LifeT!Lt
Rendszer szerint éled az életed minden területét, így az életmódodnál sem lehet ez másképpen. A Lifetilt program keretet ad az életednek, ami alatt megtanulsz egy bizonyos rendszer szerint élni. A lemondásokkal és betartott étkezésekkel kialakítasz magadnak egy életformát, de ami még ennél is fontosabb amit lehet te észre sem veszel, de rendszerességre neveled magad. A program többek között ezt a fajta pluszt is megadja neked, így amikor arról pofázok, hogy mentálisan és jellemileg is megerősíted magad az edzésekkel és a diéta betartásával, többek között erre gondolok.
A program után vagyunk tehát. Veled szemben a város tele olyan kaják adta élvezeti tényezőkkel, amikről a program alatt le kellett mondanod, de most nincs gát, nincs ami visszatartson, és ez az a pont, amikor nagyon észnél kell maradnod, ugyanis ha itt bedőlsz véged van és nem lesz megállás. Ilyenkor olyan gyorsan és könnyen áteshetsz a ló túl oldalára, mint ahogyan az SZDSZ kiesett a parlamentből 2010-ben. Egy alapösztön diktálta élvezeti tényező mint az ízek hosszú távú megvonása, és annak hirtelen újbóli pótlása olyan sokkot ad az agynak, hogy nincs az a mentális erő ami ellen tudna állni egy általad soha nem tapasztald zabálási periódusnak. A program alatt a szervezeted felfogta, hogy itt most nincs kaja, alkalmazkodott a megváltozott állapothoz, de csak túlélésre játszott, és minden egyes újbóli szénhidrát bombával őrült módon fogja követelni, hogy visszaállítsa azt az állapotot, amiben a program előtt voltál. Ezt a folyamatot nevezi egyébként a proletariánus réteg jojó effektusnak, de mi hívjuk csak elemi élet ösztönnek. A programod utolsó napja utáni első hét, legyen az új helyzethez szoktatás időszaka, ami átmenet lesz a programod, és a lazább mindennapok között. Olyan ez mint amikor végeztél a csajjal, de még nem ülhetsz le egyből a gép elé netezni, hanem szép lassan kiveszed, 2 perc puszilgatás, simogatás, hogy ne legyen annyira feltűnő, az utójátékhoz már kurvára nincsen semmi kedved, majd szép lassan beülsz a gép elé. A lényeg tehát, hogy legyen egy átmenet...
Vendégposzt
hm. kicsit megszaladt a ceruza, de ennél rövidebben nem tom érthetően elmagyarázni, amit hozzá kívánok szólni, a Live Fast Die Pretty bejegyzéshez mint ok-okozati összefüggés,
Hogy miért fontos a külső…
Mindenkinek van egy potenciálja az életre. Hogy mi az a max, amit ki tud hozni magából, de úgy istenigazából, HA odatette magát. „Mi lett volna ha" örök kérdése: mit ért el VÉGÜL az életben, milyen (pár)kapcsolatokat tud maga mögött és azt minek köszönheti (csakis magának), hogyan alakította ki a mindennapi rutinját, milyen a kapcsolata a szüleivel, és nem utolsó sorban itt van a külcsín is. Tehát van egy belső erő, ami hajtja az embert tudat alatt akár tetszik, akár nem, ez ott van, és akkor ehhez hozzájön még a klippekből, újságokból, filmekből ömlő sok szar, hogy geci jól kell kinézned ééés amúgyis legyél már a legjobb, de mindenben, ha "valaki" akarsz lenni ebben az elbaszott világban. Sokan ezt is előszeretettel tagadják, hogy csak felszínesség, meg hogy ő nem hajlandó ezzel azonosulni, csakhogy amit tagadni kell, az létezik, és attól, hogy tagadjuk, még ugyanúgy basztatja a tudat alattinkat, és meg nem oldott - állandó feszültséget generáló - konfliktust táplál a belsőnkben...
„Félek... Pár nap múlva vége a diétámnak és félek a végétől, mert nem tudom mi lesz utána és miket fogok majd enni”. Egy barátnőm szavai ezek, aki a véghez közeledve a program utáni életéről kezdett el filozofálni. Élet a halál után mondhatnám, de azért nem ennyire véres ez az állapot bár tény, hogy a program végeztével az addig megszokott életmódod is véget ér. Már nincs előírva a kaja, már nem kell tartanod a szabályokat, hanem kilépsz a programon kívüli úgymond önálló életbe, és akkor tessék lefogytál elérted a céljaidat, de hogyan tovább. Miket egyél ha már nem diétázol, mikor, és mi alapján? Újra elkezded a zabálásokat? De akkor ezzel a lendülettel nyugodtan el is mehetsz a picsába, mert ez egyenlő lenne azzal mintha egy 3 tonnás acélgolyóval mennél neki a nehéz munkával frissen felépített házadnak. Nehéz időszak a program utáni első napok, mert nem kell már az esküvőkön és születésnapokon tészta nélküli levesekkel szarakodni, és a bulikat sem kell már light kólával és mentes vizekkel lekísérni. Már nem te leszel a sofőr, és már ihatod a kedvenc piádat, de valljuk be őszintén, egy sikeres program végig csinálása után kötelező berúgni, de úgy embertelenül mocskos módon Isten igazán.
A program egy életmodváltoztató időszak, aminek betartásával ugyan eléred a céljaidat, de eszerint élni egy életen át nem lehet, és nem is kell. A magyar egy boldogtalan faj, mert ha nincs problémánk mi akkor is depresszióba esünk, és a jelenlegi ingerszegény társadalmunkban a kaja szinte az egyetlen olyan boldogság faktor, amihez olcsón és bármikor hozzájuthatunk. Az a baj, hogy a legtöbb emberrel lófasz sem történik csak peregnek az átlagos hétköznapok, hetek, hónapok. Egymást követik a szürke és gondokkal terhelt mindennapok, az év jelentős részében semmi különös nem történik velünk, csak a megszokott stressz az állandó meg a párkapcsolati baszakodások. Boldogtalannak érzed magad, hát megeszel egy csokit boldogsághormon gyanánt, bevágod a kedvenc kajádat, és arra a pár percre úgy érzed most jó, most minden rendben van mert milyen finom, és úhh ez most nagyon kellett már. Éreznünk kell hogy élünk, kellenek a megélt boldognak gondolt pillanatok még akkor is, ha azok ilyen kis piti örömök de hát az élet szar, és hiába a trendi mondás live fast die pretty, azért ennek a megvalósítása a legtöbb ember számára elérhetetlen és meg sem próbált életszínvonal...
