LifeT!Lt

Zsani

Tehát, eltelt az első 15 nap és ezzel együtt túl vagyok pár dolgon:

- egy teljesen alkoholmentes, tisztán mentes vizes házibulin és évfolyamtalálkozó partyn

- vidéki családi ebéden anyáékkal, ami felért egy kisebb páneurópai piknikkel (tulajdonképpen az elején még a békedemonstráció feeling is megvolt az én ebédem ellen)

- húsvéti ebéden, szülinapi nagy családi összejövetelen (az „egyél tortát- miért nem eszel – csak egy falatot” kezdetű magyar népi felelgetőssel J )

- az első mozin nachos nélkül, de rendkívül fokozott nyáltermelődéssel J

- rengeteg nemen: mami házi meggyes rétesére, apa házipálinkájára és még sorolhatnám

- sötétben / esőben / szélben lefutott kilométereken

Mielőtt azt hinnétek, hogy rögtön szobrot készülök magamnak avatni a Hősök terén, el kell mondanom, hogy nem olyan piszok nehéz, mint ahogyan az talán kívülről tűnik. Finom, tápláló és minőségi kajákat eszem, amit magamnak készítek (kb. minden este 20 perc alatt).  Azt is élvezem, hogy nemet tudok mondani ezekre a dolgokra, amikre korábban azt mondtam volna, hogy na jó, hiszen húsvét/szülinap/buli/rossz napom/jó napom van: belefér. Ezért vagyunk emberek, hogy tudjunk tudatosan éljünk és parancsoljunk az ösztöneinknek. Az is nagyon jó, hogy már ötösével futom a kilométereket, és el kezdtem élvezni. (Aki emlékszik a szintfelmérőmre, az tudja, mit jelent ez.)

Szóval ez volt az elmúlt 15 nap, de ennél sokkal fontosabb a következő 55, úgyhogy nem is hátra, inkább előre nézek, mert alig várom a fejlődést, az újabb eredményeket, az összeszorított foggal teljesítendő újabb próbákat. Mert a java még hátravan! J

ui.: jövő héten ruhapróba, már alig várom :)

Answer Questions