szerencsejátékokról, és a barátaim rám ugyan a mai napig számíthatnak, de már nem vagyunk 19 évesek és én ezt tudomásul vettem. Igyekszem az életemet mindentől és mindenkitől függetleníteni mert elég szar dolog tud lenni ha kirúgják alólad azt a sámlit ami nélkül úgy érzed nem tudsz létezni. 2009 elején elvesztettem mindenemet. Egy üzlet miatt buktunk több millió forintot, ebből kifolyólag buktam egy gyerekkori barátomat, és egy nőt, akivel leakartam élni az életemet. Siránkoztam ? Hülye majdnem belehaltam de felálltam, és 2 évvel a történtek után most több száz embernek adok erőt egy blogon keresztül, ami által az életük és az egészséges élethez való hozzáállásuk is megváltozik.
Segített valaki ? Mindenki akart, de senki sem tudott. Ilyenkor nincsenek szavak, és ha vannak is azok egyáltalán nem hatnak. Vagy megrázod magad te is és felkelsz a földről, nem várva segítséget senkitől legyen az bármilyen nehéz is, vagy véged van. Ha ezt nem teszed meg, a társasági életednek és az életminőségednek annyi életjele lesz mint egy halottnak akinek még nő a körme.
Ezzel a példával, és a senkit nem érdeklő érzelmi ömlengéseim befejezésével, megérkeztünk a bejegyzés egyik lényegi pontjához. Az életben sem segít neked senki, az életmódváltásodban és a diétádban sem fognak. Nem kellenek edzőpartnerek, sem barátnők akikkel lemész futni, és nem kell a világszánalma szöveg sem amiket egyébként levelekben megkapok nap mint nap. „Én lemennék edzeni, meg szeretnék is, de egyedül nem megy mert olyan unalmas” Aham…De most komolyan ki nem szarja le, hogy neked az unalmas ? Ha kell a szép alak, a formás test, akkor annak ára van, és mint már említettem itt nem lehet blöffölni. Futás, úszás, bicaj, kondi, diéta, lemondás, fegyelmezett élet. Ez van. Valamit valamiért.
Egyedül futsz, egyedül edzel, magadnak élsz. Mindent amit az életben elértél egyedül érted el és magadnak köszönheted. Ha lófaszt sem értél el azt is magadnak köszönd és nem más a hibás, mint ahogy azt is, ha most éppen a felhők közül húgyozol le a városra mert olyan sikeres ember lett belőled. A munkahelyeden sem mástól várod az előléptetésedet, hanem megdolgozol érte, akkor az edzéseknél miért lenne ez másképpen ? Unalmas egyedül futni ? Hallgass közben zenét és gondold át az életed, a munkád, az utóbbi pár éved, az előtted álló ötöt, vagy a párkapcsolataidat. Lesz min változtatni nem félek én attól, hogy nem. A futás a felgyorsult városi életünkben az egyetlen, ismétlem az egyetlen olyan dolog ahol valóban szabad lehetsz. Csak te, és a gondolataid.
Petra küld egy sms-t tegnap, hogy nem támogatom eléggé, és nem állok ott mellette amikor szüksége lenne rám és hogy ő már csak miattam csinálja de én ennek ellenére leszarom őt. Mondom neki, Csillagom. A te programod napokon belül véget ér, és ha véget ér, akkor szerinted én továbbra is ott leszek melletted ? Nem nekem változol hanem magadnak, nem én fogytam le helyetted azt a 11 kilót hanem te, és nem miattam váltottál életmódot hanem azért, mert a régi életed abban a formájában vállalhatatlanul szánalmas volt. Soha nem láttam még Petrát ennyire gyengének és sebezhetőnek mint tegnap. Na nem mintha érdekelt volna mert meg kell tanulnia, mint ahogy mindannyiotoknak meg kell. Mindenki saját magának él, és nincs támasz. Ti vagytok magatoknak és kész a felsorolásnak vége. Ha segítő kézre lenne szükségetek keressétek meg a saját kezeiteket mert azok fognak segíteni és azzal kell majd kapaszkodni.
