LifeT!Lt

0.nap

30.nap

Eltelt egy hónap, és ahogy az várható volt a slimek kezdenek megborulni. Elsősorban persze érzelmileg, de mentálisan is, ami nem csak a diétának, és a hetek óta tartó edzéseknek és a kalória mínuszoknak köszönhető. A huszadik nap környékén volt egy egészen elképesztő 3-4 napos periódus, amikor is mind a 3 slim egyszerre látszott összecsuklani. Erikánál 8 év problémái kerülnek felszínre, Viviennél magánéleti válság ütötte fel a fejét, míg Adrinál csak a szokásos komplexusok nyertek egyre nagyobb teret. A slimek még nem tudják, és minimálisan sincsenek tisztában vele, de a depressziójukat és az érzelmi megzuhanásukat nem szimplán a diéta és az edzések okozzák és nem is a női problémák. Egy sokkal nagyobb dolog van készülőben, amit kizárólag fejben kell majd lerendezniük magukban. 3 új nő van születőben 3 új élet küszöbén teljesen más alapokkal, új lehetőségekkel, és jóval tágabb határokkal, mint ahogyan azt most gondolják...

Erika újra kezdi megtalálni magában azt a nőt, akit 12 évvel ezelőtt elveszített. Ez a változás és az ezzel járó felismerések őt sokkolták a legjobban amit a vele készített interjú is tökéletesen visszaad. Az interjú elkészülte után féltettem Erikát és komoly esélyét láttam, hogy feladja a programját. Túl sok probléma zúdult rá egyszerre, és én féltettem őt, hogy a régen elfeledett problémáival képes lesz-e szembenézni és megoldani azokat, és nem önmagától és a gondolataitól megrémülve elmenekül majd azok elől. Vivienből kurva jó nő lesz 60 nap múlva, amit majd a helyén kell kezelnie, és megtapasztalnia, hogy mennyivel több ajtó fog kinyílni  előtte kizárólag azért, mert egy magabiztos szép csajt látnak majd az emberek maguk előtt. A program nem csak a testedet fogja rendbe tenni, hanem a lelki és a mentális világodat is, és erre nem árt ha felkészültök. A rengeteg igazságtalanság, megaláztatás, barátnők elnyomása, a tested és a külsőd miatt, az a kibaszott sok megaláztatás, a programod előre haladtával a felszínre fog kerülni. Már nem fogsz tovább lehajtott fejjel lemondóan, megadva magadat, tovább élni, a téged ért támadások miatt, mert már nem tűröd el tovább azokat. Már meghúzod a vonalat és azt mondod ennyi, és nem tovább. A program és az, hogy szebb és büszkébb emberré válsz a program egyik alapvető hozadéka, és igazából ez különbözteti meg a Lifetiltet a többi csillibilli faszom diétától. Itt nem csak egy diétáról van szó, hanem egy programról, egy közösségről, aminek a része a diéta, és a heti 3-5 mozgás a 70 nap alatt. 

A programra nem mindenki áll készen. Van aki csak most nem, de lesz aki sosem fog. Van aki egyszerűen még ahhoz is kevés hogy elkezdje, míg van aki ugyan belekezd majd, de megadja magát 1-2 hét után, és a neheze igazából csak ezután jön majd, mert a program legnehezebb részével csak akkor fogsz szembesülni, amikor már látható változásokat fogsz elérni. Mindenkiben ott van a büszke és sikeréhes ember, az ego, a hiúság, az önmagunk piedesztálra emelése, és magunkat különlegesnek képzelése, amit alapvetően két tényező képes erodálni. Az egyik a tanultsági tényező, azaz hogy mennyire képeztük elménket az iskolákban, amiből kifolyólag az élet besorol minket abba az egzisztenciális kasztba amit megérdemlünk, míg a másik a kinézetünk lesz, ami alapjaiban határozza meg ugye a megjelenésünket. Alapvetően az egyik a másikból következik, mert az önmagunkkal szemben felállított igényszintünket alapvetően határozza meg iskolázottságunk, és ezáltal a minket a körülvevő mindennapos életkörülmények. Amikor azt írtam, hogy ez a blog egy bizonyos szint fölött érhető csak el akkor pontosan erre gondoltam. Szigorú diétát tartani három műszakban fizikai munkát végezve szinte lehetetlen, mint ahogyan edzésekre járni munka után is csak úgy lehet, ha szellemi munkát végzünk. A diéta és az edzésekkel járó költségek, a táplálék kiegészítők olyan többlet költségeket jelentenek, amiket csak egy bizonyos szint fölött érhető csak el. A program mint mondtam egy igen komoly szűrő. Már a belépőhöz, hogy egyáltalán elkezdhesd olyan szinten kell lenned, ami nem mindenkinek adatik meg. Nem véletlenül olvassa a  a Tiltet egy kvalifikált réteg. Egész egyszerűen azért, mert az alsóbb rétegekhez el sem jut az üzenet, nem is érdekli ez őket, pénzük sincs rá, és az igényszintük sem tart ott, hogy elgondolkozzanak az itt leírtakon. Emberi kvalitások selejtezője a program, amivel vagy szembe mersz nézni, vagy elblöffölöd továbbra is az életedet. A „jó az úgy”  állapotban is lehet élni persze és senkinek sem fog feltűnni, csak hát úgy nem biztos hogy érdemes.

Vivien előttem születik meg és ez valami egészen elképesztő érzés és nem csak neki, hanem nekem is. Mostanra értük el azt a pontot Vivinél, amit elérni a tespedésből az egyik legnehezebb feladat, azaz hogy elkezdje élvezni a futásokat és a diétára se úgy tekintsen mint a kakaós csiga helyett letolandó szenvedésre, hanem mint az életminőségét javító legfontosabb tényezőre. Ezeket meg kell szeretnie mert muszájból semmi sem fog menni. Így Viviennél minden egyes futásnál kiemelten figyeltem arra, hogy a futások végére sikerélménye legyen. Olyan tempót diktáltattam vele, hogy az edzések végére büszke legyen magára, miközben folyamatosan javult a teljesítménye. 1 hónappal ezelőtt Vivinél 300 méter  futás után hányinger, fejfájás, oldal szúrás volt a kísérő kártya. Tegnap a Margitsziget körbefutása, azaz 5,3 km megállás nélkül 28 nappal a program elkezdése után !!!!. A számok leírnak helyettem mindent, és ezért vagyunk itt. Kérdezzük meg Vivient mi a véleménye az 1 hónappal ezelőtti önmagáról, majd tegyük fel neki a kérdést hogyan tekint magára mostanában. Hatalmas a fejlődés és még ennél is durvább az, ahogyan ezt a változást Vivien megéli. Minél többet ér el annál éhesebb lesz a sikerre, és itt jönnek elő azok a lécek, amiket feljebb kell pakolgatni, mert Vivi 1 hónappal ezelőtt elképzelni sem tudta volna, hogy ő lefut majd akár csak 2 km-t is, erre most már lazán 5-nél tart. a 2 km innentől már kudarc és az 5 km a kiindulópont. Értitek már miről beszélek ? Ha itt belelülsz az eredményeidbe elmehetsz a picsába és kudarcot vallottál ezt kellene már végre megérteni. A program 70 nap, nagy túlsúly esetén 90, ami azt jelenti, hogy ezalatt nincs megállás, nincs megelégedés. Mész tovább, nem nézel hátra, nem keretezed be az önarcképed az eredményeid láttán, hanem mindig a következő edzésre figyelsz és folyamatosan teszed egyre feljebb az elvárásaidat magaddal szemben. Erről szól a program, és ettől fog alapjaiban megváltozni az életed…   

Vivien

Túl vagyok pár mélyponton. Az elmúlt két hétben többször volt olyan, hogy semmi kedvem nem volt bemenni pestre és futni 3km-t. A magánéletemben is volt elég sok probléma és emiatt le is mondtam egy edzést. Amit persze utólag bánok és nagyon szégyellem magam emiatt, de azon a hétfői napon annyira rosszul éreztem magam, hogy az utcára sem voltam hajlandó kimenni. Bencével megbeszéltük a dolgokat és megígértem neki, hogy soha többé nem fog ilyen előfordulni, amit persze komolyan is gondolok. Nem lehetek ilyen gyenge. És igaza van, el kell tudnom választani a problémáimat a programtól. A munkahelyre is bemegy az ember, ha nagyon cudarul van akkor is, mert ez a kötelessége. Én pedig vállaltam ezt a programot. Diétával, edzéssel, szenvedéssel együtt… cakkumpakk.

Amikor Bencéhez megyek edzeni, mindig megcsap az aluljáróban a frissen sült péksütik illata. Nagyon finom és mindig kiélvezem azt a pár lépést, ahol nagyon jól érezni. Van amikor pedig kifejezetten idegesít az illat és a látvány, hogy én nem ehetek belőle. De mikor ránézek azokra az emberekre, akik túlsúlyosan ott állnak és már izzad a tenyerük, hogy mikor kapják már meg azt a virslis croissant, akkor nagyon jó érzés, hogy én már nem vagyok köztük és egyszerűen büszkén továbblépek. Egyre kevésbé érdekel, ha valaki a közelemben olyan kaját eszik, ami nekem tilos. Már nem zaklat fel és abszolút nem is érdekel. Apu most éppen sütőtököt süt… hmm fantasztikus az illata és ráadásul imádom, de már megszoktam ezalatt a 30 nap alatt, hogy amit ők itthon sütnek, főznek, abból én nem ehetek.

December 2-án volt a névnapom. Anyukám persze nagyon készült. Egész nap a konyhában főzött. Nekem megint külön kis ebédet csinált. Utána jött a desszert, amit persze én nem kaptam. Anya kérdezte Atit, hogy kér-e gesztenyepürét? Ati azt mondta, hogy nem kér, mert nem akar engem kínozni… Végül el tudtam neki magyarázni, hogy nyugodtam egyen, mert engem már egyáltalán nem zavar. Anyu is még elvonul a nasival a hálószobába, hogy ne lássam mit eszik, pedig már neki is párszor elmondtam, hogy tényleg nem érdekel. Egyedül öcsém próbálja belenyomni a számba a fagyis kanalát és közben azt mondja, hogy „Vivi! Ettől semmi bajod nem lesz, nem fogsz hízni egy kg-ot sem!” Régebben persze szó nélkül elfogadtam ezeket és most nem érti, hogy miért állok neki ellen ;)

Időközben találkoztam olyan ismerőseimmel, akikkel már régóta nem láttuk egymást. Mindenki egytől-egyig megjegyezte, hogy húú mennyit fogytál és egyre jobban nézel ki. Az arcodon és a hasadon nagyon látszik, sőt a combod is már vékonyabb… El sem tudom mondani mennyire jól esnek ezek a mondatok és mennyire feltöltenek. Nem csak a centiken és a mérlegen látom a változást, hanem a ruháimon is. Van egy nadrágom, amit a program kezdetekor nem tudtam összegombolni. Mostanra már egyre jobban lötyög rajtam. A fekete övemet, amit a csípőmre szoktam rakni némelyik felsőmhöz, valamelyik nap felvettem és bekapcsoltam az utolsó lyukba, ahogy eddig már megszoktam. Az öv egyszerűen lecsúszott rólam. Nagyon örültem neki, mikor láttam, hogy már a negyedik lyukba is elég, ha bekapcsolom.

Már lassan egy éve minden nap fáj a fejem. Délután kezdődik és amíg el nem alszok, addig tart. Mióta elkezdtem a programot, azt vettem észre egyik napról a másikra, hogy teljesen elmúlt a fejfájásom. Azaz az egy éves állandó fejfájás, egy hónap diéta és sportolás mellett teljesen elmúlt. Ennek nagyon örülök, hiszen az a fájdalom minden napomra rányomta a bélyegét. Nem éreztem jól magam és volt amikor már 2 fájdalomcsillapítót vettem be este, de semmit nem hatott. Tehát a fejfájásom elmúlt. Jó lett a közérzetem. Egyre jobban érzem magam a testemben. Nincsenek falási rohamaim. Egyre több a dicsérő szó, tekintet. És már nem kell az XL-es felsőkért nyúlnom a polcokon. Jaa.. és jövőre szeretném, ha már a mérlegen 6-ossal kezdődne az a bizonyos szám… 

És végül, de nem utolsó sorban a program egyik legnagyobb elismerése: ma lefutottam életem első szigetkörét! Az időt sajnos technikai problémák miatt nem tudom, de egyszer sem álltam meg! Én. Nagy Vivien. Az antisportember. Kell ennél nagyobb visszaigazolás?!

Answer Questions