LifeT!Lt
Mielőtt rátérnék a futásra, szeretném üdvözölni a Nemzeti Adó és Vámhivatal négy, valamint az APEH további 11 alkalmazottját, akik az utóbbi 2 hétben belájkolták a blogomat Facebookon. Igazán kedves ez az érdeklődés, és szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az a lakásfelújítás tavaly, valamint a blog átalakítási költségei is hiba nélkül le lettek adózva.
Ami a 4. RunTiltet illeti, az előző futással átléptük a kritikus tömeget, ami fölött úgy érzem, már nem tudom kizárólag én egyedül megrendezni a futást. Éppen ezért, és hogy a szervezés gördülékenyebben menjen, most először már segítőim is lesznek, azaz 4 csaj, -az egyik Laura- akik a rendezvény szervezésében fognak segíteni. Eddig minden RunTilten volt valami fejlesztés, az eddigi futások tapasztalataiból merítve, így ez most sem lesz majd másként. A 3. RunTilt rajtjánál 60 fölött voltunk, de most nagyon úgy tűnik, hogy simán lehetünk akár 80-an is, és itt már a csoportokra bontás sem lesz olyan egyszerű mint az első futásnál, ahol még amolyan tábortüzes osztálykirándulós élet érzés uralkodott az ott megjelent 19 emberrel, és itt lépnek be a képbe Charlie angyalai. Minden csoport kap egy karszalagot és egy lányt, aki felírja a csoporton belüli első 5 célba érkező futó nevét és idejét, és ez alapján lesz a díjazás is. A lányok segítenek továbbá kiosztani a karszalagokat is, ugyanis mostantól minden csoport minden tagja különböző színű karszalagot kap majd, így elkerülve azt a kavarodást, ami az előző futáson volt. A csoport fekete, B szürke, C fehér, és a D csoport piros karszalaggal fog futni...
Nézzétek meg jól ezeket az embereket mert kurva nagy arcok és tökéletesen megtestesítik a LifeTilt szellemiséget. Ők az első akik becsatlakoztak a futó edzéseimbe, és ők azok akiket ugyan nem ismerek, de egy meghatározó élménnyel gazdagítottuk egymás életét, amikor is lefutottuk azt a 12 km-es távot, amiben mellesleg benne volt egy budai váras emelkedő is. Annyi minden van most bennem, olyan kibaszott jó volt ez a közös futás, hogy nagyon nehéz átadni azt amit én most érzek, és amit mi 5-en ma este átéltünk ezalatt az 1 óra 10 perc alatt. 3 srác, 2 lány, és a város. Nem akarok itt valami érzelgős buzinak tűnni, de nagyon ritkák azok az alkalmak az életben amikor öt ismeretlen ember között kialakulnak azok a kötelékek akárcsak egy órára is, amire kizárólag a mozgás, és a sport közösség építő ereje képes. Figyeltünk egymásra, támogattuk egymást, és csapatként viselkedve futottunk egymásért egy közös cél érdekében. Nem utolsó dolgok ám ezek, és igazából ezeket szavakkal nem is lehet nagyon leírni. Ezt érezni kell. Ott kell lenni és megélni azt a fajta szabadságot, amit ma este mi öten megtapasztaltunk. Jó volt ez a közös futás na, kibaszottul jó volt...
A pusztítás színházának első sorában ülünk, és rólunk szól a színdarab.
2005 karácsonyán, amikor is rendszerint összegyűlik a család egy jelentős része, természetesen kimondatlanul szőnyeg alá söpörve az összes addig felgyülemlett feszültséget, a szokásos mederben zajlottak az események. A két nagyapám ősi politikai ellenállása, a két testvér évekkel ezelőtt lezajlott hatalmas veszekedései, aminek után nem beszéltek egymással 12 évéig, és az én, ilyenkor tanúsított tökéletes apátiám a „faszom tele van”, és a „mikor leszünk már túl ezen az egészen” arckifejezésem, szóval csak a szokásos dolgok, amik a kötelező családi pofaviziteket jellemzi mindenkinél. Emberek, akiket összeköti a vér, de ezenkívül semmi más, emberek, akik az év többi napján nem keresik egymás társaságát és ezek egyáltalán nem véletlenek, mert attól még hogy rokoni szálak fűznek minket össze, nem biztos, hogy közös utunk is van. Évek óta ismétlődő beszélgetések, visszaemlékezések a múltra, és ezredszerre elmesélt sztorik, csak a valós problémákról ne kelljen beszélnünk. Egy ilyen eseményen van pár kötelező kör, ami time code szerűen meg kell hogy történjenek, ezzel keretet adva ennek az egész szarakodásnak, és legalább addig is telik az idő. Ilyen például nagyfater szavalása, a régi hangfelvételek meghallgatása, egy parti sakk, és anyám a legszebb hipochonderi hagyományokat őrizvén, az összcsaládi vérnyomásmérése...