A Program
Megszületett hát az elhatározás, hogy megváltoztatod az életed. Belegondolni is szörnyű mennyire fosadék állapotban lehetsz most. Önbecsülés nulla, önbizalom még kevesebb, és jó eséllyel te vagy a barátnőd oldal táskája, magyarul az a csaj, akit a barátnője csak azért tart, mert melletted állva még ő is szépnek tűnik. Az, hogy eljutottál arra a pontra, hogy változtass a jelenlegi életeden azt is jelenti továbbá, hogy az utóbbi időszakban úgy süllyedtél egyre mélyebbre, hogy az neked fel sem tűnt mert az, hogy x kiló felesleg van rajtad ahhoz azért nem 1 hét kellet. Mi történt ? Egy kapcsolat ami tönkretett és amiben már nem érzed magad eléggé nőnek ? Munkahelyi problémák ? Vagy egyszerűen csak egy gyenge jellem vagy ? Igazából tök mindegy, mert egy több hetes program végig csinálása tökéletesen le fogja tükrözni te hozzáállásodat az élethez. A test az elhanyagolható azt rendbe lehet hozni, de ami belül van azt a legtöbbször nem igazán vagy csak nagyon nehezen. Ragyogó önismereti teszt lesz ez mindenkinek aki elkezdi ezt a programot mert itt azért most ki fog derülni rólad pár dolog. Mennyi mentális és belső erő van benned, mennyi kitartás, el tudod –e viselni a terhelést fejben, mert a sportolásod és az edzéshez való hozzáállásod kristály tisztán meg fogja mutatni ezt. Nem hiába emeljük a sportolóinkat a társadalmunk megbecsült és értékes tagjai közé. Emberileg olyat produkálnak, ami kiemeli őket a tömegekből.
A Summerproject utolsó casting körében tartottam egy fizikai szintfelmérőt, mert látni akartam ki hogyan reagál a terhelésre. A castingon lehet mondani bármit, balta arccal beblöffölni olyat amihez közünk sincsen, de a pályán ott nincs szarakodás ott megmutatkozik, hogy kiben mennyi van. Négy srácot hívtunk vissza és egy közel egy órás szint felmérésre került sor. Volt egy kis srác aki kurvára akart,de fizikailag nem volt alkalmas rá. Mindent beleadott és tényleg csak akkor állt meg amikor azt mondtam neki hagyd abba mert láttam rajta hogy gáz lesz. Ő ezért esett ki. Aztán volt egy srác aki minden gyakorlat között lefeküdt a földre és úgy kellett összekaparni. Nem fáradt el csak a töke tele volt az egésszel, nyilván ő is DQ. Végül is bent maradt 2 srác, aki lenyomta az egészet primadonnáskodás meg agonizálás nélkül. Belőlük lett kiválasztva a szereplő, így már tudni fogom mire számíthatok majd a későbbiekben is.
Rengetegféleképpen le lehet futni egy távot. Ha 100 embert megfigyelnénk, ki hogyan futja le, 100 különböző stílust látnánk. Lenne olyan aki feladná 1-2 km után de ők az életben sem tennének máshogyan az eléjük gördülő első akadályokba ütközve. Lenne aki nagyon bekezdene és a végét egyszerűen nem bírná erővel. Ők a nagyobb a füstje példa tipikus esete akikről azt hisszük hogy igen, de sajnos előbb - utóbb mindig kiderül, hogy nem. Aztán lenne olyan, aki lassan melegszik be de a végére már ő lesz az egyik legnagyobb ellenfél. Lesz aki egyenletesen futja végig, míg más megpróbálná lecsalni a távot. Minden egyes ember úgy oldaná meg a táv lefutását ahogyan az élet bármely más területein reagálna szituácíókra és élethelyzetekre. Olyan eszközökkel és olyan utakon, ahogyan azt a jelleméből vagy a kvalitásaiból kifolyólag az életben is megtenné, és ez messze nem edzettség kérdése mert lehet, hogy nekem semmi kondim sincs, de ha le kell futnom 5 km-t mert ez a feladatom, akkor ha olyan ember vagyok lefogom futni még ha nem is esik jól. Megcsinálom és büszkén halok meg a végén.
Ezek az apró momentumok választják el egymástól a minsőgi és a selejt embereket. A küzdés, a fájdalom tűrése, és a feladat tisztességes végrehajtása. Önmagunkat kell túlszárnyalnunk és a jutalmunk nem fog elmaradni. Egy flört, egy mosoly, vagy egy elismerő pillantás, egy tükörkép, vagy az önmegvalósításunk felé vezető út első nagy lépése. Ezért csináljuk ezt az egész szart és ezért vagyunk itt.
A program, aminek betartásával pontról pontra haladva életmódot válthatsz. A pontokat szigorúan tartsd be, és soha ne felejtsd el miért csinálod.
A program tehát a következő….
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: