LifeT!Lt
Utoljára talán az 50-es évek Rákosista Magyarországán a húsjegyre volt akkora igény, mint most arra, hogy legyen egy bejegyzés, a hogyan lehetne hasznos és eredményes edzésmunkát végezni akkor ha az embernek nincsen lehetősége havi több tízezer forintot elkölteni, vagy egyszerűen az Alföld közepén lakik, ahol nemhogy konditerem nincs, de még egy rohadt fehérje port sem lehet kapni 70 km-es körzetben. Nagyon könnyen ráléphetnék most a vidéken nem lehet normálisan élni típusú mondatok vékony jegére, de jelen esetben nem csak erről van szó. Budapesten kívül, a vidéki nagyvárosokat és pár megyeszékhelyet leszámítva, tényleg nem lehet sem normálisan táplálkozni, sem érdemi edzésmunkát végezni és akkor még az egyéb társadalmi lehetőségekről nem is beszéltem. Rengeteg levelet kaptam, amiben babájukat otthon nevelő kismamák kérték, legyen egy bejegyzés az otthon végezhető edzésekről mert attól még, hogy szült egy gyereket attól ő még nő és vannak bizonyos igényei magával szemben, de ha egyszer nem tud otthonról elmozdulni, és a gyerek mellől edzegetni járni, akkor mégis mit csináljon. Aztán itt vannak azok, akik nem engedhetik meg maguknak a kondi bérletet vagy a több ezer forintos kiegészítőket minden hónapban, végül a már említett földrajzi akadályoztatás volt a legtöbbet emlegetett problémaforrás. Az első ilyen levelet februárban kaptam, azóta eltelt 5 hónap, amin tökéletesen látszik, hogy ameddig tudtam halasztgattam ennek a bejegyzés sorozatnak a megírását mert ez egy nehéz és igencsak szerteágazó téma, ami igényel némi utánajárást…
A bizonytalanságok korát éljük, hiszen az utóbbi pár hétben két dolog foglalkoztatta leginkább a világsajtót, és tartotta lázban a gazdasági élet szereplőit, ezzel mintegy tematizálva a közvéleményt. Az egyik kérdést több milliárd Euróért Görögország tette fel az IMF-nek, míg a másik mindenkit érdeklő téma, hogy mikor indul a Summerproject. Aki nem tudná, hogy Görögország miért került ekkora szarba annak ellenére, hogy ott nem kormányzott 8 évig az MSZP, az olvassa el a portfolió.hu Megdöbbentő juttatások c. cikkét. Ennyit Zeusz népéről mert fontosabb dolgok is történtek a napokban. Egy hónapnyi szarakodás után, 2 hét múlva elindul a Summerproject. A bizonytalanság oka a Vodafone volt, ugyanis az utolsó pillanatban kiszálltak mint főszponzorok. Ezúton is szeretném biztosítani a Vodafone Hungaryt arról, hogy mélységesen megvetem őket, és tiszta szívből tudok nagyon messze hányni tőlük. A kiszállást a megváltozott marketing stratégiával indokolták. Természetesen a valódi okokat a Gazdasági Versenyhivatalnál kell keresni…
„A program, aminek betartásával pontról pontra haladva életmódot válthatsz. A pontokat szigorúan tartsd be, és soha ne felejtsd el miért csinálod.
A program tehát a következő….”
Írtam ezeket a sorokat pontosan 23 nappal ezelőtt az Egyedül vagy... c. poszt végén, amit ennek a bejegyzésnek a felvezetésének szántam. Aki most azt hiszi, hogy ebben posztban megkapja a tuti diétát meg edzéstervet azt el kell keserítenem mert kurvára nem erről lesz szó. Ugyanis nem azon múlik egy életmód változtató program sikeressége, hogy megeszed-e reggel a tojást, vagy délben a halat, és nem is azon, hogy képes vagy–e egy héten 3x lefutni 4 km-t. Ezek a lehetőségek adottak az év minden napján. Tudjátok mit kell tenni és hogyan kéne élni ahhoz, hogy leadd a felesleget, és mit nem szabad enni, hogy ne úgy nézz ki mint elrettentő példa. Ez a program a diétára való felkészülésről szól, a diéta alatti szakadékok áthidalásáról és a folyamatosan felbukkanó akadályok átugrásáról, magyarul arról a mentális felkészülésről, ami nélkül egészen biztosan bele fogsz bukni a nagy elhatározásodba. Minden ezen múlik, és nem csak a diétád betartása és nem csak az edzéseid elvégzése. Az élet különböző területein nyújtott teljesítményed is csak arról szól, hogy fejben hogyan állsz hozzá az élethez és mennyi energia befektetéssel mekkora eredményeket tudsz elérni…
Kevesen tudják, de a World Class Health Academy tavaly ilyenkor, majdnem végleg bezárta kapuit és tette mindezt annak ellenére, hogy egy globális, a világ 12 országában több mint 50 sikeresen működő exclusive klubhálozatról van szó. Könnyű lenne persze a sajátos magyarországi állapotokra fogni a jelenséget mert mint tudjuk, itt semmi sem működik úgy mint tőlünk Nyugatabbra, de jelen esetben, kivételesen nem erről van szó. A World Class 2008 május 10.-én ünnepélyes keretek között megnyíltotta kapuit, majd 3 teremmel megkezdte magyarországi működését, melyből mára már csak kettő maradt és persze nem véletlenül. A World Class (mostantól WCH) felső kategóriás termeiről és kiemelkedő wellness szolgáltatásairól ismert, amit hibátlanul megtalálunk Budapesten is. A két alapvető probléma a WCH-val kapcsolatban azok a helyszínválasztások, és a termek nagysága. A WCH legnagyobb tragédiája éppen ennek a két tényezőnek a borzalmas keverékében található meg mert itt van a legnagyobb termük a Sun Palace ami ugyan 3 szintes, de kibaszottul szar helyen van. Óbudának egy kieső részén a HÉV mellett egy lakótelepi negyed közepén távol mindentő,l ami még nem is lenne akkora baj, de 2 km-es körzetben sehol egy irodaház vagy egy forgalmasabb utca ami bevonzaná a pénzesebb vendégeket mert lakótelepek népe nem hiszem, hogy megengedhetik maguknak a 30 ezer forintos havi bérleteket. A Szépvölgyi út és a ll. kerület közelsége is csalóka mert aki igazi pózer köcsög, az nem fog lejárni a HÉV mellé a lakótelepre edzeni legyen a terem bármennyire is jól felszerelt. Azoknak ott van az Arnold Gym a Kolosyn, vagy az Oxygen Wellness...
.jpg)
A tömegnövelés is olyan mint a csajozás amit nagyon el lehet baszni és ha a bénázásod ellenére véletlenül még össze is jön valami, a végeredmény általában olyan is lesz. Emberek évekig próbálkoznak felszedni olyan csajokat akikre már 9 éves koruk óta verik a farkukat ahelyett, hogy egyszer úgy igazán odafigyelnének és megtanulnák mire van szüksége a nőnek, mit akar hallani, mit vár el egy férfitól, hogyan bánj vele és miket kell mondani nekik, amivel egységnyi legrövidebb idő alatt, a leggyorsabban le tudod róluk szedni a bugyit. Mond azt amit hallani akar, és éreztesd vele, hogy nő. Legyél magabiztos, hitesd el vele, hogy különleges és nyűgözd le a stílusoddal már ha van, és nem egy kis puhapöcsű buzi vagy. A nő nevű hangszeren megtanulni játszani ugyanolyan kifizetődő, mint megtanulni a tömegnöveléssel kapcsolatos szabályokat, aminek betartásával elkerülöd azt, hogy egy nagydarab hájas szar legyél mert a tömegnövelés messze nem egyenlő azzal, hogy ész nélkül zabálsz mindenféle hülyeséget és lejársz a konditerembe heti 4x. Ez azért valamivel bonyolultabb folyamat, aminek szabályai vannak és amit be kell tartani, különben mehetsz Facebookra a „nem látom a pöcsömet évek óta”, a „pólóban szexelek”, és a „leoltom a villanyt szex előtt” csoportokat lájkolni...
70.nap 55,6 kg 0.nap 67,2 kg
Fogyás interaktívan, az internetes közösségi média teljes bevonásával… Ez a jövő és Petra ennek egy megkerülhetetlen szereplője. Ezt másolja most Katus Attila, ezzel próbálkozik a Summerproject, és nem kell hozzá sok idő, hogy megjelenjen ez a formátum a női magazinokban is (megkerestek). Végig vezetve 8-10 hét, heti összegzésekre lebontva, élménybeszámolókkal és fotókkal dokumentálva, követhetővé téve a fogyási folyamatokat. Ezáltal bárki könnyen azonosulhat majd a szereplővel és mivel a szeme előtt zajlik a cselekmény, ezért ő is elfogja kezdeni mert ha a csaj a szomszédból is megtudta csinálni, akkor hidd el, hogy te is megtudod csinálni. Petrával az elsődleges célom a fogyási folyamat bemutatása volt. Rajta keresztül szemléltetni azt, hogy a fogyás nem egy Istentől való dolog, és nem kell hozzá mindenféle különleges szarság. Bárki megtudja csinálni aki betartja a diétát, és heti 4x lejár edzeni. Petra a 70 napja alatt kitaposta az utat és ébresztőt fújt nektek már csak követni kell őt és rohadtul nem feladni semmiféle kreált női érzelmi faszakodás miatt. Van aki már megtette az első lépéseket, míg másokban csak érlelődik a gondolat, hogy vagy így, vagy úgy, de elkezdenek diétázni és kicsit változtatni a kétségkívül sehova sem vezető életmódjukon...
.jpg)
62.nap 94,7 kg 0.nap 110,2 kg
Bírom ezt a Dani gyereket. Tökös srác, van benne büszkeség és kurázsi ami a jenlegi férfiak 80%-ról nem mondható el. Még 2 évvel ezelőtt elkezdtünk üzletelni egy faszfejjel, aki szarakodott a pénz visszafizetésekkel, majd amikor elmentünk pénzt behajtani Dani is eljött, de még a rázósabb szitukban sem szart be a srác. Amikor azt mondom büszkeség, akkor azt arra értem, hogy a legutóbbi összegzésben kétség kívül negatív fényben tüntettem fel Danit, amiért szerintem elsunnyogja a programot. Ha így volt, ha nem, mára már teljesen lényegtelenné vált mert azóta Dani felszívta magát és igencsak magasra helyezte azt a bizonyos lécet amit rendre meg is ugrott. Így fordulhatott elő, hogy a KSI futásunknál lefutott egyhuzamban 3 km-t úgy, hogy a végén sprintelt de bazmeg vagy 200 métert, majd ezután ahogy majd a lenti beszámolójában is olvashatjátok lefutotta élete távját 5,1 km-t. Nem tűnik soknak, de egy olyan emberről beszélünk, akin 40 kiló felesleg volt alig 2 hónappal ezelőtt, és azért még mindig van minimum egy 20-as pluszba. Ez a fajta becsvágy és megmutatni akarás, ha benne lenne mindenkiben akkor a gyógyszer mafia sem dörzsölhetné véresre a tenyerét a 8 ezer százalékos extra profitja miatt, ami a sportmentes életnek és a szar kajálásoknak köszönhető...
Kár lenne tagadni, jó pár ezer kalóriát elhoztam Barcelonából ami tökéletesen megerősíti azt a tényt, amit a még van 20 napod c. bejegyzésben leírtam, azaz a nyár alkalmatlan bármiféle komoly életmód változtató program végig csinálására. Fossá dolgozza magát mindenki és én nem hiszem, hogy abban a 2-3 hét nyaralásban tényleg azt kéne elvárnunk magunktól, hogy porciózzuk ki a csirkét meg fussunk a tengerparton. Először is nem fog sikerülni, másodszor pedig teljesen felesleges, ugyanis nem becheckolás előtt 3 percel kell észbe kapni, hogy „phuuu bazmeg úgy nézek ki mint egy elcseszett rozmár”. Hát igen, itt köszönnek majd vissza a pofába tolt boldogság csokik, meg az esti kaja rendelő szarakodások. Nyáron még a szinten tartás is nehéz, arról már nem is beszélve, hogy a nyárra megérkezni kell nem pedig akkor elindulni. Hiába akarsz kockás hasat meg formás izmokat elérni 1 hét alatt, ha egyszer van rajtad 5 centi hájréteg aminek a lefaragásához hónapok kellenek. Kockázhatod a hasadat napi 4 millió felüléssel még indulás előtt ha egyszer az nem fog látszódni. Ez olyan mintha én egy paplan alatt akarnám mutogatni azt, hogy mekkora farkam van...
.png)
A sportnak, és a sportolással járó életformának, rengeteget köszönhetett már az emberiség és a tegnapi napon a Lifetilt blog olvasói is. Tegnap ugyanis csak és kizárólag annak volt köszönhető, hogy nem küldtem el mindenkit a faszba egy 600 szavas bejegyzés formájában, hogy lementem futni 11 km-t és közben dühből felfutottam a Gellért hegyre is. Kicsit túlpörgettem magam az elmúlt időszakban. Túl sok a név a telefonomban, túl sok felesleges ember van körülöttem, és túl sok a fasz a kommentekben. Összejöttek a dolgok, és vagy itt írom ki magamból ezt a sok szart, vagy magamban tartom és Júliusban veszek egy Kalasnyikovot amivel elmegyek egy bevásárlóközpontba felszaggatni a kárpitokat. Eljutottam abba az állapotomba, amikor már nem sok választ el attól, hogy bemenjek a bossokhoz a cégnél és mindenféle kötőszöveg nélkül lehúgyozzam az íróasztalukat, és a Nepálba vett pálmájukat a sarokban. Ezzel egyébként részemről a felmondólevelemet hivatalosan is megírom, szarakodjon ennek a hivatalos formába öntésével a HR osztály a továbbiakban. Eljön az a pont mindenki életében, amikor azt mondja, hogy mindenki kapja be a faszomat. Hát nálam ez a pont most jött el, úgyhogy a következőket fogom tenni. Két haverommal elmegyünk Rómába és Barcelonába 5 napra. Pénteken indulunk, kedden jövünk haza mindezt úgy, hogy a melóhelyemen semmiféle papírt meg szabadságot igénylő lapot nem vagyok hajlandó leadni egyszerűen csak nem megyek be, és ezzel egy időben belekezdek egy nagyobb takarításba is. Túlságosan is régen vittem már ki a szemetet Facebookon, a telómban, Twitteren, és úgy általában a mindennapokban is, úgyhogy ha valakinél hirtelen eltűnnék akkor az nem a rendszer hibája lesz. A sok faszharcos végember a kommentekben marad, mert a való élet csövesein kívül, a weben is látnom kell pár bebukott életet ahhoz, hogy értékelni tudjam az enyémet.
Elolvastam az Egyedül vagy... cikked, miután a barátnőm úgy hívott föl, hogy „Petrácska jól vagy? aggódunk érted”.
Talán akkor pityeregtem így, amikor először olvastam a „lifetilt” intrót és szembesültem a nyers igazsággal. A hétvégén gondolkodtam és rájöttem, hogy valóban elértem amit akartam, elégedettnek kell lennem és az is vagyok. Akkor miért akartam kitolni a programot ? Azért, mert beléd kapaszkodhattam, ez egy „kötelék” volt kettőnk között…egy kölcsönös valami, Te is adtál én is adtam. Játékszabályok szerint, mindig bízva. Figyelve és vigyázva voltam általad és ez a világ legjobb érzése, amikor tudom, hogy biztonságban vagyok. Valóban, végig lehet ezt egyedül is csinálni. Biztosan tudom, hogy már Nekem is menni fog egyedül és folytathatom, mert az életem részévé vált ez az életforma. Ám abban is biztos vagyok, hogy egyedül nem tudtam volna elkezdeni. A millió kérdés ami menet közben merült föl bennem, ahogy elkezdtem igazán együtt élni és mozogni a testemmel.
Nekem Te kellettél ahhoz, hogy megtudjam, hol vannak a valódi határaim és nem az általam elképzeltek. Azt gondolom, hogy mindenkinek kell valaki az első időkben. Sokszor tévesen ítéljük meg saját magunkat és egy kívülálló jobban lát minket. Lehet, hogy sosem ugrottam volna neki, hogy lefussak 11 km-t. Jó érzés volt. A programom alatt az egyik legmeghatározóbb élmény volt. Szerettem Veled úgy neki indulni, hogy már nem szóltunk egymáshoz, miközben szétálltunk ki a Hősök terére, mindketten elvesztünk a gondolatokban és mentálisan készültünk az előttünk álló távra. Tudom, hogy nem a Maratont futottam le, de nekem akkor úgy tűnt. Kb indulás előtt 5 percem volt eldönteni, hogy képes vagyok-e felül kerekedni az elmémen és „nevetve” végig futni. Tudod mikor döntöttem el? Amikor még otthon erősködtél, hogy vigyek bérletet magammal, hogy vissza tudjak jönni. Hát akkor…nem vittem bérletet, 5 perc alatt eldőlt, hogy nem lesz rá szükségem, bármi is történjen. Pedig akkor még fogalmam nem volt róla, hogy mekkora is a táv, milyen a terep. Tudtam, hogy menni fog...
Hirtelen nem jut eszembe nehezebb és kilátástalanabb dolog az életben annál, mint meggyőzni egy nőt arról, hogy nincs szüksége segítségre, sem támaszra, ne tegyék mástól függővé az életüket, a gondolataikat, cselekedeteiket, de első sorban az életmód váltó programjukat ne. Soha ne másoknak akarjanak megfelelni, vagy ami még rosszabb mások miatt belekezdeni bármibe is, mert ha nem magad miatt csinálod és főleg nem magadért, nem fogod tudni végig csinálni. Nehéz vállalkozás ez, mert egy nő igazán csak egy férfi mellett tud igazán boldog lenni és teljes értékű életet élni még akkor is, ha a feminista világszervezet leszbikus elnöknőjéről beszélünk. Egy nő támasz nélkül olyan, mint egy anya gyerek nélkül. Ha három szóval akarnám jellemezni a nőket, akkor az a kétely, bizonytalanság és komplexusok lennének. Ez a három szó, ami minden nőre igaz társadalmi rangtól, és neveltetéstől teljesen függetlenül. Persze ezek a jelzők ugyan úgy igazak a férfiak társadalmára is, csak hát a mértékegységekben van azért némi eltérés.
Kételyek… Magunkban, a határainkban, a kapcsolatunk jövőjében, de legfőképpen a létünkben, amit ugyan időről időre felülírunk azzal, hogy a munkánk által azért mégis csak fontos építőelemei vagyunk a társadalmunknak és részt vállalunk a közös teherviselésben,de sajnos a valóság, a lecsupaszított ideológia mentes valóság azért egészen mást mutat. Gyenge emberek vagyunk, akik az életünket meghatározó kérdéseinkre nem találjuk a válaszokat. Egy ideig ugyan megpróbáljuk megtalálni a megoldást, majd a kérdéseinkre válaszokat nem kapva, összefüggéseket és a világot meg nem értve kurvára kiborulunk. Agyon nyom bennünket a létünk elviselhetetlen könnyűsége és ezt a nyomást az emberek nagy része már képtelen elviselni. Van aki a munkájába fog menekülni vagy a drogokba, elkezdünk cigizni, fogadni, piálni, kurvázni vagy zabálni, mindegy mit csak érezzük legalább percekre, hogy élünk, míg mások egy vallás nevű csoportosulásba tömörülnek mert úgy érzik ott biztonságosabb. A hobbink, a pénzünk, a kocsink, a vélt igazságunk, kinek melyik homok lesz a szimpatikusabb, amibe majd bedughatja a fejét. Menekülő utak ezek és életmentő mellények az élethez. A függés, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás, a háló, amitől védelmet hiszünk, ami biztonságot ad legalábbis annak tökéletes illúzióját....
Nagy a feneked ? Egyél édességet… ! Anyád. Ez lenne a rövid és tömör reakcióm a nesze!szer blog legújabb index által támogatott faszságáról. Megint ez a szarakodás az édességekkel. Már első olvasásra is nagyon véres volt a dolog, de gondoltam utána számolok, hogy ez a forradalmi desszert ami nem hizlal, egész pontosan hány kalória. Én azt hiszem ideteszem a nesze!szer blog ide vonatkozó teljes bejegyzését ugyanis felesleges lenne kiemelni bármit is belőle ugyanis ez az egész szöveg úgy agyhalál ahogy van.
Az Il Treno pár évvel ezelőtt, még ha nem is a kedvenc online éttermeim egyike volt, de létező alternatívát kínált a Buda- Pest- Óbuda háromszögben. Már a budapestaurant.com bejegyzésben is utaltam rá, hogy ha írok az Il Trenoról akkor az nagy eséllyel arról fog szólni, hogy a város általam legjobban utált bandája, a Jókai utca 6 és a Népszava szerkesztősége után, itt vert sátrat magának. Az Il Trenora 150-200 karakternél hosszabb anyázást nem terveztem, de aztán Ákos haverom - akinek ugyanúgy feláll a farka ha meglát egy lazacfilét salátaágyon mint nekem - rám irt Facebookon, és elküldött egy linket aminek hatására megszületett ez a bejegyzés. Egy linket, azzal a szöveggel, hogy azonnal nézzem meg mert ilyet még nem láttam. És tényleg nem…
"Isten halott" "Nietzsche halott"
Nietzsche 1883 Isten 1900
Ha most valaki megkérdezné hogyan tehetné tönkre az életemet, egyszerűen csak azt a választ adnám, hogy kösz de most nem mennék bele egy komoly kapcsolatba. Így vagyok ezzel a fent látható teológiai vita eldöntésével kapcsolatban is, azaz most nem mennék bele, mert megmondom őszintén én sem tudom eldönteni, hogy kinek van igaza. Egyik oldalon a gondolatok és a szellem halhatatlansága, míg a másikon a legtöbb kérdőjel a legkevesebb válasszal kategória. A hamis profétákról lesz tehát most szó, akik félrevezetnek és hazug tévhiteket terjesztve, változást ígérve, becsapnak és átvernek. Az élet számos területén találunk emberi gyengeségre vagy éppen életképtelenségre, naivságra alapozó embereket és arra felépített eszmerendszereket aminek egyetlen célja, hogy kiszedjék belőled a pénzt és cserébe semmit, de semmit nem adnak csak álmokat, de persze egy idő után rájössz, hogy még azt sem, és nagyon hülyén fogod magad érezni. Most, hogy definiáltam a Multi Level Marketing fogalmát és a szcientológiai egyház lényegét, ugorjunk a jelenlegi témánkra mert ha csak hazug és gerinctelen tolvaj csalókról akarnék beszélni, akkor politikai témájú blogot írnék…
….régen jobb volt. Érezhetően többen olvassák a blogot sokkal többen, és ennek vannak bizonyos velejárói. Nosztalgiával gondolok vissza például azokra a januári téli estékre, amikor írtam a bejegyzéseimet, kint -10 fok és a Lifetiltet max 30-50 ember ha olvasta naponta. Jó volt, nagyon jó. Felszabadultabb és sokkal, de sokkal szabadabb volt az egész. Akkor még nyugodtan leírhattam, hogy az RTL klubnál nagyobb homokozó még média mértékkel mérve sincs a földön, most meg ott tartunk, hogy ha egy mondatban szerepel a köcsög szó és Steiner Kristóf neve, akkor már is jön egy levél az Amnesty Internationale-től.
A blog kezdi kinőni magát, és ha valami elér egy szintet, onnantól már nem igazán lehet az ami régen volt. Már túl sokan olvassák ahhoz, hogy ne sértsen érdekeket , már túl messze jutnak el a karakterek. Ez a blog többek között azért nőhette ki magát mert olyan, amilyennek mindig is gondoltam. Kompromisszumok nélküli független civil blog, amiben leírom a gondolataimat, a véleményem a világról, érzésekről, politikáról, emberekről. Egy civil blog egy civiltől Budapesten 2011-ben. Ugyanis én ülök mellettetek a villamoson, én állok előttetek a Postán a sorban, én anyázok a másik kocsiban a dugóban, én vagyok az a fasz a szomszédban és mellettem mész el az Oktogonnál. Csak egy srác, aki elhatározta, hogy megváltoztatja az edzések által pár embernek az életét, és akinek a fasza tele van már ezzel a közéleti mocsokkal amiben térdig gázolunk már évek óta, és aki nagyon kezdi megunni azokat az állapotokat amik ebben az országban zajlanak.
