LifeT!Lt
Van egy rossz hírem. Aki május végig nem kezdi el az edzéseket, az akkor nyugodtan felejtse is el ezt az egész lefogyok dolgot úgy szeptember közepéig. Besunnyogott ugyanis egy olyan akadályozó külső tényező, amit nyárnak hívunk. A nyár nem éppen az önsanyargatásra leginkább ideális időszak, de az egészben az a legjobb, hogy leginkább mindenki ilyenkor szembesül majd saját maga jellemgyenge önképével és azzal, mekkora egy rakás szar testben is kénytelen végig élni a strandszezont, és adózni a bikinik országában 3 hónapon keresztül. Igazán őszinte és tiszta szívből kívánok mindenkinek komplexusokkal teli nyarat, remélve azt, hogy a huszonkilencedik lesajnáló pillantás után végre észbe kapsz már végre és remélhetőleg ebéd után nem tolod be azt a kurva palacsintát desszertként. Igen tudom, hogy light tejszínhabbal etted és mellé light kólát ittál.
.jpg)
Általában, ha nekikezdesz valami fontosnak és csak arra koncentrálsz, tuti, hogyvalami közbejön és nem tudod 100%-ig az eredeti terved véghezvinni. Mertközbejön egy betegség, vagy valami gond a családban vagy a munkában, esetleg anyagi gondjaid támadnak, vagy más befolyásoló tényező lép közbe. Nálam a munka szólt bele az életmódváltásom rögtön első szakaszába: 3 napot külföldön kell töltenem. Üzleti út. Előtte már 1 héttel elkezdtem gondolkozni: mi lesz most? Abbahagyni/szüneteltetni nem akarom a tervemet, mert akkor az elnyúlhat akár határozatlan időre is. Ez olyan, mint a kötéltáncos a cirkuszban: csak egyszer kell meginognia, és 10-ből 9-szer biztos leesik és oda minden. Onnan már szinte lehetetlen visszajönni. Vagy nem is visszajössz, hanem újrakezded, de akkor megint közbejöhet valami. Szóval éreztem, hogy szopó ágon leszek 3 napig: kikerülök a már bevált napi rutinjaimból, mind ami az étkezéseket illeti, mind ami az edzést. Amióta csinálom ezt az életmódváltás projektet és napi rendszerességet vittem az életembe, észrevettem magamon, hogy nehezebben tudom lekezelni a váratlan helyzeteket. Pedig korábban ebből éltem. De most? Párszor már apróságokon felszívom magam, holott utólag belegondolva hülyeség volt az egész.
Csináljunk bármit is az életben mindig lesz egy pont, amit ha átlépünk onnan már bizony nagyon nehéz lesz visszafordulni. Így van ez a piával, a szerencsejátékkal, a drogokkal, a kapcsolatok kezdetével, és bármivel ami függőséget képes okozni. Van egy ismerősöm, aki a következőképpen cigizik évek óta. 13 éve cigizik, és 2 évente leszokik a dohányzásról. Általában mindig megfogadja hogy leteszi, de persze nem tudja letenni, úgyhogy hosszabb rövidebb szünetek után rágyújt az 1mg erősségű extra light cigire először csak napi egy szál. Azt szívja pár hónapig aztán jön a 3-4 mg, majd ezt követi a 6 mg-os Marlboro light, míg a végén mindig azon kapja magát, hogy a piros dobozos Marlborot szívja szálanként 10 mg-al itt már egy dobozzal, de egy idő után már az sem elég. Hol van a kritikus pont amikor már nincs visszaút ? A legelső „minden nap csak egyet szívok” cigi meggyújtásánál, vagy az első olyan napnál amikor felvált egy erősebb cigire? Természetesen mindenkinél máshol, de nem ártana ezzel tisztában lenni, főleg ha káros szenvedélyről beszélünk, mert ezek egytől egyig szétbasszák az életedet.
.JPG)
.jpg)
79.nap 83,55 kg 0.nap 96,30 kg
147,069 km futás 30 súlyzós edzés -12,75 kg 79 nap alatt
Amióta nem írok napi beszámolókat, azóta nem értesültök olyan mindennapos esetekről mint a szombati buli, amikor is sikerült levillognunk és ledudálnunk az Alkotmány utcában egy Opel Astrának álcázott rendőrautót amiben speciel öt rendőr ült, majd miután ezt nem vettük észre elmentünk mellettük a sebesség határ maximális betartása mellett(95km/h), vagy arról, hogy 3 napig nem volt hangom és olyan dolgokat köhögtem fel, aminek szerintem konkrétan már neve is van, de szerintem lázam is volt. Naná, hogy a Vivicitta kellős közepén ezért indulni sem tudtam rajta. De maradva az edzések vonalán, egyik nap a konditeremben mellettem öltözött két néger csávó. Lenéztem, és amit láttam, nos nem viccelek de én nem mertem levenni az alsógatyámat elöttük… Hát ezek mennek itt a belvárosban, de most hogy leírtam az utóbbi másfél hetem legfontosabb eseményeit, rátérnék az utolsó előtti hét sporttörténeti összefoglalására. Elfáradtam. 79 napja csinálom az edzéseket és tartom a diétát. 79 nap mennyire nem tűnik nagy időnek, de ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy mindent megváltoztasson körülöttem és újraírjon mindent. Legyenek azok érzések vagy gondolatok a múltból, a jelen történései, de elsősorban az a jövőkép, amit idén szilveszterkor még elképzelni sem tudtam volna.
