LifeT!Lt
Kevesen tudják, de a Vll. Vlll. és lX kerület rehablitácíója, -értsd teszik ki a cigányokat az önkormányzati lakásokból a faszba - hatalmas léptekkel halad előre. Az előző kormány nem éppen az érdemi munkájáról és döntéseiről volt híres, mivel idejük nagy részében az ipari méretű lopások tökélyre fejlesztésével voltak elfoglalva. Nem tudom, hogy a nagy vihart kavart Hunvald féle ingatlanpanama ügy mond-e valakinek valamit, de ilyen az amikor nagyüzemi tolvajlás találkozik valami olyannal, ami az utóbbi évek legnagyobb fejlődését és tisztulását eredményezte az említett három kerületben. Az önkormányzati lakásokból az MSZP vezette hivatal szemrebbenés nélkül pakolta ki az őslakosokat, megnyitva az utat a fejlődésnek és a tömb rehabilitációknak. Ahogy lélegzik fel a kerület, úgy jelennek meg a befektetők is egyre nagyobb számban, hisz ne felejtsük el, Budapest szívéről beszélünk egy központi kerültről. Ennek eredménye a Corvin sétány, a Cordia lakópark, a Silverside apartmansor, és a Metropolis lakópark, hogy csak pár példát említsek. Folyamatosan újulnak meg olyan hírhedt terek mint az Orczy tér, a Gutenberg, a Teleki és Köztársaság tér, ahova régen ha nem szamuráj kardal mentél be, esélyed sem volt Budapest portugáljai ellen.
A változás leglátványosabb jeleit kétségkívül a Corvin sétány fémjelzi. A sétány és a Cordia lakópark a kezdeti nehézkes indulás ellenére, mára már sikertörténetté nőtte ki magát, így válhatott többek között a Life1 is mára az egyik legjobban felkapott konditeremmé a városban. Annak ellenére, (vagy éppen ezért?) hogy a Vlll. kerületben van. Sajnos ez az óriási népszerűség, egyben a hely vesztét is okozza, mert a terem már régen elérte a befogadóképessége felső határát, ugyanis egyszerűen képtelenség olyan időpontot találni, hogy ne kelljen 20 percet várni egy gépre. A Life 1 tökéletesen mintázza ennek az országnak a rákfenéjét. Csak jöjjön a pénz a színvonal fentartása meg az edzés élvezhetősége nem számit. Ez különbözteti meg többek között külföldön egy exclusive clubot a mainstream átlagtermektől, hogy húznak egy határt és ha azt a vendégszámot elérik, onnantól nincs új belépő, nincs új vendég, ezzel tartva fent az élvezhető, magas színvonalat amit nem csesznek szét a tömegek keltette kellemetlen légkörrel...
40.nap 96,6 kg 0.nap 110,2 kg
Danival komoly gondjaim voltak az elmúlt pár hétben, nem véletlenül nem jöttek róla menetrendszerűen a hétösszegzések. A 15. napi összefoglaló után Dani lebetegedett 2 hétre, amikor is annyit sem edzett, mint Torgyán doktor a kisgazdapárt elnökeként, de a diétát azért tartotta, legalábbis saját bevallása szerint. Nem véletlen a kételkedő hangsúly, mert akárhogy is nézem Daninak volt egy olyan megmozdulása, amit azóta nem tudok hova tenni. Danit ismerem évek óta, heti rendszerességgel találkozunk egy kialakult pókertársaságnak köszönhetően, így amit simán megtennék egy idegennel, azaz hogy elküldöm a picsába, azt vele azért mégsem tehetem meg. Megbeszéltük, ha elvállalja a programot, akkor annak bizonyos vonzatai lesznek. Történt ugyanis, hogy Dani egész egyszerűen eltűnt, és hiába hívtam, írtam neki smst, nem válaszolt sem a hívásokra, sem az üzenetekre. Hívom a többi pókeres arcot is, hogy hívják már fel ők is mi van vele hátha csak nekem nem veszi fel a telefont, de nem mert nekik sem. Na itt azért egy kicsit beszartam, mert ha most Danival történt valami akkor most én azt igazán nagyon de nagyon megszívom. A szüleim a tömeggyilkosok pszichéjét lepipálva féltenek engem agyon 0 éves korom óta, de félek ezt az aggódó ölelést már csak nem lehet azzal magyarázni, hogy én vagyok az egyetlen fiúk, mert például a mai napig agyvérzést kapnak ha bemerészkedek a Balaton, bójákon túli mélyebb vizeibe. Történt ugyanis még évekkel ezelőtt, hogy apám legjobb barátja belefulladt a Pilisvörösvári bányatóba, de ha még hozzá vesszük, hogy anyám hipochonder is, hát akkor el lehet képzelni milyen mentális körülmények között nőttem fel, aminek a végeredménye ez a blog, és abban minden lelki kivetülésem....
Aki Facebookon követi az eseményeket az már képben lehet, de azért itt is leírnám kicsit bővebben, hogy mire gondolok akkor, amikor azt mondom, egy srácra lenne szükségem Június közepétől 12 héten keresztül. Többek között azért is ismétlem magam mert tudom én, hogy működnek a dolgok fácsén a lájkolt oldalakat illetően. Legalább is ha magamból indulok ki, mert ez nálam például úgy működik, hogy ha a lájkolt oldal 1 héten belül kettőnél több bejegyzést posztol, akkor én azt bizony már hideolom is a faszba, mert éppen elég felesleges posztot kell így is elolvasnom az ismerőseimtől. Nem beszélve arról, hogy azt vettem észre az utóbbi időben, hogy a Facebook kezd átalakulni valami elcseszett kutyamentő oldallá. Mit nem adnék ha legalább lenne egy olyan nap, amikor nem kéne arról olvasnom, hogy örökbe kéne fogadni egy kutyát vagy megmenteni, mert ha nem elaltatják, vagy vérré utálni egy szürke Suzukit, amiből kidobtak egy kutyust és most keresi gazdáját és akkor még az 500.000-en a kutyakínzás ellen csoportokat nem is mondtam. Én is ellene vagyok nem azt mondom, de a kurva életbe már tényleg… Komolyan mondom, lassan én leszek a legfelkészültebb a Deszki sintértelepen zajló folyamatokból.
A blog kicsit eltolódott az utóbbi időben a nők felé, így most elhagyva Leszbosz szigetét kicsit rántsuk vissza a kormányt, és induljunk el arccal a férfiak lakta területek felé. Ezzel a bejegyzéssel ugyanis kezdetét veszi egy nagy, és a férfiakat leginkább érintő téma, amit sokan sokféleképpen magyaráznak, és amit nem mellesleg nagyon el lehet baszni. Elsősorban a kajálásokkal de nem kevésbé az edzésekkel. Ez a bejegyzés egyébként már az előszele az én következő programomnak, ami az izomépítésről fog szólni, már ha egyáltalán el tudom kezdeni valamikor…
A bejegyzés egy interjú, amiben 4 sztáredző beszél a tömegnövelésről és arról, hogy amit a filmvásznon látunk az nem mindig az aminek látszik. Persze azért nem minden illuzió és jól beállított fénytechnika, ezért elmondják azt is, hogyan készítik fel a színészeket a hollywoodi szuper produkciókra, vagy arról, hogyan érhető el látványos eredmény akár 10 hét alatt. Ők készítették fel többek között Vin Dieselt, Stallonnet, Ryan Reynoldsot, Hugh Jackmant, Christian Balet, a kis buzit a Twillightból, vagy éppen azt a csávót a James Bond filmből... na bazmeg nem jut eszembe a neve…Daniel Craiget. Pár infó azért a négy edzőről, csakhogy mindenkiben tudatosuljon, hogy nem éppen általános iskolai testnevelés tanárok osztják itt az észt, hanem elismert profi szakemberek.
„Úgy elmondanék most neked valamit Tomi, de ha elmondom ígérd meg, hogy nem fogsz nagyon kiakadni... ”
0.nap 67,2 kg 45.nap 57,8 kg
68 km futás, 13 súlyzós edzés, -9,8 kg és átlag -6,54 cm-el karcsúbb testrészek 45 nap alatt
Mindig is elismerően és tisztelettel tudtam nézni azokra az emberekre, akik valamilyen pluszt voltak képesek vinni a mások életébe, amitől a másik fejlődik és persze ezáltal ő is fejleszti magát, példát mutatva mások elött, haladva előre az életben. Petra egy ilyen nő, akire mindenki nézzen elismerően mert ti ugyan csak a hétösszegzéseket látjátok és az eredményeket, de azt nem, hogy mögötte milyen teljesítmény és szigorúan betartott diéta áll. Példaértékű amit ez a csaj csinál, ráadásul úgy, hogy Petra az egyik legnehezebben formálható és legszerencsétlenebb testalkattal rendelkezik, ugyanis ő endomorf aminek csak a sima szinten tartásához is folyamatos odafigyelés szükséges, hát még a fogyáshoz és a formáláshoz. Petra Immár 45 napja cseszi szét az idegrendszeremet a hülyeségeivel, és ezalatt a 45 nap alatt egy új ember van születőben. Egy sokkal magabiztosabb és boldogabb csaj kezd válni belőle, de nincs kizárva, hogy csak azért boldog mert 2 napja vert be 170 ezer forintot az Aréna plázába új ruhákra, mert a régiek már sehogy sem álltak rajta. Hát igen, 9 kiló az 9 kiló. Lassan azért a blogon eltöltött négy hónap együttlét után a többségnek már leeshetne az a tény, hogy a fogyással, diétával és sportolással kitöltött élet az valamivel többet ad annál, minthogy te leadsz 5-10 vagy a faszom se tudja hány kilót. Egy program végeztével minden, ismétlem MINDEN meg fog változni körülötted. Mert mi történik ?
A diéta betartásával szabályokat állitasz fel saját magadnak, aminek a betartásával keretet adsz a mindennapjaidnak. Az egészséges ételek miatt javul a közérzeted és az egészségi állapotod, az edzések végig csinálásával pedig épülni fogsz mint ember. Fegyelem, kitartás, lemondás, akarat, teljesítmény. Az olimpia sem véletlenül a világ legjobban hájpolt és leginkább elismert eseménye. Egy nemzet sportolói akik mögött hihetetlen mennyiségű munka áll. Még a főiskolán volt egy igazi búzaláda szociológia tanár, aki feltette a kérdést, hogy szerintünk kik állnak a társadalmi ranglétra csúcsán ? Bár akkor még nem voltam ekkora egészség majom, de mivel 5 éves korom óta fociztam és az egész életemet meghatározta a sport, ezért a tanár kérdésére egyből vágtam rá a választ, hogy a sportolók és az olimpikonok. Erre a tanár képes volt azt mondani hogy nem, mert a politikusok. ANYÁDAT gondoltam magamban… Na a lényeg, hogy szerintem a sportolók a legnagyobb királyok, és én már legnagyobb sajnálatomra nagy valószínűséggel már sosem állhatok dobogóra a nemzeti himnuszt hallgatva gombóccal a torkomban, mert voltam akkora fasz 15 évesen, hogy….na de hagyjuk is a múltat. A lényeg hogy csináljátok, tűzzetek ki egy célt és mindenki álljon fel a saját maga dobogójára, vagy essen ki a selejtezőben ki- ki ahova való, de ezt az idő majd úgyis eldönti.
Most, hogy egy kisebb megyeszékhelyű város lakossága belájkolta a kurvasággal kapcsolatos életmódot, le kéne tisztáznunk itt pár igen komoly félreértést, mert nem vagyok benne biztos, hogy átment minden üzenet. Miközben figyeltem a cikk utóéletét, olvastam a kommenteket a Facebookos a Twitteres és a bloggerek reakcióit, arra kellett rájönnöm, hogy ez a cikk olyan életet kezdett el élni és olyan reakciókat váltott ki, mint anno a Trainspotting, ami egy komoly, és tragikus témát dolgozott fel könnyen emészhető formában, a valóságtól teljesen elrugaszkodva. A heroinisták és a kemény drogosok életét valami kurva laza, marha jó dolognak beállítani veszélyes és nagy felelőtlenség, mert a mindenre nyitott és befogadó mindenkori tizenéves generáció gondolkozás nélkül belekapaszkodik mindenbe amit menőnek vagy trendinek lát vagy gondol. Emlékszem, hogy azért ehhez akkor 96-ban a brit heroinistáknak is volt egy két szavuk, mert nem egészen abból áll ez az életmód, hogy belövik magukat és kéjesen beleélveznek egy fürdőkádba. A 6.000. lájk és úgy kb. a 70.000. látogató után megkérdeztem egy barátomat, hogy nekem mekkora a felelősségem abban, hogy a cikkem csak a kurva lét napos oldalát mutatja be, mert szinte teljesen kihagytam azt, mivel is járhat az ha egy lány bekerül ebbe a világba és úgy dönt aprópénzre váltva eldobja magától mindazt, amiért egy nőt megbecsülni és tisztelni lehet. Nők akik magukat tárggyá degradálva beárazzák az életüket, és tárgyként szimpla fogyóeszközzé válnak, amiket használunk de egy idő után eldobunk. De ezekért a tárgyakért sosem kár, mert kb. annyit is érnek mint a szatyor amiben kidobtuk. Higgyétek el nem jó dolog mások szemetét felszedni, mert lehet, hogy kívülről úgy tűnik jó állapotban van, de belül azért a végletekig szét van rohadva minden.
A kurva életmód kemény, és bizony a legtöbbször katasztrófa a vége. Kurvák, drogok, és úgy általában minden ami politika illegális, vagy olyan mennyiségű pénz forog benne ami nem fér el egy zakó belső zsebében, pillanatnyi sikereket és perc boldogságokat ugyan hozhat, de keserű és félelemmel teli élet ez mindenkinek aki ezt választja. Nem igazán akartam ezzel a témával többet foglalkozni, mert ez a blog azért mégsem a kurvákról szól, (nem a faszt nem) de amikor a sokadik mailt kaptam, amiben azzal a kéréssel fordultak hozzám a fiatal csajok, hogy meséljek már többet és részletesebben erről az életről mert „nagyon érdekesnek” tartják ezt az életformát, akkor éreztem, hogy itt pár fejben azért rohadt nagy gondok vannak. Majd amikor megkaptam azt a kérdést egy saját bevallása szerint 16 éves lánytól, hogy ugyan mondjam már el neki melyik ügynökségnél lehet jelentkezni az ilyen munkákra, és rá 2 percre megérkezett egy srác, aki arról érdeklődött, hogy milyen munkák vannak fiuk számára és én ebben tudok-e neki segíteni ? Na akkor döntöttem el, hogy nagyon sürgősen le kéne tisztázni itt pár dolgot és rendet tenni a Viva tv-n felnövő, illuzionista életet előtérbe helyező generáció fejében, de sajnos nem csak az övékben...
Most hétvégén egy legénybúcsúban volt szerencsém részt venni. Egy főiskolai haverom ugyanis úgy döntött, becsukja a szemét és beleugrik abba a szakadékba, aminek az alján a házasság intézményének sziklái várják. Ezek a sziklák előbb vagy utóbb, de szét fogják zúzni a srácot ,de ő tudja mire vállalkozik, de most nem is ez a lényeg. Az arc divízió igazgató egy brókercégnél, ami a legénybúcsú gazdasági nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a buli költségvetése minimum 6 számjegyű volt. A srácnak van egy kurva nagy tetőtéri lakása a belvárosban ahol zajlott ez az egész dzsembori, szóval hála Istennek nem kellett a Ráday utca- Teréz körút- budapesti szórakozóhelyek útvonalat végig járnunk „this is the last day of my life” világ szánalma pólóban, mint ahogyan erre sajnos sor került tavaly nyáron. Legénybúcsús házibuli a világ legkirályabb párosítása. A piával nem volt gond, mert ez az állat vett egy rekesz Black Velvetet meg Bacardit, és mindenki hozott magával legalább egy üveg valamit ajándék gyanánt, vagy ha másért nem, hogy attól a piától menjen földre. Minden buliban így ebben is volt egy igazi fasz, akiről igazából senki nem tudja, hogy az Istenbe is keveredett ide, de általában az ünnepelt valamilyen rokonáról van szó ilyen esetekben, és ez természetesen most sem volt másképp. Ekkora világfaszát én még nem láttam, mert ez az állat képes volt a BARÁTNŐJÉVEL megérkezni egy 2 literes kólával a kezében, de bazmeg úgy, hogy a csaj akit hozott az ismerte a menyasszonyt. Nem tudtuk hirtelen eldönteni melyikünk verje agyon ezt a gyökeret, de azt hiszem a házigazda magára vállalta ezt a szerepet, majd finoman megmondta a csajnak, hogyha a kapunál balra fordul akkor könnyebben talál taxit. De ilyet bazmeg én még nem láttam, hogy valaki elhozza a csaját egy legénybúcsúra. Ezek után már tényleg csak azt vártam, hogy mikor veszi elő a szalvétába csomagolt szendvicsét ez az idióta, amit magának kent meg otthon. Mindenki családjában vagy baráti körében van egy vállalhatatlan barom, aki bármikor képes az ilyen húzásokra, és akit ugyan nem akarunk meghívni, de mégsem mondhatjuk azt, hogy „te figyelj most, hogy már lassan fél 7 van és a sört is megtaláltad a hűtőben, mutatkozzál már be, miközben veszed fel a kabátodat”... Elképesztő volt ezt végig nézni. Nehezen tettük túl magunkat ezen a sokkon, de a legénybúcsú nem állhat meg alapon ittunk tovább, és haladtunk az este elkerülhetetlen és egyben legjobb része felé, amikor is lassan megérkeznek a kurvák. Gábor nem szarozott evvel sem, ugyanis egyből kettőt rendelt. A csajok 20 és 22 évesek voltak, és úgy néztek ki, mint bármelyik lány az Ötkertben vagy éppen az ELTE vagy a KVIF folyosóin. Nem véletlenül említettem meg ezeket a helyiségeket, mert amiért ezt a bejegyzést elkezdtem írni az igazából innentől kezd majd értelmet nyerni…
1672 szó, amiért megéri…
Ismét egy bejegyzés, amit igyekeztem olyan sokáig húzni, ameddig csak lehet, nem véletlenül. Szerettem volna, ha minden Nő, aki a ezt olvassa, igazán kedvet kapjon ahhoz, hogy változtasson az életén, a testén, a saját magához való hozzáálláson. (bár nem hiszem, hogy ez használna)
Az elmúlt hetekben rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a változó alakomra vonatkozóan és bármely furcsa, 90% ban nőktől. Az elmúlt évszádok mellékelt példája azt mutatta, hogy mi nők borzasztóan irigyek tudnak lenni egymásra, sokszor a „vagy rosszat, vagy inkább semmit” elvet használva pletykálunk, összesúgunk, vagy csak fintorogva méregetünk. Ez sosem fog megváltozni, esetleg ennek tábora csökkenhet. A titka a következő lehet. (azért írom, hogy lehet, mert nincs előttem más példa, csak egy, a sajátom)
A változáshoz vezető út az, hogy rendbe tesszük a saját értékrendünket és elhelyezzük magunkat a világban pontosan oda, ahová valók vagyunk. Nah, nem ahová mi gondoljuk (kövér vagyok és kész, ez a sorsom). Én pontosan így gondoltam, de NEM. Tudomásul kell vennünk azt, hogy mindig lesz nálunk szebb, jobb, csinosabb, ezen mi nem tudunk változtatni. Kizárólag saját magunkkal vehetjük fel a versenyt. Értem ezt úgy, hogy hiába szeretnék én 180 cm-es lenni gazella lábakkal és darázsderékkal, ha ez genetikailag képtelenség. Ám abban a pillanatban, hogy minden este úgy fekszem le, hogy kihoztam saját magamból a lehető legtöbbet, soha egyszer nem fogok felsóhajtani egy törékeny testalkatú tenyérbe illő fenekű lány láttán, azt gondolva, hogy bárcsak én is ilyen lehetnék...
Budapest in HDR by PeterN
Történt pár jó dolog a 90-es évek végén, többek között vége lett a Szomszédoknak, elkezdtem gimnáziumba járni, és Robert Miles 96-ban új zenei stílust teremtett a Children c. számával ami elindított egy új zenei irányvonalat is. Az első csók, az első szex és a legnagyobb pofára esések hajnala volt ez az időszak legalábbis számomra. Az ezredforduló először elhozta a netet, majd miután már minden bútort szétvertünk a betárcsázós 150 forintos szarakodás után, megérkezett a széles sáv, és vele a széles tömegek is, ami magával hordozta egy új társadalom megszületését és az online éttermek elterjedését. Kezdetben nem volt valami eszelős választék, mert ha jól emlékszem az első étterem a Don Pepe volt meg persze a Pizza Hut aztán szevasz. A szüleim 2001-ben kötették be a netet amit karácsonyra kértem, mert előtte minek az felkiáltással lettem rendszeresen elutasítva mire apám megkérdezte, hogy miért nem kérek inkább valami hasznosabb ajándékot aminek értelme is van, mert ugyan mondjam már meg mi van azon az interneten ami olyan érdekes. (lol) Nem emlékszem pontosan, hogy fatert a korlátlan mennyiségű ingyen pornóval tudtam meggyőzni vagy azzal hogy szükségem van rá a suli miatt, (sanszos hogy a pornó) de végülis megkaptam az emberiség legmenőbb cuccát, és 33 kb/s-es álomsebességgel leszedtem életem első mp3 számát a Kazaaa-ról ami nem volt más mint az REM-től az Imitation of life.
Mámorító és kéjes érzés volt kibaszni a kiadókkal, és belefosni az Artisjus pofájába, amivel el is kezdődött egy szerelem köztem és a net között ami immár 10. éve tart. Nem emlékszem pontosan mikor indultak el az első magyar, kizárólag online éttermek, de én 2004-re teszem azt az időpontot amikor először jöttem rá, hogy nem kell a call centeresek elbaszott életunt hangulataihoz asszisztálnom, hanem őket kikerülve berendelni neten a kaját. A hatalmas paraszt futárok elkerülésére sajnos még nem találtak ki egyetlen algoritmust, programot vagy Apps alkalmazást sem akárhogy is kerestem, de várom már azt a napot, amikor erre megoldást talál egy indiai bedolgozó a szilícium völgyben, és heteket sőt hónapokat tudnék úgy leélni hogy egyetlen emberrel sem kell találkoznom. Az online éttermek lesznek most kicsit jobban bevizsgálva, akiknek rengeteget köszönhetünk, és akik nélkül már nem tudnánk élni sem, mert kaját rendelni már olyan szerves része lett az életünknek, mint a kurva anyázás a kocsiban hazafele a csúcsforgalomban. Kaját rendelünk a munkahelyre, a haverokhoz, de én már rendeltem a Szabadság térre meg a Városligetbe is. De most őszintén. Van-e jobb dolog szex után kaját rendelni egy gyere át DVD-zni program meghívás után ? (van) Mit rendeljünk és honnan érdemes ha diétázunk, vagy ha csak kicsit is oda akarunk figyelni arra, hogy mit is eszünk. Erről fog szólni ez a bejegyzés, hát akkor lássuk…
.jpg)
89.nap 81.90 kg 0.nap 96,30 kg
163,211 km futás 33 súlyzós edzés - 14,40 kg 89 nap alatt
Sok mindenkinek sok minden véget ért ezen a héten. Nekem speciel az edzésprogramom, de Bin Ladennek konkrétan egy élet, úgyhogy azt hiszem én mindenképpen jobban jártam annak ellenére, hogy a Bush kormány első számú kampányarca, képes volt dollármilliókon ülve, éveken keresztül csövelni egy barlangrendszerben. A blog beregisztrálásánál úgy terveztem, hogy az oldal addig fog élni amíg be nem fejezem az edzésprogramomat, azaz 64 napig. a 64 napból aztán 89 lett, és most ott tartunk, hogy már akkor sem zárhatnám be a blog kapuit ha akarnám, mert szerződést írtam alá, hogy augusztus 31-ig mindenképpen életben kell tartanom a fitnesz életmód legújabb kori műhelyét, a LifeTiLtet. A blog azóta kinőtte magát, és ez nem csak a látogatottsági adatokban mérhető, ugyanis még nincs 4 hónapos a szájt, de a kezdeti 20-50 olvasó helyett, mára már stabilan napi 6-800 olvasót számlál a Google Analyitics, mindezt Index címlap megjelenés nélkül. Mielőtt azonban bárki azt gondolná ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én mekkora király vagyok, és milyen mélyen tudom leszopni magam, nos azokat megnyugtatnám, hogy igen így lesz, úgyhogy folytatnám is.
