Kár lenne tagadni, jó pár ezer kalóriát elhoztam Barcelonából ami tökéletesen megerősíti azt a tényt, amit a még van 20 napod c. bejegyzésben leírtam, azaz a nyár alkalmatlan bármiféle komoly életmód változtató program végig csinálására. Fossá dolgozza magát mindenki és én nem hiszem, hogy abban a 2-3 hét nyaralásban tényleg azt kéne elvárnunk magunktól, hogy porciózzuk ki a csirkét meg fussunk a tengerparton. Először is nem fog sikerülni, másodszor pedig teljesen felesleges, ugyanis nem becheckolás előtt 3 percel kell észbe kapni, hogy „phuuu bazmeg úgy nézek ki mint egy elcseszett rozmár”. Hát igen, itt köszönnek majd vissza a pofába tolt boldogság csokik, meg az esti kaja rendelő szarakodások. Nyáron még a szinten tartás is nehéz, arról már nem is beszélve, hogy a nyárra megérkezni kell nem pedig akkor elindulni. Hiába akarsz kockás hasat meg formás izmokat elérni 1 hét alatt, ha egyszer van rajtad 5 centi hájréteg aminek a lefaragásához hónapok kellenek. Kockázhatod a hasadat napi 4 millió felüléssel még indulás előtt ha egyszer az nem fog látszódni. Ez olyan mintha én egy paplan alatt akarnám mutogatni azt, hogy mekkora farkam van...
Levezetem ezt a kilátástalan fogyózást nyáron dolgot az én példámon. Elkezdtem a második szigorú diétámat június 3-án, úgymond rárepülve a hivatalos kezdésre ami ugye június 13.-a lett volna, de mint tudjátok helyette inkább elmentem faszt verni az ibériai félszigetre. Van egy mondás, hogy ami Vegasban történik az ott is marad, nos ezt a filozófiát követtem Barcaban is. Nincs ezen mit szépíteni, a programom elkezdése után 8 nappal bevertem 3 nap alatt minimum 13 ezer kalóriát és kurva jól esett. Kéjesen fetrengtem ebben az állapotban és akkor még a folyamatos piálásokról nem is beszéltem. Nyaraltam és le se szartam. Nem azt mondom, hogy én vagyok az etalon, de abban azért biztos vagyok, hogy a blogot olvasók 98%-nál nagyobb akaraterővel rendelkezem akár a diétát, akár az edzéseket nézzük, és ha én elcsúsztam akkor esély sincs rá, hogy ti betartsatok mindent de mondom ez nem is várható el senkitől.
Rómában már behúztam a féket, de azért nyilván ott is lement két pizza. A bejegyzésnek ezt a részét a repülőn írom és most épp gecire remeg a gép be is vagyok szarva rendesen, de ha leszállok Ferihegyen (Liszt Ferenc) onnantól kezdve én újra be fogok tartani a diétát és a heti 6 edzésemet mindenféle megerőltetés nélkül. Ez a fajta hozzáállás félek nem mindenkiről mondható el, és a többségnél egy kalóriában tocsogó nyaralást egy ugyanolyan teleszart budapesti mindennapok követik majd, ami azért nem igazán célravezető és főleg akkor nem, ha az ember élete első nagy programja előtt áll.
Kapom is a leveleket rendesen, hogy kezdenék már ők is a saját maguk programját, csak állítsak össze egy edzéstervet meg diétát az elkövetkezendő 8-10 hétre, de úgy, hogy közben elmennek 2 hétre Törökbe, Olaszba meg a fasz tudja még hova rokonokat látogatni Amerikába, és ezt a pár napot számoljuk már bele, meg ugye egy kis fesztivál… Jó persze beleszámoljuk hát hogyne. Mint említettem Szeptember előtt felesleges ebbe belekezdeni. Nyár nélkül is elég nehéz ez a diéta meg edzés dolog, hát még úgy, hogy tele vagyunk olyan programokkal ahol a legutolsó dolog az amire gondolni akarunk az a beszabályozott, fegyelmezett élet. Egy fesztiválon vagy egy külföldi nyaralás során hadd igya már mindenki magát vállalhatatlanra, és ha megéhezik, akkor egye már azt ami neki legjobban esik. Be is baszna ha almát kéne ennem puffasztott búzával egy Alex Gaudino buli előtt mentes vízzel lekísérve az estét. Erre a fajta szopásra ott van az ősz, a tél, meg a tavasz. Természetesen ennek az életformának meglesznek a következményei ooodemennyirehogymeglesznek, de azért nem mindegy hogy a nyarat 52 kilósan kezded el és úgy csapod fel magad 58-ra a nyár végére, vagy eleve vagon szarként 65 kilóval kezded és érkezel meg szeptemberre 77 kilóval.
Pár szót az utazásról röviden közérdekű közlemény jelleggel. Amikor azt írtam, hogy kurvára rám fog férni ez az utazás mert csak perceken múlik, hogy kinyírjak mindenkit a közelemben, akkor azért annak komoly valóságalapja volt ám. Ezzel az utazással tökéletesen helyre tettem magam, és ismét rá kellett jönnöm pár dologra amire ugyan már itthon is rájöttem és már utaltam is rá, de ezek a gondolatok Budapesttől 3.000 kilométerre teljesen új értelmet nyertek. A szabadság érzésének megélése az egyik legfaszább dolog ezen a világon. Itt hagyva mindent és mindenkit telót kikapcsolva (ott hagytam a töltőt) emaileket leszarva elmenni egy idegen városba ahol senki nem ismer, senki nem tudja és persze senki le se szarja, hogy ki vagy, és ahol az lehetsz aki akarsz, nem kell elszámolni senkinek semmivel.
A La Ramblason sétálva rájöttem pár dologra amit most leírnék ide is. Ez most kicsit nehéz lesz, de figyeljetek és értsétek meg azt amit mondani akarok. Mindenkinek van egy élete, amit most egy hátizsák fog megtestesíteni. Egy hátizsák amit cipelünk egy életen át és amibe azokat az emberek tesszük akikkel életünk során kapcsolatba lépünk. Kezdjétek a távoli ismerősökkel, barátok barátaival és a munkatársaitokkal. Aztán jöjjenek azok, akikre féltett titkokat bíztok. Rokonok, nagynénik, nagybácsik aztán a testvérek, szülők, végül a férjek, feleségek, barátok, barátnők. Tegyétek bele a zsákba őket majd vegyétek fel a táskát és érezzétek a súlyát. Érezzétek a súlyát és induljatok el. Elég nehéz a táska igaz ? Pontosan ezt csináljuk napi szinten, és erre csak akkor jössz rá és szembesülsz vele ha kiszakadsz abból a közegből amiben jelenleg élsz. Leláncoljuk magunkat, és a vállainkon cipeljük az emberek súlyát, akik miatt képtelenek vagyunk haladni az életben. Nincs mese, az emberi kapcsolatok az életünk legnehezebb összetevői. Érzitek, hogy a pánt már vágja a vállaitokat ? A rengeteg vitás helyzet, veszekedés, titok, kompromisszum és kényszer miatt… Nem kell a súlyukat cipelni. Miért nem teszitek le a zsákot és mentek tovább ? Némely állatok egymást cipelik és szimbiózisban élnek egymásra utalva egy életen át. Elátkozott szeretők és monogám hattyúk. Csakhogy mi egészen mások vagyunk. Ha lassan mozgunk gyorsan halunk meg mivel mi nem vagyunk hattyúk. Mi cápák vagyunk, kíméletlen ragadozók és ezen nincs mit szépíteni. Mázsás terheket cipelve a hegy lábáig ugyan elérhetsz, de felmenni rá már biztosan nem fogsz tudni. Az hogy te mennyit akarsz elérni az életben kizárólag rajtad múlik. Leveszed a válladról a többi ember súlyát és felmászol a hegyre, vagy maradsz a lábánál és elpiknikelgetsz egy életen át. Tudod, minél magasabbról iszol a hegyi patakból, annál kisebb rá az esély, hogy fölötted valaki már belehúgyozott. Ezeket a gondolatokat mindenki értelmezze úgy ahogy akarja és illessze be a saját kis kialakított világába úgy ahogyan az számára a legkedvezőbb, mint ahogyan eddig is tette mindennel. Az ember társas lény, na de a társak minősége között azért óriási különbségek vannak.
Lenne itt még pár észrevétel, amit még leszeretnék írni mielőtt irgalmatlanul lebaszom Petrát amiért még mindig szarkaszik az utolsó képekkel. A nyugat európai városokat ugyanis elöntötték a patkányok, akiket én csak pakisztáni és a legpusztultabb ázsiai bevándorlóknak hívok. Megfojtják a várost ezek a mocskos paraziták és ott nyüzsögnek a turisztikai központok körül, de sajnos nem csak ott. Barcelonában ez úgy néz ki, hogy ha kifekszel a partra, akkor 2-3 percenként jön egy ázsiai kurva aki meg akar masszírozni 5 euróért. Természetesen nem a masszázsról szól ez az egész hanem arról, hogy megnézi közelebbről mi van nálad. Elaludni sem érdemes a parton, ugyanis ha elalszol egyből ellopják azt ami melletted van. A parton nem csak ázsiaiak vannak hanem már az említett Pakisztániak is akik sört, kalapot, tetoválást, kókuszt, kendőket, napszemüveget meg minden szart árulnak. Természetesen ezek a fedő sztorik, mert igazából mindegyik drogot akar neked eladni. Hasist kokaint, heroint, marijuanat, de sztem ha bemondod nekik hogy vér kell visszakérdezik, hogy milyen vércsoport. Az a legjobb amikor jön egy rendőrjárőr mert elég röhejes látvány ahogy megmozdul a part és az összes hulladék egyszerre kezd el szaladni. A város sem jobb főleg este nem, mert ugyanezek vannak ott is. Elég idegesítő tud lenni ha 1 percen belül 2x kérdezik meg hogy „senor koldbier, cocain, girls, hotel or enitingelsz ?” Rómában ugyanez, csak ott az erősebb rendőrégi jelenlét miatt több időt töltenek a csatornában bújkálva.
Egyenlőre ennyi és innen folytatjuk Július 6-ig, amikor is majd elnyel Zamárdi 4 napra, de addig is Petra zárás, Dani meg nem mondom hányadik napja, tömegnövelés alapjai, és most már lassan tényleg ráveszem magam az otthoni edzés bejegyzésre is… Azt hiszem most elmegyek a bőrgyógyászatra mert sikerült naptej nélkül végig rovarkodnom egy napot a parton…
Ez meg az év klipje …
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: