LifeT!Lt

Ennek a csajnak a blogját pár órával ezelőtt találtam meg, és milyen kurva jól tettem hogy megtaláltam, mert a stílusa óriási, és tökéletesen visszaadja azt az életérzést, amiken keresztül mennek a nők, azaz a váltás előtti utolsó nagy elhatározást, amire szüksége lesz mindenkinek, a LifeTilt program elvégzéséhez. 

Két fajta embertípust szeretek. Azokat akik átmennek a piroson, és az olyan csajokat, akiknek stílusuk van és valódi egyéniségük. Nem sok ilyen lány van, úgyhogy nagyon meg kell becsülnünk őket, hát még ha a tetteikkel példát mutatnak, írásaikkal motiválnak másokat, és szavaik erőt adnak másoknak a tespedés elleni küzdelemhez. Az utóbbi időben, ha jól vettem ki a blog körüli szeizmikus rezgéseket, akkor elindulni látszik végre nagyobb számban is az a folyamat, amikor is egyre nagyobb számban kuporodnak rá emberek az életmód váltó programjukra, és ennek a folyamatnak az egyik lelki kivetülése ez a lány is. Ő már felébredt és csinálja, (8nap alatt -4 kg) aki meg nem, az tegye fel magának a kérdést, hogy mégis mitől lett ennyire ótvaros nagy fostenger, hogy még mindig nem képes elkezdeni és megváltani legalább a saját világát...

http://jatsszhogylatszodj.blog.hu/

Van ez az akarat-dolog. Amikor kitalálsz valamit, és folyamatosan azon pörög az agyad, hogy meg kéne csinálni. Velem ez még ilyen keményen sosem történt meg. Meg kéne csinálni…

Akkor, megcsinálom. Adottak a körülmények. Hogy változtatni akarok magamon.

Az akarok szóval kibékültem egy ideje. Nem csak negatív dolgokkal lehet kapcsolatos, mint oly sok évig hittem. Csak hárítás volt hogy az akarat csúnya, sötét dolgokhoz köthető. Kurvára nem. Létünk alapja. Mondhatom szebben is: szeretném. Szeretném, hogy elérjem a célt, hogy büszke lehessek magamra. Ez az év, ilyen. Új dolgokat fogadtam be, szemléleteket. Már nem csak ülök a seggemen, és álmodozok. Hanem építek. Életet magamnak. Vagy ha úgy tetszik megpróbálom a sok elcseszett szarságból kihozni a legjobbat. Kitartó vagyok-e? Eltökélt? Nem tudom. Ez még nekem új. Minden mostani érzésem, és vágyam, egészen fiatalka.

Van egy ember, aki hatott rám. Nem ismerem őt, és valószínűleg nem is fogom. Eleinte gyűlöltem. Őt. Azt amiket ír. A stílusát, "nagypofáját", az "okoskodását", azt ahogyan a nőkről ír, az egoizmusát. Aztán azt mondtam, bazmeg, te nem őt utálod, hanem magadat. Miért olvasod, ha nem tetszik? Ő olyan, amilyen, közödnincshozzá, ne azt nézd hogyan, hanem hogy MIT ír. A körítés lényegtelen. Azóta már máshogy látom, szinte "szimpatikus lett." Nem azért lett az, mert ismerem. Hanem mert pont ilyen stílusra van ahhoz szükségem, -mintegy támogatásként- hogy elérjem azt, amit AKAROK. Világnézet, gondolkodásmód, semmi, semmi nem számít, csak az, hogy rávilágított, hogy kibaszottul utálom magamat.

Mert van egy titkom. Nem tetszem magamnak. Mondhatja bárki, hogy milyen kurva jól nézek ki. A nagymamámtól kezdve, az exeimen át, a barátnőkig, haverokig. Nem fogom elhinni, addig, amíg ÉN nem azt látom a tükörben, amit látni akarok. Nincs is itthon tükör, bazeg, hát nem véletlen, csak a lifbeni tükörben látom magam kabátban, de azt se sűrűn, mert egy emeletnyit még én sem liftezek. Oké, ha elmegyek egy szórakozóhelyre, még mindig relatívan nézve "sokan megdugnának". Ki nem szarja le, ha úgy élem a mindennapjaimat, hogy egyrészt rohadtul egészségtelenül, másrészt pedig abban a tudatban "tengődök", hogy utoljára 7-8 éve néztem ki úgy, hogy jól éreztem magam, úgy ahogy vagyok. Na ez, nem mindegy.

Jönnek a hisztik, a frusztrációk, az hogy állok az utcán, várok valakire, és ha 10 perccel később jön a megbeszéltnél, kb. már a falhoz lapulok az idegtől hogy "bazmeg, kövér vagyok, úúúristen" mert rámjön ez a para (honnan, honnan nem, régen sosem volt ilyen.)

Jön az, hogy a pasimnak rinyálok, hogy szarul nézek ki (hát biztos hogy unja mint a fene), kb. féltékeny vagyok mindenkire aki él és mozog. Mindenkire, aki jobban néz ki mint én, és azokra is, akik rosszabbul, mert magamat még a reális tehénségemnél is tehenebbnek látom... Mondhat bármit, szokásos blabla "nem vagy kövér", "te vagy a világon a legjobb nő" LÓFASZT. Lófaszt. Most azt hagyjuk, hogy ő hogy néz ki, azt is hogy lehetne-e jóképűbb pasim, vagy neki akár ezerszer jobb csaja. Nem számít. Velem van, az okát ne firtassuk, lehet hogy elégedett velem, lehet hogy csak kamuzik (ez utóbbira jobban hajlok) de mindez nem számít, mivel én nem vagyok elégedett. Ha végigcsinálnám A Programot, eredménnyel, az is lehet hogy nem jönne be neki. Viszont, nekem igen. Elég volt. Az akaratgyengeségből. Az elmúlt egy hónapban szellemileg bizonyítottam magamnak. Hogy képes vagyok belső megújulásra. Közhelyesen szólva, letettem valamit az asztalra. Akkor most játsszunk tovább az akarattal, jó-és rosszakaróimat különösképp leszarva, aggályaikat, kételyeiket semmibevéve. Lássuk, hogy képes vagyok-e külső megújulásra is. Mert szeretném, ha képes lennék. Mert akarom. Kipróbáljuk. Én meg én.

Adott egy diéta, mellé egy edzésprogram. Kiválasztottam az időbeni, anyagi képességeimnek megfelelőt. Nem kell hozzá semmi, csak az akaratom. Meg egy kurva futócipő. Egyszerűen hangzik? Ja, csak nem az. Kiderül. Ez a jó ebben az élet nevű baszkódásban. Hogy elég hamar kiderülnek a dolgok.

Van egy titkom. Nem tetszem magamnak. Merészség magamtól, de elkezdek ezen váloztatni. Hát hajrá.

Nem vagyok benne 100%-ig biztos, de asszem ez a csaj tette fel Formspringen nekem ezt a kérdést, mivel így ír a blogjában...

Jó kedvem van, ugyanis 8 nap alatt 4 kilót fogytam, ez tegnap derült ki. Nem kényszerből mértem magam, hanem hogy "kezdési adatokat" dokumentáljak, és hát... megdöbbentő volt. Erőt ad, hogy folytassam, noha -4 kiló nélkül is folytatnám.

Új Generácíó 2 Hétfőn...

Answer Questions