Valamit tisztázzunk le nagyon gyorsan. Amit a Gastroyal állít, kommunikál és amihez asszisztál Tolvai Renáta és az általam egyébként elismert Szabó Győző, az egyszerűen egy tudatosan felépített média blöff, egy amúgy jól felépített manipulatív marketing kommunikáció. Nem igaz, hogy Tolvai Reni egy hónap alatt 2 ruhaméretet fogyott, nem igaz, hogy Szabó Győző kilencet, a Padödőről nem is beszélve, és lehetetlen heti 6 kg-ot fogyni folyamatosan, csakhogy a legnagyobb blöfföket említsem. Ez a blog, és az én fogyásom a legjobb példa arra, hogy milyen erőfeszítések, milyen szigorú diéta, és milyen lemondások szükségesek ahhoz, ha valaki le akar adni pár kilót. Én ugye két és fél hónap alatt fogytam 13-at, de azt kőkemény diéta tartása és heti hat edzés mellet. Aki most van itt először a blogon, (üdv a Gastroyal ügyvédeinek) az nyugodtan olvasson vissza, és napi bontásban lekövetheti, mi kellett ahhoz, hogy én elérjem a jelenlegi alakomat és leadjam a felesleges kilóimat. Akartam már írni eddig is a Gastroyal átbaszásról, de azt csak a következő Budapestaurant sorozaton belül pár mondatban, aztán beleakadtam a Velvet cikkébe, és ez volt az utolsó csepp ami végleg kibaszta a biztosítékot.
30.nap 58,95 kg 0.nap 64,70 kg
49 km futás, 10 súlyzós edzés, rengeteg sírás - 5,75 kg és átlag 6,16 cm-el karcsúbb testrészek 30 nap alatt.
Bő két hete azzal fejeztem be Petra összegzését, hogy a kiránthatatlannak tűnő, és napok óta tartó mély pontja miatt igen nagy esély van arra, hogy feladja a programot. Abban a pár napban nagyon sokat beszéltem Petrával, hogy mi a baj, mi a gond, de folyamatosan azzal hárított, hogy az igazán mély és komoly problémáit soha nem tudja elmondani senkinek még a szüleinek sem mert egyszerűen ezekről képtelen beszélni. 2005 óta pókerezem, és ha nagy sikereket nem is értem el az évek alatt, de egy dologra mindenképpen megtanított. Tökéletesen megtanultam olvasni az embereket, reakciókat, és megfigyeltem azt, hogy bizonyos viselkedés formákra hogyan kell reagálni úgy, hogy visszafordítsd azt amit ellenfeled veled szemben próbál alkalmazni. Petránál ez úgy nézett ki, hogy miután 3 nap után sem volt képes elmondani mi a baja, annak ellenére, hogy láttam rajta baromira jól esik neki a törődés az érdeklődés a problémái iránt vagy az, hogy segíteni próbálok neki, a megértő és együtt érző stílusból váltottam, egy hideg és érzéketlen állapotba, ( ha elmondod meghallgatlak, ha nem innentől kezdve leszarom mi a bajod és nem érdekelnek a problémáid ) ami természetesen mint mindig most is elhozta a megoldást, és Petra egy hét nyüglődés után elmondta mi a baja …
Valami megmozdulni látszik a tengerentúlon, és végre kezdenek rájönni a legfelsőbb politikai körökben is, hogy a mindent elöntő, és mindenhol kapható cukros, zsíros és fast food ételek mennyisége és fogyasztása, elérte a kritikus szintet. Elkezdték kongatni a közmondásos vészharangokat, ugyanis rájöttek, hogy az Egyesült Államokban folyó táplálkozási állapotok már nem tarthatóak tovább, mert az egy dolog, hogy az amerikai népesség 15%-a (45 millió ember) kórosan el van hízva, de az 1970-es évek ultra jóléti rendszer robbanása lefektette az alapot egy olyan generációnak, amelyiket már csak fast trash food generációnak hívnak. A szar kajáktól elhízott és lebetegített társadalom képe kezd kirajzolódni New Yorktól, Chicagón át egészen Santa Monicaig, és a jelenség csak egyre nagyobb méreteket kezd el ölteni, amelyre már a kongresszus is felkapta a fejét. Nagyon úgy látszik, már Washingtonban is kezdik meghallani azokat a hangokat amelyek azt suttogják, hogy bizony az elhízott, lebetegített társadalom képes tönkretenni egy nemzet jövőjét és felélni tartalékait. Michelle Obama is így gondolta ezt, (biztos ő igen) és hozzá arcát adva, útjára indította a Let’s Move Mozgalmat, amely az Egyesült Államok egyik legátfogóbb, és legnagyobb volumenű reformja, már ami az iskolai étkeztetést illeti. A mozgalom példátlan támogatást élvez, hiszen nagyon ritkán van ekkora egyetértés republikánus és demokrata politikusok között. Utoljára talán 2003-ban Irak megtámadásánál volt ekkora az egység, reméljük ez a program azért valamivel sikeresebb lesz mint a sivatagi szarakodás...
