Amikor Szeptember 10-én megírtam az Új Generáció c. bejegyzést, akkor még nem sejthettem, hogy a poszt túlmutat majd önmagán, és olyan építő ereje lesz, ami egy új közösség alapjait fogja majd letenni. Az Új Generációs poszt, és az abban szereplő blogok írói megtalálták egymást és önálló életre keltek új közösséget teremtetve, ami mára már egyfajta árnyék Tiltként is működik. Megszületett tehát az új nemzedék, amely közösséget kizárólag nők alkotják, akik immáron nem csak a neten követik és támogatják egymás programját, hanem közös futásokat is tartanak a Margitszigeten. Mielőtt azonban megkönnyeznénk az élet szépségét ne felejtsük el, hogy nőkről van szó, és mint tudjuk a nőknél az örök barátság és az egymás büdös kurvázása percekre van egymástól, és az, hogy épp melyik kerül elő, az kizárólag pillanatnyi érzelmi hangulat kérdése csupán. Ebben a bejegyzésben megnézzük kivel mi történt az elmúlt 10 hétben, ki, és mennyit fogyott a programjával, vagy éppen hol tart az életben. Lesznek új beszállók, hatalmas önbecsapások, új reménységek, és csúfos bukások. Kétségbeesett és változtatni akarók, vagy csak simán önmagukkal elégedetlenek, csak a LifeTilt az egyetlen egy ami összeköti őket…
Jelenleg ő a kedvencem. Kitartásban, hozzáállásban, minden tekintetben. Már túl van egy programon, vagy legalábbis egy annak nevezett röhejes valamin, aminek az alapja ugyan a LifeTilt volt, de ő akkor még önkényesen változtatott rajta, meg „személyre szabta” de hogy mégis mi alapján szabta személyre, azt mondjuk még szerintem ő sem tudja. Mindenesetre még egy ilyen kiherélt programmal is szép eredményeket ért el, hát még ha betartotta volna ami elő van írva mindenféle változtatások nélkül.
Nóri most újra belekezdett egy 70 napos El Caminoba, amit kivételesen szigorúan be is akar tartani, azaz most már talán ő is rájött, hogy a sufni tuningos megoldás szart sem ér, ezért most egy az egybe levette Slim3 Adrienn programját, és azt pontosan betartja, aminek hatására 6 nap után fogyott 2 kilót. Csak összehasonlításképpen, a csaj által módosított 10 hétben összesen fogyott 7 kilót, míg most 6 nap alatt 2 kilót. A keeponmovin blog tanulsága, hogy nem baszkurálsz bele a programba, nem írod át saját magadra amiről te azt gondolod hogy neked az úgy jobb lesz, mert most mondom hogy szarabb lesz, mert látatlanba mondom, hogy amiről te a diétával kapcsolatban azt gondolod hogy jó, az szinte biztos hogy kurva nagy hülyeség, aztán meg csodálkozol, hogy miért nem alakulsz át olyan látványosan mint ahogyan itt a blogon látod a többi nőtől. Stay white, stay real…
Erről a csajról írtam egy egész bejegyzést még pár héttel ezelőtt, de olyan erősre sikerült, hogy inkább nem publikáltam. Amikor valakire, vagy valamire dühös vagyok, akkor nem szabad bejegyzést írnom, mert annak általában hatalmas sértődés a vége, vagy csak simán beperelnek. Ezt a lányt nem akartam megbántani, de olyanokat húz azóta is a blogján, hogy nem maradt más választásom. Ez a csaj a női önbecsapás egyik legdurvább esete, amivel én eddig valaha találkoztam. A kezdeti fogyása után beleült a programba, ami ahogyan az lenni szokott szörnyet halva le is zuhant és megsemmisült. Azóta nyakig felöltözött képekkel próbálja igazolni magát, és szerintem észre sem veszi, hogy ugyanazt csinálja mint a programja előtt, amikor is annyira el volt keseredve. Tökéletes leképezése ez a földbe állt női programoknak, és a kudarccal mit sem törődő önhazudozásnak. Én bírom ezt a csajt, és a legrosszabb az egészben az, hogy ő ezt a személye elenni támadásnak fogja felfogni, de miért is tenne mást, amikor egy eltorzult hamis világ ablakain keresztül sok minden másnak látszik, mint ami valójában lenni akar…
Részlet a Lécek c. nem publikált bejegyzésemből...
…Minden relatív tudom én, de attól még, hogy te személyesen mit értelmezel teljesítménynek, az attól még nem lesz az, max. te élsz olyan inger- és mozgás szegény körülmények között, hogy az ilyen minimál dolgok teljesítéséhez is már oklevelet kezdesz el képzeletben írogatni magadnak. Éppen ezért két dolgot nem tehetsz meg soha önmagaddal szemben. Nem lehetsz soha elégedett, és a céljaidat soha nem helyezheted alacsonyabbra annál, mint amiről most azt gondolod, hogy képtelen leszel elérni azt, mert olyan messze van, vagy olyan magasan. Amint látótávolságon belül lesz a célod, azonnal tedd magasabbra, mert a céljaidat és az álmaidat soha nem érheted el, mert mindig van tovább, mindig van magasabban. Ha csak egyszer is eléred ezeket a kitűzött pontokat, akkor vagy alul tervezted magad és a képességeidet, vagy egyszerűen csak ennyire voltál képes, és ugye azt mondanom sem kell, hogy mind a két verzió rendkívül szomorú.
Van egy csaj, akit mellesleg személyesen ismerek. A Lifetilt programot követi, kijár a RunTiltekre, és blogolja az átalakulását is. Ennek a lánynak felelőssége van azzal hogy blogol, éppen ezért amiket ott leír annak súlya van és hatással lesz a többi nőre is. Egy ilyen program alatt eljön az a pont, amikor fásult leszel vagy demotivált. Ez teljesen természetes folyamata a programnak, de az már nagyon nem mindegy, hogy te ezeket a mélypontokat hogyan kommunikálod le, és hogyan lépsz túl rajta. Ennek a csajnak a története a legjobb példa arra, amiket pár sorral feljebb leírtam, és hűen tükrözik a női lelkek önbecsapási hajlandóságát. A csaj a program felénél jár…
Mostanában nem volt se mérlegelés, se semmi. Ennek az az oka, hogy mivel kb. 20%-ban tartom igazán, amit kellene, nem látom értelmét azzal ostorozni magamat, hogy nem fogytam egy dekát sem. Ha visszaállt a rend, amire vágyom, és ismét mennek a dolgok, akkor lesz újra ilyesmi. Kicsit nehéz, néha úgy érzem, én már feladtam? De honnan számít feladásnak? Hiszen írom a blogot, figyelek a kajára...bár nem mozgok, és nem tartom az étrendet. Akkor most feladtam volna? De ahhoz nem kell az, hogy úgy is gondoljam?Biztos sok kárörvendő ember örülne neki, ha leírnám egy kijelentő mondatban, de nem fogom, mert tényleg nem ezt érzem.
Tudom az okokat, miért csinálom, de kezdenek elhalványulni, hiszen jobban érzem magam. Vagy csak bejött a hideg idő, és nem hordok szoknyát-ruhát-fürdőruhát, nem látom, amit akkor? Az évszak is lehet tényező, hogy könnyebben megy-e? Minden bizonnyal, hiszen Karácsony körül ki a fene enne párolt zöldséget?:)
Na én itt kaptam agyfaszt, és én pontosan erről beszélek. Ez a csaj leadott 5 kilót és úgy érezte leírhatja ezeket a sorokat, és esküszöm még büszke is magára, miközben persze érzi ő is, hogy szar van a puncsos tálban, ezért folyamatosan hitegeti magát és felmentést vár, bizonyítja, hogy igazából nem, ő nem, de tényleg nem, és KÜLÖNBEN IS, ő most már jól érzi magát ezért nem. Na ez a tipikus hátradőlés és a pincében elhelyezett célok megugrása. Ezen a csajon 14 kg felesleg volt amikor elkezdte a programot. Most lefogyott 5 kilót, és úgy gondolja, hogy megelégszik ezzel, mert már nincs ami hajtsa, és nem látja értelmét a tovább menetelre. Azért szólhatna neki ott a női gitt egyletből valaki, hogy azért lenne itt még munka, mert a ház attól még nem épült fel, hogy megrendelte a téglákat. Persze könnyebb bedobni a törölközőt, és motivációs hiányra fogni az elhasalást. Ilyenkor mutatkoznak meg azok, hogy kiben mennyi van igazán, amikor eljönnek a nagy halálok. Felkelni akkor amikor a lábadban nincsen erő, és amikor a szemeddel nemhogy a célt nem látod, hanem a következő napot sem nagyon. Egyszerűen tovább kell menned…
Apám jött mindig azzal a degenerált példájával, hogy mit panaszkodom én örüljek hogy egészséges vagyok, mert ez nem mindenkinek adatik meg, és a szokásos demagóg balfasz csinovnyik szövegelés. Régen rossz, ha az életünk sikereit ahhoz igazítjuk, hogy tudunk önállóan lélegezni és be tudjuk kötni a cipőfűzőnket segítség nélkül. Ideológiát gyártani minden köré lehet, és mindent meg lehet magyarázni. Félig üres az a kibaszott pohár, vagy félig tele van ugye. A 14 kg felesleghez képest az 5 kg fogyás tényleg siker, vagy még mindig 9 kilóval vagyunk a bukottak még kategóriában… Nézőpont kérdése, de az élet lényegi kérdéseire és döntés helyzeteire a választ az adja meg, hogy mi honnan is nézzük azokat a dolgokat. Ez a bizonyos nézőpont, és a szituációk helyes értékelése különbözteti meg a sikeres embereket a futottak még kategóriától. Az, hogy te mire vagy predesztinálva az életben többek között az fogja eldönteni, hogy te honnan nézed a folyamatokat, és a rálátásod sikerre és kudarcra az a 14 kg plusznál van, a 9-nél, esetleg 7-nél vagy a nullánál. Remélem mindenki érti mit akarok ezzel mondani. Aki meg nem, az menjen inkább body.buildert olvasgatni.
Az én olvasatomban ez a csaj semmit nem ért el, és főleg úgy nem, hogy beleülni látszik a viszonylagos „sikerébe”. Ez a fajta megelégedés a „már nem olyan szar” állapottal csak még jobban megerősít abban, hogy valójában sehol sem tart. Ízlelgessétek csak ezeket a mondatokat, mert ezek a mondatok tolmácsolják minden fogyókúrázó nő eszeveszett nevetséges kifogásait és szófordulatait, amibe belekapaszkodnak és megmagyarázzák, hogy a fehér valójában miért is fekete.
Tudom az okokat, miért csinálom, de kezdenek elhalványulni, hiszen jobban érzem magam. Vagy csak bejött a hideg idő, és nem hordok szoknyát- ruhát-fürdőruhát, nem látom, amit akkor? Az évszak is lehet tényező, hogy könnyebben megy-e? Minden bizonnyal, hiszen Karácsony körül ki a fene enne párolt zöldséget?:) De végül is mégiscsak elértem már félig egy kitűzött célt, két hónap alatt, csak nem lehetek akkora lúzer??”
Azt üzenném a csajnak, akiről most szó van, hogy kurva gyorsan változtasson a hozzáállásán, és kapja össze magát de mint a villám mert a blogolásának és a programjának így semmi értelme nincsen mert ennél még az is jobb ha kitartóan hazudik magának egy világot, de azt legalább egyedül és otthon, nem pedig a nyilvánosság előtt erősíti a nők amúgy is ingatag elképzeléseit a kitartásról és a célokról. Remélem ez a bejegyzés elég motiváció lesz számára, amitől majd észbe kap, és a helyükön értékeli majd a mondataimat és nem duzzogva rohan be egy sarokba hanem megrázza magát, és a pofámba tolja az elért eredményeit 1 hónap múlva, hogy tessék hülye gyerek nyald ki a seggem...
....
Volt itt minden. Alapos bevásárlás a Decathlonban, futások és edzések megtervezése, kalória kiszámolása, kesztyűre szerelhető elemes lámpa az éjszakai futásokhoz, minden meg volt faszán csak egyetlen dolog nem, az edzések és a diéta betartása pár napnál tovább. Olyan ez mint amikor régen rákészültem a tanulásra. Kikészítettem a füzeteket, jegyzeteket, pót tollak ha kifogyna amivel írok, űdítő a ficakban, majd amikor el kellett volna kezdenem tanulni, akkor elsírtam magam, és betettem inkább a Jóbarátok 6. évadát. Pontosan ugyanez történt itt is. Valami olyasmira fogta a csaj, hogy suli, meg nincs idő, meg „nem úgy alakultak a dolgok”, szóval az ilyenkor megszokott szánalmas szövegelések. Kár érte mert bírtam a stílusát.
Augusztus 29-én tehát nekiláttam annak, hogy megváltoztassam az életemet. A kitűzött cél: 10 hét, -7 kg, némi izom felszedése. Hosszú távú célok: áttérni az egészséges étrendre, visszaszorítani a cukor-, tészta- és krumpli fogyasztást, és hozzászokni a rendszeres mozgáshoz...
Szeptember 28 óta nincs bejegyzés a blogon...
Egy kiesett Slim3-at rejt a blog, aki benne volt az utolsó 4-ben. Miután megtudta, hogy nem jutott be a slimek közé dühös lett, és beregisztrálta ezt a blogot, hogy majd ő most megmutatja, neki kellett volna bekerülnie és nem Adriennek. Egy dühös és csalódott nőnél kevés rosszabb és veszélyesebb dolog van a földön, aminek ráadásul általában borzalmas következményei szoktak lenni. A csaj írt magának egy edzéstervet, amiben heti 7 edzés volt napi 3 órában. Garantált volt a pofára esés, és ahogyan az lenni szokott ez meg is történt, de a sztori itt nem állt meg. Mivel nőről van szó, ezért az igazi problémák csak később derültek ki, amikkel én is csak akkor szembesültem amikor erről írt a blogjában. A lánynak kajálási gondjai vannak, ami az önhánytatásban teljesedett ki, és amiért pszichológushoz is jár.
Teljesen kétségbe volt esve a csaj, össze vissza csapkodott, nem látta a kiutat, egyre jobban hízott, amit újabb falási rohamok követtek, és én ekkor írtam neki egy üzenetet, hogy találkozzunk dumáljunk egy kicsit, mert ez így kurvára nem lesz jó mert az az út amire rálépett, az nagyon rossz irányba visz és sehova nem vezet. A találkozón aztán elmondott mindent. Arra kért hogy foglalkozzam vele, mert egyedül képtelen elkezdeni, és szüksége van valakire aki segíti a programjában. A programot megkapta, kedden megyünk bevásárolni a diétájához, és napokon belül elkezdi a programot. A blogra kizárólag a 10 naponta készített fotókat fogja feltenni semmi mást, aztán majd ha kicist rendbe jött már írhat is, de most még nem, mert csak össze zavarná. A lány egyébként San Franciscóba készül sportolói ösztöndíjra, amire most velem készül fel. Ja, és van rajta 19 kg felesleg…
Vége az első résznek…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: