Bogi
Máris eltelt 15. nap?! Ez jutott eszembe először amikor rápillantottam a naptáramra és szembesültem vele, hogy mérni kell. Őszintén megvallva féltem kicsit az első "nagy" mérlegre állástól, mert már az első két hétben meg kellett küzdenem a munka kontra edzés feladattal, ami hát nem éppen a legideálisabb eredményt hozta. Mindezt megfűszerezte egy hetes talpon kihordott influenza, de már szerencsére a frissen facsart reggel grapefruitoknak (is) hála rendbe jöttem.
Elmenekülve a húsvéti sonkák meg tojások hadától Barcelonában töltöttem 3 napot, ahol azért volt kísértés bőven. Szerintem Spanyolországban osztódnak a fagyiárusok, meg az óriáspalacsintás standok napról napra, mert valahogy most extra kifinomultan megéreztem és -láttam mindet egy szálig. Viszont úgy gondolom, hogy mindezek ellenére bárhol lehet tartani a diétát, csak találni kell egy szupermarketet és alaposan körbe nézni. Mi is felszerelkeztünk első nap rozskenyérrel, gyümölccsel, salátával, tejjel (mivel sikeresen átslisszantottam a határon a fehérjémet) stb.
Egyszer ettem Paillat, ami rizsből és tenger gyümölcseiből áll, ami szerintem a 15 napom alatt úgymond a leg hard coreabb kajám volt, viszont azóta is csak magamnak főzök, mert így vagyok biztos abban, hogy a megfelelő minőségű ételeket eszem. Mindent összegezve túléltem az első 15 napot, nem volt szenvedés, meg falkaparás a Sangria után, csak a lelkiismeretfurdalás, hogy nem edzettem egy hétig a betegség miatt.
Viszont most már újult erővel és lendülettel folytatom az előttem álló 75 napot és örülök annak, hogy rajta vagyok azon az úton, hogy (kicsi szívfájdalommal még, de) könnyen "nem"-et mondok és nem kell az "igen"-ek után sakkoznom, hogy mennyire gyenge vagyok, hogy már megint legyőzött a kisördög a fejemben.
Tomi, ne haragudj a tegnapi elgyengülésemért, már jobban vagyok, kialudtam a sok f@szságot ami a fejemben volt. reggel felkeltem és szembe köptem régi önmagat amiért hagyta, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok mind kívül mind belül. Utálom a régi Önmagamat, és hátat fordítok neki. Nagyon sokat dolgoztam azon hogy tényleg olyan erős legyek mint amilyennek te is látsz, és ez az igazi Én, nem az a gyenge szar mint aki kitört belőlem tegnap és amikor nem látja senki belekajál mások kajájába stb. Jót tett hogy láttam az arcotokon a döbbenetet és ez ráébresztett arra hogy ha szánalmas maradok mindig is szánalmas és gyenge embereket fogok bevonzani ami sosem fog engedni hogy kitörjek. Szal röviden: Köszönöm, és tövig nyomom a gázt! Szép napot!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: