LifeT!Lt

Ádi

Így utólag visszanézve gyorsabban elment ez a 15 nap, mint gondoltam. Az eleje kicsit nyögvenyelős volt, ugyanis régi jó barátom, az éhség rendszeresen meglátogatott nagy örömömre. Viszont mostanra eljutottunk odáig, hogy egyre kevesebbet látjuk egymást. Legnagyobb örömömre. Sőt, néha azt veszem észre, hogy már nem is vagyok éhes az étkezések előtt. Ráadásul több olyan ételt szerettem meg, amiről korábban azt sem gondoltam, hogy egyszer megkóstolom.

A Tomi betegsége miatti kevés kondis edzést sajnálom, de már meggyógyult, szóval mehet a munka rendesen. Bár már így is előfordul, hogy néha izomhoz kísértetiesen hasonlító dolgokat látok a karomon. Itt-ott… Néha-néha…

A futással kibékültem, bár út közben mindig döglődöm, de a végén az elégedettség minden szarért kárpótol. Sosem gondoltam, volna például, hogy képes vagyok 8 kilométert lefutni egyhuzamban, mégis sikerült.  Ja, amúgy a Margit-sziget kurva nagy elsőre.

A 15 nap során voltak lelkes és kicsit kevésbé lelkes időszakok. Ez utóbbiak főleg akkor, mikor úgy éreztem, hogy nem haladok a megfelelő ütemben. Még most a képekre ránézve sem tudom, mit gondoljak. Néha látok változást és előrelépést, néha viszont azt látom, hogy minden a régi. Bár ez majd igazából a 70 nap végén lesz érdekes.

A környezetem egyébként nagyrészt támogat. Ki így, ki úgy. Például 2 barátom is elkezdte velem a programot. Próbáljuk segíteni egymást is, ahogy tudjuk. anyukámmal persze vannak nézeteltérések a kaja miatt, de kezd kialakulni szépen minden, és így a súrlódás is egyre kevesebb.

Észrevettem azt is, hogy ellentétben az eddigiekkel, nem vagyok fáradékony annyira. Az eddigi délután 2-3-ig tartó hétvégi alvások helyett nem ritka, hogy 8-9 körül magamtól kelek. alapvetően frissebbnek érzem magam, aktívabb lettem. A nap végére faszán elfáradok, reggel meg pihentebben kelek.

Kíváncsi vagyok a további eredményekre, legfőképpen a végére. Én továbbra is mindent megteszek. 15 nap múlva innen folytatom. 

Answer Questions