LifeT!Lt
A napokban megkérdezték tőlem, hogy mit tennék akkor ha kiderülne rólam hogy halálos beteg vagyok ? "Vennék egy csomag cigit, és végre újra rágyújthatnék" vágtam rá egyből a választ gondolkozás nélkül.
0.nap 60,3 kg
.jpg)
.JPG)
32. nap 57,1 kg
Sok a változó és kevés a stabil elhatározás az életemben. Egyetlen egy dolgot kivéve, amihez mindig is ragaszkodtam és tartom magam hozzá a mai napig is. Egy elhatározás, hogy ha lesz egy gyerekem azt szigorral, szabályok betartása mellett, és kőkemény következetességgel fogom nevelni. Teszem mindezt majd az ő érdekében, hogy ember legyen belőle ne egy jellemtelen képlékeny hedonista senki. Hülyeség, mondták nekem a legtöbben mert ugyan az alapelgondolás jó és mindenki így akarná nevelni az ivadékát –egy bizonyos társadalmi szint felett persze- de ahogy megszületik a gyerek mindezek az elvek és a szigorról alkotott Drákoi kép pillanatok alatt dől majd össze, és ránézve a gyerekre ebből a szabályfaszságból már nem lesz semmi. Ennek ellenére, és ezekkel a hangokkal nem törődve úgy voltam vele, hogy márpedig ez így lesz mert ha embert faragsz abból akit a legjobban szeretsz, azzal fejezed ki a legjobban a szeretetedet mert ez a legtöbb amit megadhatsz neki. Mondhatnám úgy is, hogy így lehet majd belőle boldog és teljes életet élő ember...
A Sziget 1993-as első évében 350 jegyet adtak el a történelem könyvek szerint, és az 1994-es évben is alig több mint 2.500 punk látogatott ki az akkor még Diáksziget néven futó rendezvényre, ami kicsivel több mint 700%-os növekedést jelent. A RunT!lt első futásán 19-en voltunk, a másodikon már 34-en, ami kicsivel több mint 80%-al több embert jelent 1 hónapon belül. És hogy mi az összefüggés? Semmi.
Aki eljött Augusztus 11-én a második blog futásra az láthatta, de mit láthatta érezhette, hogy itt valami nagyon fasza dolog van születőben. Volt aki Bajáról jött fel kizárólag a futás miatt amit ha jól láttam, akkor ez laza 157 km-es utazást jelentett, négyen most futották körbe először a szigetet és szinte mindenki kivétel nélkül jobb eredményt ért el, de basszus percekkel jobbat, mint amit előtte gondolt volna magáról.
„Húzzátok egymást mert most ezért jöttök le, hogy együtt közösen mozogjatok és lehetőleg mindenki sikerélménnyel menjen haza és érjen el önmagához képest olyan eredményt, hogy hazafele azt tudja mondani magának, hogy na bazmeg ezt nem is gondoltam volna magamról…”
Írtam ezt a futást megelőző bejegyzésben, és ez Csütörtökön este tökéletesen megvalósult ami érződött is mindenkin. Az egyik lány aki az első futáson is ott volt, konkrétan 4 perccel futott jobb időt mint 35 nappal azelőtt. Jó dolgok ezek kurva jók, és a szigeten rájöttem hogy a fogyásokon meg az életmód változtató programokon túl a blog a RunT!lt-el vált teljessé egésszé. Bejött továbbá a különböző csoportokra bontás is mert így nagyjából mindenki megtalálta a vele egy tempóban futókat, és nem atomjaira esett szét az egész banda, hanem kisebb nagyobb csoportokban futották le a távot, ezzel is egymást húzva, és érve el a már említett egyéni legjobb időket. Ami a negatívumokat illeti megfogadtam, hogy a Runt!ltel kapcsolatban ezt kihagyom, de azon kívül, hogy hazafele láttam egy hugyozó csövest nem nagyon tudnék belekötni az estébe…
A SummerProject 2. 3. és 4. részét 3 nap alatt vettük fel úgy, hogy leforgattuk Budapesten a piacos meg a konditermi jelenetet, aztán 9 óra forgatás után lementünk a Balatonhoz. De nem ám Siófokra, hanem a halál faszára Keszthely mellé Vonyarcvashegyre ami 250 km. + 3km Szentgyörgyhegy ahol laktunk. Másnap vettük fel a 3. részt, ahol olyan jóízűt bunkó pestizünk, és ahol „nálatok van-e meleg víz” vidékezünk, majd harmadik nap a 4. részt ahol a hangsúly a wakeboardozáson és a szabadtéri edzésen volt. Természetesen nem ez volt eredetileg az ütemterv, csak hát a hangmérnökünk úgy ahogy van elbaszott 2 teljes forgatási nap hanganyagát, így az egészet rohamtempóban kellett újravennünk. Ezért volt késés, ezért volt majdnem 2 hét az első és a második rész között, és ha szar lett a második rész hangulatilag az is azért volt, mert konkrétan a tökünk tele volt azzal, hogy az egészet újra kellett vennünk. A 3 nap alatt forgattunk 20 órát, ami alatt született 7-7,5 óra felvett anyag. Ebből a 7 órából áll össze 2x5 perc. Ne kérdezzétek, tudom én is mert hiába mondom Ádinak, hogy „de basszus 5 perc pont arra elég, hogy semmi ne legyen benne, ellenben képtelenség ennyi idő alatt informatív tartalommal megtölteni az epizódokat mert az kurvára röhejes valahol, hogy forgatunk 5 órát a Fővámtéri piacon erre bekerül a részbe a sajtokról másfél perc és a rozskenyér, holott felvettünk mindent. Sonka, húsok, halak, tej, beálltunk egy akkora zöldséges standhoz, hogy majdnem ránk szakadtak a gyümölcsök, vettünk fel anyagot az alkoholról, a cukrozott piákról, a tejtermékekről, de tényleg mindenről, erre összeáll egy ilyen 5 perc. Ennek mi értelme van ? Erre bemondja Ádi: 5 percnél hosszabb videókat nem néznek meg Youtubeon az emberek. A pofám leszakad. Hogy a picsába ne néznének már meg, csak ne vágjátok ki belőle azokat a jeleneteket ami alapjaiban vinné el ezt az egész műsort. Amikor felrúgom a kurva galambot a piac bejáratnál mert állandóan az arcomba repülnek, vagy amikor imporzzuk az irgalmatlan hülyeségeket. A neten íródott és bemutatott műsorokat három dolog miatt osztják tovább. Kreatív, humoros, vagy mert kiveri az ingerküszöböt. Ha erre a műsor nem képes mehetünk vissza a balettba ugrálni. A LifeT!lt sem azért lett olvasott mert leírom benne, hogy túró, zöldség, fussál, hanem mert az elhízott önkritikátlan emberek pofáját belenyomom a saját zsírjukba és hagyom hogy fuldokoljanak hátha így észhez térnek. Így talán eljut az agyukig, hogy amit tesznek magukkal az egyenlő azzal mintha beledugnák a fejüket a gáztűzhelybe és elfordítanák a gázcsapot. A végeredmény mindenesetre ugyanaz lesz, csak gáz nélkül kicsit tovább tart majd a szenvedés, egy kétségtelenül végig szenvedett, önbizalom hiányos, komplexusokkal, gátakkal teli beszűkült élet befejezéseként...
.jpg)
Mint minden dolog az életben ami előre visz, az egy igennel kezdődik. Ha a lány igent mond az első randira, akkor ott már nagyon nagy balfasznak kell lennünk ahhoz, hogy gondolatban már ne kezdhessük el megkenni a szexualitás szendvicsét mert bizony ott már a lány is feltette a vizet főni a képzeletbeli tűzhelyre… Ezzel a kétségkívül alpári, és nagyon olcsó alsó osztálybeli, cseppet sem humoros metaforával próbáltam érzékeltetni azt, hogy a Runtilt mint mozgalom 3 héttel ezelőtt útjára indult, és mivel volt rá igény szépen halad a beteljesülés felé vezető úton, aminek a végén egy új közösség születhet majd meg megannyi lehetőséggel, és akár új emberi kapcsolatok létrejöttével. A sport bármely formája összehozza az embereket, és arra kellett rájönnöm, hogy a sport az utolsó olyan része az életünknek amiben még képesek vagyunk egymásért mindenféle érdek nélkül küzdeni. A csapatépítő tréningek sem véletlenül jönnek létre, aminek a legszebb megnyilvánulása a céges paintball. Az Isten áldja meg aki ezt kitalálta mert kérhet-e az ember annál többet, hogy legitimen tökön lőhesse a főnökét vagy az irritálóan barom kollegáit. De mégis… Utálhatod egy kollegádat de ha veled kerül egy csapatba akkor ott arra a pár órára ő lesz a társad a csapatban akiben megbízol, akiért együtt harcoltok KÖZÖSEN egy célért. Jó dolgok ezek és ezeken tökéletesen lemérhető a mozgás és a sport ereje mert ez az egész amiért itt vagyunk jóval több szimpla futásnál meg szenvedésnél...
Pár csaj nehezményezte, hogy „ismeretlen” női változás nincs publikálva a blogon, és különben is az egyenjogúság meg az emancipácíó… Annak ellenére, hogy az emancipációt a XX. század egyik legkárosabb és legnagyobb tévedésének tartom, valamint a családok tömeges felbomlásáért, és a modernkori társadalmunk zülléséért is egyértelműen ez a mozgalom az első számú felelős, íme egy LifeT!ltes csaj az egyenjogúság jegyében, aki Bélához hasonlóan, de jóval kevesebb Y kromoszómával, végig csinálta a LifeT!lt programot. Ez az utolsó előtte- utána külön poszt, szóval aki azt hiszi, hogy a blog mostantól egy önmarketing oldal lesz, az teljesen jól látja mert már régen az téved. Egyszerűen csak pár embernek szüksége van arra, hogy lássa azt, amit addig az agyával nem fogott fel, és a szemével nem volt képes látni. Igen van aki csak akkor hiszi el, hogy ő is megtudja csinálni ha látja azt, hogy másoknak is sikerült. Csordaszellem, önbizalomhiány, az iskolázott plebs leszabályozott kishitűsége. Olyan tulajdonságok, amin a LifeT!lt képes változtatni mert itt messze nem csak fogyásról van szó, hanem a program alatti jellemfejlődésről, és a démonaid folyamatos legyőzéséről. A képek 45 nappal a program megkezdése után készültek…
Szia Bence!
Már egy korábbi posztnál is gondolkodtam, hogy elküldöm neked az Én Programom történetét, de a Bélás bejegyzés motivált végül, hogy tényleg megírjam ezt a levelet.
Én is köszönöm, hogy létrehoztad ezt a blogot és hogy az itt olvasottak segítségével megszabadulhattam 9,5 (jobb napokon 10 :)) kilótól, 14 centitől a derekamról, 15-től a csípőmről és még néhánytól a végtagokon. Sajnos a legeslegvégén nem tudtam fotózni, de a 45. nap képe is beszédes a 0.-hoz képest. Akkor éppen 67.5 kiló voltam a kezdeti 76 után.
Szóval a sok sötétben bujkáló sorstársammal együtt köszönöm még egyszer! Sok sikert az új projektedhez!
Üdv,
Zita
Ezt a levelet pár napja kaptam, amiben egy srác 10 hét alatt követve a LifeT!lt programot megváltoztatta a külsejét, és ahogy írja minőségileg az egész életét. Mindaz amiről eddig beszéltem és amiket én átéltem, azt most egy olvasó is véghez vitte és publikálta. Ez a LifeT!lt program amihez semmi más nem kell csak elhatározás és akarat. Gondoljatok erre a srácra mint + motiváló tényezőre tartsatok bárhol is a programotokkal... (kép alul)
Szervusz!
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mit is írjak, írjak-e egyáltalán, aztán most írok.
A legelső dolog, amivel tartozom, az egy szó, mégpedig a KÖSZÖNÖM, (csupa nagy betűvel, így van) azt is elmondom persze hogy miért. A blogod segítségével meg tudtam változtatni az életemet minden téren.
Ott kezdeném, hogy nálam a 64 napból 71 lett, és még 9 nap van hátra a programból. 96,7 kg-gal kezdtem, most 80,2 kg vagyok, az -16,5 kg ugye, mást nem mértem.
Azonkívül persze hogy fogytam az történt még, hogy lett egy strandképes felsőtestem (persze a vádlimmal sem vagyok elégedetlen, de ugye nem azt nézik először általában :)), leszoktam a cigiről (a program előtt 6 nappal sokadik nekifutásra végre sikerült, fogalmam sincs hogy lehettem olyan hülye valaha is, hogy rászoktam) és a piáról is leálltam (azért nem voltam alkoholista, de az éjszakai életet nem kell bemutatnom pont Neked, meg hát ugye a program alatt azt egyébként se kéne...).
Visszatért az önbizalmam, nagyon jól érzem magam, és hát a csajoknak is bejön a változás. Itt nem elsősorban a külsőre gondolok, sokkal inkább a kisugárzásra. Pont ez volt a blogod egyik célkitűzése is, és lett volna a Summerprojecté is, amit ugyan egy kicst más formában, de azért mégiscsak elértél. Úgyhogy nyugodtan hízhat a májad, hogy plusz egy ember életét sikerült jó irányba terelni :)
(a világért sem kritizálnám a Summerprojectet, jó lesz ez így is, csak most kicsit mások a célok ugye).
Mi történt még? Az történt, hogy a hatásomra, édesanyám is elkezdett diétázni, 90 kg-ról indult, 63 éves, másfél hete tart a diéta, fogyott is másfél kg-t. Azért ilyen lassan (nem magyarázkodás) haladunk, mert elég rosszak a lábai szegénynek, így a sport az teljesen kizárt sajnos. Úgy számoltunk, hogy ez a heti 0.5-2kg fogyás az, ami egy nem túl durva diéta mellett vállalható.
Némi mozgás azért van persze, de könnyű fizikai munka értelemben (nyugdíjas már, de nem alibiből, kidolgozta a belét is, aki azt hiszi hogy ő sokat dolgozik, akkor szorozza meg 10-zel, aztán megkapja, amit Édesanyám csinált).
Az erő szétárad bennem, persze van még 9 napom ugye (a maival), szóval korai lenne még innom a medve bőrére. De azt hiszem, készíthetem a pezsgőt :) Szóval köszönöm szépen még egyszer.
És akkor most a levél stílszerű zárásaként megyek és futok 6km-t :)
Maradok tisztelettel
a LifeT!Lt olvasója,
Szekeres Béla
Új csillag van születőben Amerikában. Olyan csillag, ami a Youtube sztárok legszebb hagyományait folytatja. A Youtube által ismertté válás, azaz a semmiből való berobbanás kétféleképpen lehetséges. Csiszolatlan gyémántok, valódi tehetségek felbukkanása, akik produkciójukkal hétköznapi emberként kitűnnek a több millió amatőr feltöltések közül majd a tehetségükre felfigyelve pénzt csinálnak és hírnévre tesznek szert. Ilyen volt a DubFx-es srác, aki utcazenészként kezdte, a Yale egyetem diákjai, vagy éppen az a 14 éves srác, akinek videójára felfigyeltek a nagy lemezkiadó társaságok is. Ha tehetséges vagy és kreatív, a Youtube-al milliókat tudsz keresni, de ha ritka nagy kretén, akkor milliók fognak rajtad röhögni. Jelen esetben természetesen utóbbiról van szó. Kínosan szar, ezáltal globálisan vírusként terjedő,”produkcíók” olyan beteg elmével rendelkező emberektől, akik semmiféle önkritikával nem rendelkeznek. Kiszel Tünde !!! ugrik be mindenkinek elsőre egyöntetűen teljesen jogosan, de nem, most nem róla lesz szó, hanem egy 12 év körüli kiscsajról, aki slágereket énekel el fülében mp3 lejátszóval, a szövegeket csak nagy ritkán tudja, és hátul Justin Bieber a falon minden mennyiségben. Nem vagyok benne biztos, hogy szellemileg tiszta a csaj, mindenesetre már most több százezres nézettsége van. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, nagy jövő előtt áll a csak „ilovehotboy12” néven futó kiscsaj. Jó eséllyel ugyanis olyan illusztris csoporthoz csatlakozhat heteken belül, mint a StarWars kid vagy Chris Crocker...
0.nap 60,3 kg
12.nap 58,1 kg
Valamelyik nap lapozgattam a magyar értelmező kéziszótár legújabb kiadását, azaz nyomtam egy frissítést a Wikipediara, majd miután a tükörbe sírás szóösszetétel alatt megtaláltam a Laura nevet, úgy gondoltam éppen ideje letisztázni pár igen komoly félreértést mert úgy látom, hogy itt pár embernél nem csak a program betartásával vannak komoly gondok, hanem a szövegértelmezéssel is. Laura nem azért nézett fel a holdra napról napra kisírt szemekkel mert kövérnek látta magát, hanem azért mert másfél éve mindent megtett azért, hogy elérjen egy közel tökéletes alakot és az erőfeszítéseit nem hogy fogyás nem kísérte, de minimális változás sem. Laura egy nagyon jó nő, akin tényleg nincsen felesleg, viszont ő nem csak simán jó akar lenni hanem nagyon jó, amiért rengeteget dolgozott az elmúlt időszakban, mint említettem eredmény nélkül. A kiborulás és az elkeseredettség ennek szólt. Ide vezet az, ha netről összeollóztok magatoknak mindenféle hülyeséget szarabbnál szarabb oldalakról. Gondolom mostanra már megfogalmazódott a kérdés, hogy miért nem ment el egy személyi edzőhöz ha ennyire remegett a szép alakért. Elment. Minimum 150 ezerbe fáj Laurának az elmúlt fél év edzőkre költött pénze, természetesen eredmény nélkül !!! Persze, hogy eredmény nélkül mert a teremben lévő edzők 70%-a le se szarja mi van veled, mik az igényeid mert az igazán fontos dolgokat azt a bizonyos hozzáadott pluszt nem lehet megszerezni egy 3 hetes leveleős gyorstalpalón. odamész egy edzőhöz elmondod mire van szükséged meghallgat majd mit csinál a fasz ? Hazamegy, kinyomtatja a sablon edzéstervét és diétáját, és szemrebbenés nélkül elkér érte x ezer forintot, majd unott pofával ott áll melletted, néha beböfög valamit és elkér ezért 3-4000 ezret. Sarlatán trágya köcsög a nagy részük, akik csak azért lettek személyi edzők mert munkanélküliek voltak egy ideje és a rezsit azért valamiből fizetni kell. Semmi szív, semmi hivatástudat, csak legyen már vége a kifizetett másfél órának. Az edzésterv készítése és a személyes igények felmérése olyan mint a főzés. Ha szereted és beleteszed magad, ha jót akarsz főzni megérződik a kaján mint ahogyan megérződik az is ha csak muszájból főzöl és itt válik el a minőség a középszertől...
Ezt a bejegyzést mindenképpen azután akartam megírni, miután kiolvastam Paul Wade A Fegyencedzés c. könyvét mert ugyan a kismamák, a lehetőségek és időhiánytól hiányától szenvedők, valamint a szüleikkel élő tinik nem említhetőek egy napon a börtön világ bukott emberiének életútjával, azért némi átfolyások még így is tapasztalható mert miről is szól a könyv. Arról, hogy hogyan kell edzeni akkor, ha valóban az életed múlik az igazi erődön és keménységeden. A legtöbb testedzéssel foglalkozó rendszer a háziasított embertípusnak szól, azaz olyanoknak, akik viszonylagos biztonságban élik az életüket, és erejüket büszkeségből építik, nem pedig önvédelemből. Teljesítményt látnak benne, és nem a túlélés feltétlen szüksége hajtja őket. A profi sportoló azért edzi a testét, hogy jól teljesítsen egy sporteseményen, nem pedig azért, hogy biztonságosan kerüljön ki egy élet-halál küzdelemből. Még a katonák és a rendőrök is inkább a fegyvereik nyújtotta biztonságra támaszkodnak a győzelem eléréséhez, nem pedig saját nyers erejükre. Egyetlen olyan hely van a világon, ahol a nagyobb erő az élet és halál közti különbséget jelentheti, ez pedig a börtön. Ebben a környezetben ahol a megfélemlítés napi gyakorlat, ahol nem az önbecsülésed hanem a férfiasságod a tét. A börtönök kegyetlen világában az ember vagy áldozat lesz, vagy megszerzi a túléléshez szükséges erőt. Természetesen a hasonlóság a börtönök népe és a fent említett három tipikus embertípus között nem ebben a formában jelenik meg, hanem inkább magában a bezártság érzésében, és a lehetőségek hiányában. Egy kismama otthon van az anyaság kezdeti stádiumának börtönében, ahol a babája jelenti a falakat és a gyereknevelés első pár hónapja a rácsokat. Bezárva otthon, főleg a szülés utáni első fél évben. Aztán itt vannak azok, akiknek nincsenek lehetőségei. Nincs pénz, nincs terem, nincs idő, nincs élet. Ez is egyfajta cella mert igazából minden az, ami megakadályoz az önmegvalósításodban. Végül itt vannak a szülőkkel élő huszon x alattiak, akiknek nincs pénzük edzésre de edzeni akarnak, és veszettül bicepszeznek otthon a kredencen. A végére hagytam a legnagyobb San Quentin típusú szigorított fegyházat, amit azok az elhízott emberek jelenítik meg, akik saját maguk és az étellel való dekadens viszonyuk börtönében élnek. 30-40-50 kilós parazita felesleget cipelnek magukon, akik már csak azért sem mernek lemenni edzeni mert már szégyellik saját magukat...
2011 januárjában egy blogba menekültem a mindennapok valósága elől, ahova kötöttségek nélkül írhatok akkor, arról, és azt amit akarok. Senki nem szólt bele mi legyen a téma, és magasról szartam le azt is, hogy amit leírok az most éppen kinél veri ki a biztosítékot, és legkevésbé sem érdekelt, hogy a bejegyzések tartalma az most politikailag korrekt-e vagy sem. Szabad világ volt ez, vagy egy vödör ha úgy jobban tetszik, amit időről időre telehányhattam, ha már a közéleti mérgezés kritikus szintet ért el az amúgy sem éppen magas társadalommal szembeni tolerancia küszöbömön. Mint minden jó dolog az életben, persze ez sem tarthatott örökké és főleg nálam nem mert ha valami jó, azt én általában reflexből zúzom porrá, és gördítek magam elé olyan akadályokat, amiket sem átugrani sem megkerülni nem tudok. Szabad voltam és független, erre aláírok egy szerződést, amiben vállalom többek között azt, hogy minimum heti 2 bejegyzést kell írnom a Summerproject nevű dokureallityhez. Kicsit olyan érzésem van a megrendelt bejegyzésekkel kapcsolatban mintha szilveszter lenne, ahol jön a kötelező buli, és muszájból iszol, és muszájból mész bele az éjszakába idióta seggfejek közé a -23 fokban. Nekem speciel még egyetlen szilveszterem sem sikerült nemhogy jól, de még úgy tűrhetően szarul sem mert vagy én dobtam ki a taccsot idő előtt, vagy verekedésbe torkollott az éjszaka, vagy vagy vagy vagy vagy…. rengeteg vagy és mind szarul végződik...
70.nap 90,6 kg 0.nap 110,2 kg
Danival mi van ? Semmi, fogyott 20 kilót. Ezzel a párbeszéddel le is írtam Dani programjának a lényegét, és ezzel a párbeszéddel egyben el is búcsúzik a blog egy újabb emblematikus figurája, igaz csak egy időre. Ha már a régi nagyok szóba jöttek, kénytelen vagyok párhuzamot vonni Petra és Dani programja között mert az alapvető nemek közötti különbségek és klisék, tökéletesen működtek a blog mindkét szereplője között. Petra rengeteg törődést és odafigyelést igényelt, míg Danival semmilyen különösebb problémám nem volt. Nem voltak hisztik és felesleges kiborulások, nem jöttek sms-ek a világ legnyilvánvalóbb kérdéseit feltéve, és úgy általában nem éreztem azt a terhet, hogy nem figyeltem oda amikor kellett, és nem voltam ott amikor szüksége lett volna valakire. Dani mindenféle sallang nélkül megértette és elfogadta amit mondtam neki, és tudtam, hogy csinálja mert ha nem, azt úgyis észre fogom venni. Lementünk kondizni, kimentünk néha futni, és mivel kéthetente pókereztünk, ezért letudtuk rendezni a namivan, naszevasz féle beszélgetéseinket is. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentesen ment a programmal és Danival kapcsolatban mert volt egy pont, amikor erősen megingott a dolog még a program közepe felé, ami ugye a pálinka fesztiválos inflagrantin csúcsosodott ki...
Július 20-án kiléptünk a pixelek világából, és a kommentek arctalansága, valamint a Facebook profilok zárt ajtajai után, kézzel fogható valósággá vált a Lifetilt. Egy hosszú út első pár lépéseit tettük meg szerda este a Margitszigeten, és nagyon úgy néz, ki a Lifetilt szekta 2 hetente ülésezni fog a jövőben is. Kezdjük a Runtilt futás három legfontosabb, és legemlékezetesebb mozzanatával. 1. Késtem 2. 19 –en voltunk, amivel szétaláztuk Vadon Janit és a Nike-t 3. Ez a legnagyobb pont. Volt egy srác, aki táskával érkezett, majd miután letette a telefont megkérdezte hol van a grillezős rész, mert akkor ő most oda letenné a táskáját meg egyébként is, most lesz sütés vagy nem, mert a haverja futni ugyan nem jönne, de a grillezésre beugrana ha lesz. Azt hiszitek viccelek pedig erre beszélgetésre minimum 10 tanúm van. Óriási forma volt a srác. Hülye azt hittem ott helyben beesek a Dunába...
Pár napja a Nike-nál voltunk szponzorációs megbeszélésen, ami alatt érdekes információk derültek ki számokról, pénzekről, személyekről, és úgy általában arról, hogy vagy a Class fm a legnagyobb fosadék reklámértékkel bíró média felület az országban, vagy Vadon Jani szerepe és az ő létjogosultsága a médiában van nagyon súlyosan túlértékelve. Történt ugyanis hogy a 25. Nike félmaratont Vadon úrral akarták bepromózni, aminek a lényege egy közös futás sorozat lett volna.
A Nike nem szarozott, úgyhogy be is vert a projectbe pár millió forintot, aminek a már említett Class fm örült a legjobban, ugyanis ennél a rádiónál költötték el ezt a pénzt reklámídő címén. Nem értem én egyébként egyes emberek milyen alapon, és hogyan élhetnek meg a magyar médiavilágában úgy, hogy se nem viccesek, se nem érdekesek, és néhol még elképesztően irritáló faszkalapok is. Gondoljatok csak Boross Lajosra, Rákóczi Ferencre vagy Farkasházy Tivadarra. Meggyőződésem szerint ennek a három embernek összesen nem volt három poénja az elmúlt 25 évben, ami már csak azért is kellemetlen mert ez lenne a feladatuk. Ilyen ez a Vadon gyerek is, akivel nincsen semmi probléma egyszerűen csak simán unalmas, de róla mindig valahogy az jut eszembe, hogy ő Balázs oldaltáskája. De térjünk vissza a Nike futásra mert tanulságos kis sztori lesz ez…
Nem egészen 2 hete kaptam egy emailt, amiben egy 25 éves lány írt nekem kétségbeesett hangvételű levelet. Ebből a levélből idéznék most egy részletet.
„174 cm, 60 kg vagyok jelenleg, és 3 napos edzéstervet csinálok. Nincs személyi edzőm, mert amikor volt, nem volt eredménye, csak vékonyabb pénztárca. Mindenki mást mondott, mindenki a saját módszerét ajánlotta, eredmény nélkül persze,megelégeltem. Elkezdtem szakmai oldalakat olvasni, próbáltam összerakni mindent, elég sok új dolgot tanultam. Így találtam meg a blogodat is.
Májusban kezdtem megint komolyabban, van is egy kis eredmény, de Petrát látva, lehet ezt sokkal hatékonyabban. Motiváció, akaraterő és a szükséges anyagiak megvannak, már csak egy valóban hozzáértő személy kellene. A barátom tökéletes testfelépítésű, én meg egyre szarabbul érzem magam mellette, pedig tényleg csinálom. Lassan semmi önbizalmam, nem akarok többet a tükör előtt bőgni... Magam miatt akarok változtatni, hogy 25 évesen végre olyan testem legyen, mint amilyet mindig is elképzeltem.
Nagyon szeretnem, ha el tudnál vállalni...”
Elgondolkoztam valamelyik nap a jövőmön. Lefeküdtem a szőnyegre, és órákig néztem a plafont miközben a fejem tele volt folyamatosan cikázó gondolatokkal és érzésekkel. Nem a múlton merengtem mert azt leszarom. Sosem tudott igazán lázba hozni a múlt történései, meg amúgy is, rajtam kívül senkit nem érdekel. A jövőn gondolkoztam és azon az életformán, amit immár lassan 10 éve élek kisebb-nagyobb megszakításokkal. Hedonizmus és szélsőségek jellemezte életvitel ez, amiben jobb periódusok és rohadt nagy mélypontok váltják egymást folyamatosan. 2009-ben például nem volt olyan hét, hogy ne piáltam volna szarrá magam hetente legalább 4x, és bizony nem volt ritka a napi 2 doboz cigi sem. Éjjelente pókerezni jártam, ruletteztem, és a csajok, akik állandó változók az életemben, akik nem jelentenek semmit mert olyanok mint a másik a villamoson, akivel együtt utazol pár megállót majd miután leszállsz, soha többet nem látod újra. Évek óta egy ilyen villamos az életem, ami tele van havernak hazudott idegenekkel, és jó pár olyan lánnyal, akik azt hitték a végállomásig jöhetnek velem, de előbb-utóbb mindegyik leszállt és ezt valahol ők is tudták. Rengeteg lánnyal voltam az évek során, és a legtöbbjüknek barátjuk volt. Három hónapja, fél éve, 10 hónapja, 2 éve, 5 éve, mennyasszonyok és elhanyagolt barátnők. Bukott szeretők, akik egytől egyig akartak valamit tőlem, vagy csak simán az élettől. Bizonytalan nők, akik soha semmit nem kaptak tőlem de mégis valahogy változtatni tudtam a gondolataikon, és igazából ezért is voltak velem vagy vonzódtak hozzám. Volt aki a nőiességében volt bizonytalan, míg mások csalódtak és keresték a kiutat. Nők, akik keresik önmagukat, a helyüket a világban, és keresik a férfit, hogy megtalálják a világukat. Ezeket a csajokat soha nem csaptam be. A legelején megmondtam, hogy ne szeress belém és nem lesz semmi probléma…
