Mindig is megvolt a véleményem a nők társadalomban betöltött szerepéről, és a viselkedési moráljukról életkortól, és egzisztenciális háttértől függően persze. Tinikről, anyákról, férjezett és elhagyott nőkről, hűtlen szeretőkről, anyósokról és nagymamákról, az évek óta görcsben élő dugatlan kardigános feszületekről, és persze a szex kazánként működő elkeseredett szingli milfekről épp úgy, mint a boldog párkapcsolatban félre kúró élő kiegyensúlyozott nőkről. A különböző szerepeket betöltő, vagy éppen azt eljátszó nőkről kialakított képet a fejemben, elsősorban tapasztalati úton szereztem be. Megfigyeltem őket a munkahelyen, a legkülönbözőbb hétköznapi élethelyzetekben, az üzleti tárgyalásoktól kezdve, a szórakozóhelyek felszínes világán és a randevúk tapogatózásain keresztül, egészen a legkülönfélébb társadalmi szituációkig. A kedvenceim elsősorban azok a nők, akik maguknak, a párjuknak, a világnak, vagy a fasz se tudja kinek, de boldog párkapcsolatot színlelnek, és minden nyilvános megmozdulásuk, –értsd másik nő van a helyszínen- egy prezentációs bemutatóra emlékeztet, amiben a nő mintegy deklarálja a kapcsolatuk boldogságát. Mielőtt félreértések lennének ezek a nők a legnagyobb büdös kurvák, mert a legtöbb viszonyom, persze hogy ezek közül a nők közül kerültek ki. Volt ugyanis egy korszakom, amikor is kizárólag olyan nők fordultak meg nálam, akik valamilyen párkapcsolatban éltek. Az elmúlt héten ismételten tanúja voltam három olyan eseménynek is, ami miatt tényleg kurvára elkeseredtem. Mint említettem a fejemben él egy kép az anyákról, amibe kicsit sem fér bele a múlt szerdai szituáció, hogy gyerek otthon, lakáson szopás de sietni kell, mert 30 perc múlva évfordulós vacsora a férjjel egy étteremben a város másik pontján. Megváltozott ez a világ, mert amíg régen a lányok a jövendőbelijükről álmodoztak, elképzelték az esküvőjüket, hogy hány gyerekük lesz, és hogyan teremtik majd meg az ideális családi légkört, addig most a tizenéves lányok képzelgéseinek nagy része kimerül abban, hogy vajon egy Audiban, vagy egy X6-os terepjáróban tudnák magukat jobban elképzelni, miközben behajolnak jobb 1-ről a kormány elé, az ülés fölé...
Az emancipáció mindent tönkretett mert alapjaiban herélte ki a család fogalmának intézmény rendszerét, és az egyetlen hozadéka a kétségkívül szükséges reformok mellett annyi, hogy a női fejekben teljességgel elszabadult a szexuális dekadencia, ami a normális családi életek tömeges elmaradását eredményezte. Az anyaság számomra szent és sérthetetlen társadalmi szerep, ami nálam egyenlő a tisztességgel, a hűséggel, és egy erkölcsös, példaértékű életvitellel, azaz mindazzal, amiért egy nőt feltételek nélkül tisztelni tud egy férfi. Minél nagyobb kurva egy nő annál inkább nincsenek meg benne ezek a tulajdonságok, ami már csak azért is kellemetlen, mert ezek lennének a nőies viselkedés alapjai. Ha ezekkel minimálisan, vagy egyáltalán nem rendelkezik egy nő, akkor aztán tényleg elmehet a picsába, mert a külsején kívül semmije sincs, márpedig egy tartalom nélküli könyvből ritkán születik best seller.
Anyám, aki példaértékű életet élt mindig is, és soha egy percig sem ingott meg a tisztessége, aki évek óta tartja össze a családot, és aki embert nevelt belőlem, az egyetlen nő akiben megbízom. Nem tudom pontosan mikor íródik meg az utolsó dátum, ami után már nem születnek nagybetűs anyák a szó klasszikus értelmében, de ha eljön ez a nap, akkor ott azonnal hagyjuk is abba, mert ha a társadalom alapjául szolgáló családok millióinak alapköveit anyáknak csúfolt kurvák rakják le, akkor ott nincs miről tovább beszélnünk. Meg kell becsülnünk minden olyan nőt aki jó anya, jó feleség, és képes megteremteni a családi egységet, amiben majd a jövő generációja fog felnőni. Erika nyilvános szereplése messze túlmutat a fogyási folyamatokon, mert az elmúlt pár nap történései döbbentettek rá, hogy mindez már másodlagos. Sokkal fontosabbnak tartom ugyanis, hogy alternatívát lásson a most tizen- és huszonéves korosztály, hogy nem csak a kurvulás létezik, hanem, hogy van egy anya, aki három gyereket nevel, mellette céljai vannak, és aki nem csak anyaként, hanem feleségként és nőként is képes megfelelni. Az ilyen nőket kellene mutogatni bár tudom, hogy ez nem Velvet és index kompatibilis téma, mert kell a hely a neszeszer blognak meg a többi baszott ribancnak a főoldalon.
A két anyának és a friss házas feleségnek akikről most szó volt azt üzenném hogy bekaphatják, bár ha jól tudom ezt intenzíven meg is tették…
Erika 9 kilót fogyott 45 nap alatt. Stúdió….
Erika
El sem hiszem, hogy telik az idő a 30 nap után idáig nagyon gyorsan eltelt, december 3-án voltam 30 napos, most december 18-a van, ez a hetem volt eddig a legnehezebb és a futás miatt lemondtam egy kedves tevékenységemről a varró klubról, mert nem fért bele a kettő együtt. A futás fontosabb? A futás az, ami kikapcsol annyira, hogy jobban kikapcsol, mint bármi más tevékenység, persze a gyermekeimmel töltött játszadozások után. Szabadnak érzem magam abban a fél órában +/- 10 perc. Persze ez majd kicsivel több lesz, szeretnék, vagyis már ezen a héten szerettem volna az 5 km-es köröket, nem ment. Lemerültem, fáradt vagyok. Ez a hetem a pakolásé jövő hetem a takarításé, ha minden kész lesz.
Itthon folyamatos NEM-eknek vagyok kitéve, ezt úgy értem, hogy süti hegyek, és mikulás csomag hegyek és nápolyi és lángos, meg boros kifli, és amikor már 1000* NEM a fejemben is kimondom, hogy nem, nem nyafogásból csak lehet ebbe fáradtam bele, itt ezen a ponton. De én erős vagyok és hajthatatlan és még életem folyamán annyiszor fogom ezt a nemet hajtogatni. Nem stagnálok, de lelassult, ez majdnem olyan, mint az állóvíz és tudom, hogy csak azzal tudom felrázni, ha emelek egy szintet a futásban, ami az 5 és 6 közötti kilométereket jelentené. Elkezdtem gyorsabban futni, bár nem tudatosan, csak így jött. Eddig decemberben majdnem 29 km ment. Lehetnék jobb is, tudom, az idő, amiből most kevés van…. Az ivás, vagyis a folyadékfogyasztásom kritikán aluli, valamit erre ki kell találnom, mert így nem megy és lehet ezért is nem mozdul a centi, mert nem a megfelelő mennyiséget iszom meg. Hogy valami jót is írjak a csípőbőségem, nem is emlékszem mikor volt ennyi, a súlyom 1997-ben, a lányom születése utáni fogyókúrám után. Ráálltam a mérlegre és már az el sem hiszem, vagyis fel sem fogom, látom és ennyi…
Várom a karácsonyt elég kettősséggel, hiszen a program enged, de az agyam nem fog és már előre tudom, ott fogok vacillálni a tálca süti felett szabad vagy nem? De én eddig is oda figyeltem mennyi cukrot ettem, inkább édesítővel készítettem mindent. Bár a sógornőm sütijeit mindet végig kóstoltam eddig. Most nem tudom, majd az aznap hozza, úgyis leírom. A diéta tartható még mindig, figyelek az időre, bár éhes is vagyok néha. De a micellar turmix tényleg az alapja ennek, kevés kalóriatartalommal mégis eltelít (és akár lefekvés előtt is iható) és még mindig az a véleményem már 2 szer megálltam volna a fogyásban,(amikor hetekig stagnáló állapot) ha nincs a zsírégető és a hca.
Amikor a ruhámban vagyok már elég szembetűnő a változás, a farmeromon és a fekete szabadidő nadrágomban már egész formás a lábam és elégedett vagyok. Ha vége lesz ennek az év végi hajrának és egy kicsit kipihentebb leszek, akkor remélem, elhiszem, amit a mérleg mutat 63!!!! és amit a tükörben látok, feszesedik a combom, a hasam most megállt, de beindul majd a kockásodás felé, de legalábbis laposabb lesz, mindent megteszek ennek érdekében, és végül is hátra van még 25 nap az majdnem 1 teljes hónap és én ez alatt is fogyni fogok és alakulni, mind belső és külső egyaránt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: